Kikapcsolható...

Oláh Ibolya:Aida

Eljött az óra, ez a perc már várt reám, csak lesben állt
Rám lelt e pillanat, és már vártam, mikor sújt majd le rám
Hova bújjak..???
Olyan mint a Halál, bárhol rám talál...

Hogy felejtsem el, hogy a nap majd reggel felkel..?
Hogy felejtsem el, ahogyan átölel a szél..?
Hogyan mondjam el, a minden volt de többé nem kell..?
Hogy hazudjam én, hogy bennem meghalt már nem él..?
Könnyű ez így, könnyű...

Eltemetem őt, s vele hal tudom a lelkem
Többé nem akarom látni, félek mégis győz a vágy
Nem keresem többé, majd az emlék úgyis rám lel
Nem szeretem őt, még ha csak mondom úgy is fáj
Könnyű ez így, könnyű...

Hát mikor halok végleg, testem él, de lelkem nincs már
Nincs jó döntés csak rossz, vár a mocskos árulás
Már nem vagyok csak élek, bárhogy lesz a semmi vár rám
Most halok vagy élek, majd egy perccel még tovább
Oly könnyű így, könnyű ez így, könnyű...

Ez gonosz gyilkos játék, hát az istenek miért játsszák..?
Miért én vagyok a vesztes, miért én vagy miért e nép..?
Imáinkért miért jár csak átok és nem áldás..?
Süket fenn az Ég, vagy nem lakja senki rég..?
Könnyű ez így, könnyű...

És nem feledem őt el, míg az Égen gyúlnak csillagok
De mától fenn az égen, nekem másik hold ragyog
És szétszakad a szívem, mégis megteszem, ha ez kell
És feloldoz az Ég, bár tudom áruló vagyok
Oly könnyű így, könnyű ez így, bírd ki hát!

Könnyű ez így, bírd ki hát!

Könnyű ez így, szép halál....

Kikapcsolható...

Oláh Ibolya:Aida

Eljött az óra, ez a perc már várt reám, csak lesben állt
Rám lelt e pillanat, és már vártam, mikor sújt majd le rám
Hova bújjak..???
Olyan mint a Halál, bárhol rám talál...

Hogy felejtsem el, hogy a nap majd reggel felkel..?
Hogy felejtsem el, ahogyan átölel a szél..?
Hogyan mondjam el, a minden volt de többé nem kell..?
Hogy hazudjam én, hogy bennem meghalt már nem él..?
Könnyű ez így, könnyű...

Eltemetem őt, s vele hal tudom a lelkem
Többé nem akarom látni, félek mégis győz a vágy
Nem keresem többé, majd az emlék úgyis rám lel
Nem szeretem őt, még ha csak mondom úgy is fáj
Könnyű ez így, könnyű...

Hát mikor halok végleg, testem él, de lelkem nincs már
Nincs jó döntés csak rossz, vár a mocskos árulás
Már nem vagyok csak élek, bárhogy lesz a semmi vár rám
Most halok vagy élek, majd egy perccel még tovább
Oly könnyű így, könnyű ez így, könnyű...

Ez gonosz gyilkos játék, hát az istenek miért játsszák..?
Miért én vagyok a vesztes, miért én vagy miért e nép..?
Imáinkért miért jár csak átok és nem áldás..?
Süket fenn az Ég, vagy nem lakja senki rég..?
Könnyű ez így, könnyű...

És nem feledem őt el, míg az Égen gyúlnak csillagok
De mától fenn az égen, nekem másik hold ragyog
És szétszakad a szívem, mégis megteszem, ha ez kell
És feloldoz az Ég, bár tudom áruló vagyok
Oly könnyű így, könnyű ez így, bírd ki hát!

Könnyű ez így, bírd ki hát!

Könnyű ez így, szép halál....

vízöntő

.....Vénember












Kifosztottalak, lásd be végre,
elloptam, íme minden titkod.
Tudom félő, lágy harapásod
s bőröd alatt az eret, izmot.

