............mint egy üveg bor.....................



Érzéseinket nem szabad szégyellni akkor sem, ha méltatlanra pazaroljuk.

Márai Sándor






ezzzzzzzz azzzzzzzz érzzzzzzzés
Mrena Julianna:

Én annyi mindent mondanék Magának

Én annyi mindent mondanék Magának,
Oly régóta fáj Önre a fogam.
Csak egyet int'ne Ön, s mit is tagadjam,
Robognék már karjába boldogan.

Ágyában én melegvizes palack,
És vermutjában jég lennék. Akarja?
Portörlő rongy sok régi, kedves tárgynak,
Mit birtokol. No, miért jön így zavarba.

Egy hölgytől ily szavak? Csak hagyjuk ezt.
Majd megszeret, kóstol belém, s reám un.
Kicsit haragszik is majd, hogy pityergek.
Rajtam hibát lel, mint bazári árun.

Mégis inkább csöndben viseljen el.
Hordjon hát úgy, mint foltos, rossz zsakettet.
Engedjen észrevétlen Önt imádnom,
Feledjen el, ha tud. Ez lesz a kezdet.

Most kacagok majd lágyan, hogy ne féljen.
Én annyi mindent mondanék Magának.
No, mosolyogjon. Látja, máris könnyebb.
Szívem kezében. Tegye el kabalának.




"Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó."


(Robert Brault)

"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti.

Vagyis a szeretetnek behunyt szemmel is érezhető jelenléte."

Müller Péter: Örömkönyv

"Amikor történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed, hogy szétmar. Lassan, csendben. A ki nem mondott szó...

Szavak. Naponta elszalasztod az alkalmat, nem egyet, többet is. Nem törődsz vele. Különböző helyzetek vicsorgó játékaként éled meg gyakran, hogy ki kellene mondani, de nem. Mégsem teszed. Visszanyeled, elhallgatod. Akár dühödben, akár bosszúból, örömedben vagy bánatodban vagy pusztán az élet megszokott közönyével tudod magad mögött, mintha mi sem történt volna. Elfojtod vagy kiírtod, vagy egyszerűen csak nem veszel tudomást róla.
Amikor ott van, és mondhatnál valami csúnyát, rosszat, mert megérdemli, de mosolyogva inkább legyintesz és kussolsz. És belül forr tovább valami, ami már elkezdődött veled együtt.

Amikor ott van és látod, amikor mondhatnád csak úgy, de nem teszed, mert úgy gondolod, lesz még alkalom.
Amikor mondanád, de miért? Mi értelme? Amikor nem mered kinyögni, mert félsz… vagy nincs kinek.
Amikor szándékosan nem mondasz semmit, hogy ne csak téged marjon a düh, akkor belül forr tovább valami, ami már megállíthatatlan. Amikor ott van és tehetetlen, és érzed, hogy nincs remény, legalább akkor… De nem… Nem mondasz semmit. Majd máskor. De aztán nem lesz máskor. Vége. És ott maradsz magadban, velük, azokkal… Akkor belül kirobban valami, ami már megállíthatatlan és megmérgez.

Amikor történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed, hogy szétmar. Lassan, csendben."

(Ahogy érzed - Demény Ágnes)

Gyűlölöm

Gyűlölöm a délutánt,
a hatórát, a percet,
gyűlölöm a telefont,
gyűlölöm a reggelt,
gyűlölöm a leveleket,
az el nem küldött sms-eket,
gyűlölöm a meséket,
az álmatlan éjeket,
az együtt kiválasztott
gyönyörű zenéket,
gyülölöm, hogy
vannak nappalok,
hogy az égen
ragyognak még
csillagok,
gyűlölöm a csókot,
miért a szám sóvárog,
gyűlölöm az érzést,
a zöldszemű féltést,
gyűlölök mindent,
amit eddig megkaptam
gyűlölöm az elmaradt
ölelést a karodban,
és leginkább magam
gyűlölöm, hogy még
mindig várlak, hogy
nem tudlak feledni,
hogy hagyom a szívem
érted, megszenvedni.

Csak Téged nem gyűlöllek,
mert nem tudok mást,
csak szeretni.