S mikor szeretsz: leheletednek
gőzét. Síró, kis lihegésed.
Megtanultalak én örökre,
nem rólad tudok már, de téged.

Én téged tudlak és úgy tudlak,
mint az isten, ki megteremtett.
Rezgésből, árnyból és színekből
újból és újból megteremtlek.

vízöntő

.....Vénember












Kifosztottalak, lásd be végre,
elloptam, íme minden titkod.
Tudom félő, lágy harapásod
s bőröd alatt az eret, izmot.

S mikor szeretsz: leheletednek
gőzét. Síró, kis lihegésed.
Megtanultalak én örökre,
nem rólad tudok már, de téged.

Én téged tudlak és úgy tudlak,
mint az isten, ki megteremtett.
Rezgésből, árnyból és színekből
újból és újból megteremtlek.

...........gyere kedves, ülj ide mellém, beszélgessünk,végre......


a fenébe is




nem értem én ezt az egészet.....

az a baj,hogy megbántottál
azzal a legjobban, hogy inkább hazudtál, minthogy elmondd őszintén
az a baj, most sem tudom, mi történt...
az a baj, nem mondod el, mit szeretnél....
én még hiszem, eljutsz addig,hogy elmondd..
nagyon várom...
azt mondod, ne menjek a francba, de úgy viselkedsz velem.....

és a még nagyobb baj, hogy szeretlek,







Kikapcsolható...

Emlékem vagy.....

Dés - Bereményi: Férfi és Nő - Emlékem vagy

Ha most majd hazamész,
Vagy bárhová is mész,
De tudd meg elkísér egy gondolat,
Mi bántja azt ki itt maradt…

Hogy vajon mi történt,
Hogy veled mi történt,
Míg engem forgatott a szédület,
Az vajon hogy történt veled…

És ha éppen hazamész,
Vagy bármerre mész,
Tudd meg elviszel most engem is…
S hogy elfelejtesz majd, ha elmúlt egy nap,
De majd velem maradsz akkor is…
S én az asztalra teszem, a lábam s nekem itt vagy
s hátradőlök székemen,
Az emlékem vagy…

Majd az leszek neked,
Mit magaddal viszel
Az érzés amit majd, most elviszel
és holnap talán elhiszel…

Mert én úgy akarnám,
Hogy Emlékezz majd rám,
Már érzem tőled függ az életem,
Majd hátradőlök székemen…

És míg magam maradok, csak rád gondolok,
Nekem az lesz majd a módszerem,
hogy rólad álmodok,
És így bejutok, majd a gondolataid közé...
Mert majd érezni fogod, hogy rád gondolok,
És majd megtalál a gondolat,
Az emlékem vagy…

Ha most majd hazamész és nagy utcákon mész,
Nem kell, hogy hátra nézz mégis érezni fogod...

Nem kell, hogy visszanézz csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat...

Azt én küldtem neked és ott marad veled és
Bármerre is járnál majd magaddal viszed…

Ha most majd hazamész és nagyutcákon mész,
Nem kell, hogy hátra nézz, mégis érezni fogod…
Az emlékem vagy…

Nem kell, hogy visszanézz,
Csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat,
Az emlékem vagy…

Azt én küldtem neked és ott marad veled és
Bármerre is járnál majd magaddal viszed…
Az emlékem vagy…

Garai Gábor - Bizalom

S ha százszor is becsapnak, és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítnek,
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet.

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;

ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

...........gyere kedves, ülj ide mellém, beszélgessünk,végre......


a fenébe is




nem értem én ezt az egészet.....

az a baj,hogy megbántottál
azzal a legjobban, hogy inkább hazudtál, minthogy elmondd őszintén
az a baj, most sem tudom, mi történt...
az a baj, nem mondod el, mit szeretnél....
én még hiszem, eljutsz addig,hogy elmondd..
nagyon várom...
azt mondod, ne menjek a francba, de úgy viselkedsz velem.....

és a még nagyobb baj, hogy szeretlek,







Kikapcsolható...

Emlékem vagy.....

Dés - Bereményi: Férfi és Nő - Emlékem vagy

Ha most majd hazamész,
Vagy bárhová is mész,
De tudd meg elkísér egy gondolat,
Mi bántja azt ki itt maradt…

Hogy vajon mi történt,
Hogy veled mi történt,
Míg engem forgatott a szédület,
Az vajon hogy történt veled…

És ha éppen hazamész,
Vagy bármerre mész,
Tudd meg elviszel most engem is…
S hogy elfelejtesz majd, ha elmúlt egy nap,
De majd velem maradsz akkor is…
S én az asztalra teszem, a lábam s nekem itt vagy
s hátradőlök székemen,
Az emlékem vagy…

Majd az leszek neked,
Mit magaddal viszel
Az érzés amit majd, most elviszel
és holnap talán elhiszel…

Mert én úgy akarnám,
Hogy Emlékezz majd rám,
Már érzem tőled függ az életem,
Majd hátradőlök székemen…

És míg magam maradok, csak rád gondolok,
Nekem az lesz majd a módszerem,
hogy rólad álmodok,
És így bejutok, majd a gondolataid közé...
Mert majd érezni fogod, hogy rád gondolok,
És majd megtalál a gondolat,
Az emlékem vagy…

Ha most majd hazamész és nagy utcákon mész,
Nem kell, hogy hátra nézz mégis érezni fogod...

Nem kell, hogy visszanézz csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat...

Azt én küldtem neked és ott marad veled és
Bármerre is járnál majd magaddal viszed…

Ha most majd hazamész és nagyutcákon mész,
Nem kell, hogy hátra nézz, mégis érezni fogod…
Az emlékem vagy…

Nem kell, hogy visszanézz,
Csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat,
Az emlékem vagy…

Azt én küldtem neked és ott marad veled és
Bármerre is járnál majd magaddal viszed…
Az emlékem vagy…

Garai Gábor - Bizalom

S ha százszor is becsapnak, és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítnek,
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom, hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen
magányban, mert irgalmatlan az élet.

De csöndes szóval, eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárult kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;

ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!

Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mamut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

gratulálok,

sikerült összeborítani bennem a világot........

ha ezt hívod Te következetességnek, akkor szánlak Téged, mert ez csak takaró, akkor ne csodálkozz, hogy mindenki szembe megy Veled, lehet mégsem jó sávban vagy......
egyszer majd rádöbbensz erre, de akkor már nagyon egyedül leszel.....
és vigyázz, mert az unokád is megnő, ki ért meg akkor majd.....

ha ezt szeretnéd, jó úton haladsz...
és a többször odavetett mondatod:
"azt majd én mondom meg, mikor...."
ha ez Neked örömet okoz,sajnállak.....

Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. (mekkora hazugság!!)
A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok.
Kiírlak. Magamból.

Csak rám ne nézz

"Ha már csak négy fal a nagyvilág,
kívánom, hogy a békét megtaláld!"

****

....egyszer szánj rá időt és olvasd el....

igaz nincs benne egy jogszabály sem.....

igaz, apáról és fiáról szól....

kívánom, egyszer juss el a Fiadhoz.....

amíg nem jutsz el Hozzá,addig nem ért az életed semmit....

ne halj meg úgy, hogy ilyen példát hagyj a Fiadra....

milyen életet él majd,ha ilyen mintát hagy rá az Apja....

meggyőződésem, hogy Miattad is ilyen a kapcsolatotok....

Neked kell kijavítani!

Ha Te a 30 év plusz bölcsességeddel nem tudod az utat, akkor Ő hogy tudhatná.....

utálhatsz ezért, de Te is tudod, hogy igazam van....


Mennydörgés nyolc órakor


Apa és fia együtt gazdálkodtak egy kis földdarabon. Évente néhány alkalommal megrakták az ökrösszekeret zöldségekkel, majd a legközelebbi városba indultak.
Nem sok közös vonás volt bennük. A fiú anyagias típus volt, míg az apja hitt abban, hogy időt kell hagyni az élet örömeire is.
Egyik reggel megrakták a szekeret, befogatolták az ökröt, és felkerekedtek. A fiú kiszámolta, hogy ha egész nap és egész éjjel szünet nélkül úton lennének, akkor másnap reggelre a városba érhetnének. Ezért aztán folyton nógatta az ökröt egy bottal.
Az apja azt mondta: "Lazíts, fiam, akkor tovább élsz."
"De ha mások előtt érünk a piacra, akkor több esélyünk van rá, hogy jó árat kapjunk a terményekért" - erősködött a fiú.
Négyórai utazás után egy kis házhoz értek. "Itt lakik a nagybátyád - mondta az apa. - Térjünk be hozzá egy köszönés erejéig."
"Máris elvesztettünk egy órát" - panaszkodott a fia, aki csak a haszonra tudott gondolni.
"Akkor egy pár perc már tényleg nem számít. Olyan közel lakunk egymáshoz a fivéremmel, és mégis olyan ritkán találkozunk."
Így aztán a fiatalember tűkön ült, miközben a két idősebb egy órát eldiskurált.
Amikor újra útra keltek, egy útelágazásnál az idős férfi jobbra irányította az ökröt.
"A bal oldali út rövidebb" - mondta a fia.
"Tudom, ez meg szebb" - hangzott a válasz.
A fiatalember türelmetlen lett: "Te nem törődsz az idő múlásával?!"
"Dehogynem, nagyon is! Éppen ezért szeretek megragadni minden alkalmat, hogy szép dolgokat lássak."
Az út egy vadvirágokkal teli erdőn vezetett keresztül. De a fiatalember
a hanyatló nappal volt elfoglalva. Másra sem tudott gondolni, csak az elvesztegetett időre. Észre sem vette a virágokat, vagy a napnyugta szépségét.
Az alkonyat egy olyan helyen érte őket, ami leginkább egy nagy kerthez hasonlított. Az idős ember azt mondta: "Aludjunk itt!"
A fia most már tényleg mérges lett. "Ez az utolsó alkalom, hogy veled utazom! Téged jobban érdekelnek a virágok, mint a pénzkereset."
Az apja csak mosolygott: "Már régóta nem mondtál nekem ilyen szépet." Hamarosan el is aludtak.
Kevéssel napkelte előtt a fiatalember felrázta az apját. Befogatolták az ökröt, és folytatták útjukat. De néhány kilométerrel odébb egy földművessel találkoztak, aki a szekerét próbálta kihúzni az árokból.
"Segítsünk neki" - mondta az apa.
"Hogy még több időt veszítsünk el?!" - tört ki a fiú.
"Nyugalom - mondta az idős ember. - Te is találhatod egyszer még az árokban magad."
Már majdnem nyolc óra volt, mire sikerült visszahúzniuk az idegen szekerét az útra. Ekkor hirtelen egy hatalmas villámlás hasított végig az égen, azután mennydörgés következett. Az ég elsötétedett a hegyek fölött. "Úgy látszik, nagy eső lehet a városban."
A fiú csak mérgelődött: "Ha tartottuk volna az időt, mostanra mindent eladhattunk volna."
"Lazíts - mondta az idős férfi -, úgy tovább élsz."
Késő délután volt, mire elérték a város fölé magasodó hegy tetejét. Hosszú ideig álltak ott, és lefelé néztek. Egyikük sem szólalt meg. Végül a fiatalember törte meg a csendet:
"Most már értem… apa… hogy miről beszélsz."
Megfordították a szekerüket, és maguk mögött hagyták azt, amit aznap reggel nyolcig Hirosima városának neveztek.

Ha szeretet nélkül mész végig az úton...

Tudom, hogy közhely, de a szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes. Olyat találj, akit őrülten szeretsz és aki ezt viszonozza. Hogy találhatsz rá? Hagyd az eszedet, hallgass a szívedre. Mert most nem dörömböl. Az az igazság, kicsim, hogy enélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod. Különben nem is éltél.

/Ha eljön Joe Black című film/

***********************************

"Még mindig örülsz és lelkendezel,

mert egy pillanatra kisütött életed fölött a nap,

meleg áram járja át idegeidet,

mosolyok szállnak feléd,

emberi szavak vigasztalnak?

Még mindig nem tudod,

hogy holnapra mindez törmelék lesz és kacat,

mert az élet pontos mozdulatokkal vissza

is veszi mindazt, amit ad, összetöri,

amit felépít, eltapossa,

amit odalök ajándéknak?"

(Márai Sándor)

Várady Szabolcs - Esély

Ha mint kisértet jönnél
a végképp befejezettből,
talán tudnánk is
egymással beszélni.

Egy darabig azt hittük,
kezdhetünk valamihez közösen.
Valami többre gondoltunk,
mint aztán egyre kevésbé.

Veled most nemigen tudom, mi van.
Az omlatag társalgás maltere
lett egy időben homályos tébolyod,
önpusztításod mutatványai
összeterelték a szétszéledő
magánfigyelmeket alkalmilag -
abbamaradt ez is.

Fülemben az éjszaka csendje, mint
a sivatag homokját tépkedő szél,
állandó és közömbös.
Itt vagyunk, ne is firtassuk, hol.
Te is, én is.
Hát beszéljünk egymással.

gratulálok,

sikerült összeborítani bennem a világot........

ha ezt hívod Te következetességnek, akkor szánlak Téged, mert ez csak takaró, akkor ne csodálkozz, hogy mindenki szembe megy Veled, lehet mégsem jó sávban vagy......
egyszer majd rádöbbensz erre, de akkor már nagyon egyedül leszel.....
és vigyázz, mert az unokád is megnő, ki ért meg akkor majd.....

ha ezt szeretnéd, jó úton haladsz...
és a többször odavetett mondatod:
"azt majd én mondom meg, mikor...."
ha ez Neked örömet okoz,sajnállak.....

Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. (mekkora hazugság!!)
A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok.
Kiírlak. Magamból.

Csak rám ne nézz

"Ha már csak négy fal a nagyvilág,
kívánom, hogy a békét megtaláld!"

****

....egyszer szánj rá időt és olvasd el....

igaz nincs benne egy jogszabály sem.....

igaz, apáról és fiáról szól....

kívánom, egyszer juss el a Fiadhoz.....

amíg nem jutsz el Hozzá,addig nem ért az életed semmit....

ne halj meg úgy, hogy ilyen példát hagyj a Fiadra....

milyen életet él majd,ha ilyen mintát hagy rá az Apja....

meggyőződésem, hogy Miattad is ilyen a kapcsolatotok....

Neked kell kijavítani!

Ha Te a 30 év plusz bölcsességeddel nem tudod az utat, akkor Ő hogy tudhatná.....

utálhatsz ezért, de Te is tudod, hogy igazam van....


Mennydörgés nyolc órakor


Apa és fia együtt gazdálkodtak egy kis földdarabon. Évente néhány alkalommal megrakták az ökrösszekeret zöldségekkel, majd a legközelebbi városba indultak.
Nem sok közös vonás volt bennük. A fiú anyagias típus volt, míg az apja hitt abban, hogy időt kell hagyni az élet örömeire is.
Egyik reggel megrakták a szekeret, befogatolták az ökröt, és felkerekedtek. A fiú kiszámolta, hogy ha egész nap és egész éjjel szünet nélkül úton lennének, akkor másnap reggelre a városba érhetnének. Ezért aztán folyton nógatta az ökröt egy bottal.
Az apja azt mondta: "Lazíts, fiam, akkor tovább élsz."
"De ha mások előtt érünk a piacra, akkor több esélyünk van rá, hogy jó árat kapjunk a terményekért" - erősködött a fiú.
Négyórai utazás után egy kis házhoz értek. "Itt lakik a nagybátyád - mondta az apa. - Térjünk be hozzá egy köszönés erejéig."
"Máris elvesztettünk egy órát" - panaszkodott a fia, aki csak a haszonra tudott gondolni.
"Akkor egy pár perc már tényleg nem számít. Olyan közel lakunk egymáshoz a fivéremmel, és mégis olyan ritkán találkozunk."
Így aztán a fiatalember tűkön ült, miközben a két idősebb egy órát eldiskurált.
Amikor újra útra keltek, egy útelágazásnál az idős férfi jobbra irányította az ökröt.
"A bal oldali út rövidebb" - mondta a fia.
"Tudom, ez meg szebb" - hangzott a válasz.
A fiatalember türelmetlen lett: "Te nem törődsz az idő múlásával?!"
"Dehogynem, nagyon is! Éppen ezért szeretek megragadni minden alkalmat, hogy szép dolgokat lássak."
Az út egy vadvirágokkal teli erdőn vezetett keresztül. De a fiatalember
a hanyatló nappal volt elfoglalva. Másra sem tudott gondolni, csak az elvesztegetett időre. Észre sem vette a virágokat, vagy a napnyugta szépségét.
Az alkonyat egy olyan helyen érte őket, ami leginkább egy nagy kerthez hasonlított. Az idős ember azt mondta: "Aludjunk itt!"
A fia most már tényleg mérges lett. "Ez az utolsó alkalom, hogy veled utazom! Téged jobban érdekelnek a virágok, mint a pénzkereset."
Az apja csak mosolygott: "Már régóta nem mondtál nekem ilyen szépet." Hamarosan el is aludtak.
Kevéssel napkelte előtt a fiatalember felrázta az apját. Befogatolták az ökröt, és folytatták útjukat. De néhány kilométerrel odébb egy földművessel találkoztak, aki a szekerét próbálta kihúzni az árokból.
"Segítsünk neki" - mondta az apa.
"Hogy még több időt veszítsünk el?!" - tört ki a fiú.
"Nyugalom - mondta az idős ember. - Te is találhatod egyszer még az árokban magad."
Már majdnem nyolc óra volt, mire sikerült visszahúzniuk az idegen szekerét az útra. Ekkor hirtelen egy hatalmas villámlás hasított végig az égen, azután mennydörgés következett. Az ég elsötétedett a hegyek fölött. "Úgy látszik, nagy eső lehet a városban."
A fiú csak mérgelődött: "Ha tartottuk volna az időt, mostanra mindent eladhattunk volna."
"Lazíts - mondta az idős férfi -, úgy tovább élsz."
Késő délután volt, mire elérték a város fölé magasodó hegy tetejét. Hosszú ideig álltak ott, és lefelé néztek. Egyikük sem szólalt meg. Végül a fiatalember törte meg a csendet:
"Most már értem… apa… hogy miről beszélsz."
Megfordították a szekerüket, és maguk mögött hagyták azt, amit aznap reggel nyolcig Hirosima városának neveztek.

Ha szeretet nélkül mész végig az úton...

Tudom, hogy közhely, de a szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes. Olyat találj, akit őrülten szeretsz és aki ezt viszonozza. Hogy találhatsz rá? Hagyd az eszedet, hallgass a szívedre. Mert most nem dörömböl. Az az igazság, kicsim, hogy enélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod. Különben nem is éltél.

/Ha eljön Joe Black című film/

***********************************

"Még mindig örülsz és lelkendezel,

mert egy pillanatra kisütött életed fölött a nap,

meleg áram járja át idegeidet,

mosolyok szállnak feléd,

emberi szavak vigasztalnak?

Még mindig nem tudod,

hogy holnapra mindez törmelék lesz és kacat,

mert az élet pontos mozdulatokkal vissza

is veszi mindazt, amit ad, összetöri,

amit felépít, eltapossa,

amit odalök ajándéknak?"

(Márai Sándor)

Várady Szabolcs - Esély

Ha mint kisértet jönnél
a végképp befejezettből,
talán tudnánk is
egymással beszélni.

Egy darabig azt hittük,
kezdhetünk valamihez közösen.
Valami többre gondoltunk,
mint aztán egyre kevésbé.

Veled most nemigen tudom, mi van.
Az omlatag társalgás maltere
lett egy időben homályos tébolyod,
önpusztításod mutatványai
összeterelték a szétszéledő
magánfigyelmeket alkalmilag -
abbamaradt ez is.

Fülemben az éjszaka csendje, mint
a sivatag homokját tépkedő szél,
állandó és közömbös.
Itt vagyunk, ne is firtassuk, hol.
Te is, én is.
Hát beszéljünk egymással.

Meglepő, milyen könnyen elfordulnak az embertől a barátai, ha egyszer a bajtársiasság mázát lemossa a félelem vagy az önérdek.
(Joanne Harris)

Meglepő, milyen könnyen elfordulnak az embertől a barátai, ha egyszer a bajtársiasság mázát lemossa a félelem vagy az önérdek.
(Joanne Harris)

József Attila:Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg.
Szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is.
Hanem, akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Hajnal Anna: Szerelem

Minek is kérded, neked hiúság,
csak mosolyogsz, ha elpirulni látsz,
s oly távol vagy, hogy kíváncsi szemed
szégyentől reszketteti szívemet,
hogy didereg, mint meztelen halott,
lámpának, szemnek kiszolgáltatott,
hogy jeges szégyenében majd elég,
mit kérdezed, hogy szeretlek-e még?
Nem tudom. Szívem csupa lázadás.
Szeretni kín, megtör és megaláz
s a fojtott láng, az el-eltemetett,
füstösen csap fel, mint a gyűlölet.

Gyűlöllek, mar a védtelen harag,
elfordulok, hogy meg ne lássalak,
félek, fagyok, borzongok, engedek,
fogam megkoccan nehogy kérjelek:
szeress, ölelj, megöl a szomjúság,
kezdődjön újra bennünk a világ,
az ősi ködben két felhőgomoly
egymás felé húz, borulj rám, omolj,
összecsapásunk villám, néma csók,
csak te! csak én! borulók, lázadók,
belőlünk szülessen a csóvás fény,
mindenben te és mindig újra én.

Mert te voltál az első, akiért
testem és lelkem egyszerre megért,
hogy ezer íz és ezer édesség
pezsgése, lángja hajtott tefeléd.
Hogyan köszönjem, mi lenne elég,
hogy tűzfény lettél, melyben föld és ég
fellángolt, égett, újjászületett,
mint a szívem, mely feléd reszketett,
haldokolt, mint a láng és dadogott,
új nyelven szólt, hogy az áhitatot,
amely betöltött, vakult fiatalt,
feléd ragyogja, édes diadalt…

Bikini - szeretlek

Bella István: Gyönyörűen

Ha szeretni akarsz, bejöhetsz,
számodra örökre nyitva vagyok,
megnézheted a szívemet,
nem kezdte ki a mosolyod.

Felhúzhatod a kezemet,
mezítelen bőröd alá
felöltheted életemet,
lámpaernyőd leszek akár.

Kinyithatod a vállamat,
nyarak lógnak benne, minden ruhád,
tüdőm tükrében lásd magad,
halj meg, hogy szépséged meg ne utáld.

Én már semmit se akarok,
csak szólni, szeretni, megnyugodni,
s gyönyörűen, mint egy halott,
nyílt szemedben késként forogni.

József Attila:Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg.
Szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is.
Hanem, akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Hajnal Anna: Szerelem

Minek is kérded, neked hiúság,
csak mosolyogsz, ha elpirulni látsz,
s oly távol vagy, hogy kíváncsi szemed
szégyentől reszketteti szívemet,
hogy didereg, mint meztelen halott,
lámpának, szemnek kiszolgáltatott,
hogy jeges szégyenében majd elég,
mit kérdezed, hogy szeretlek-e még?
Nem tudom. Szívem csupa lázadás.
Szeretni kín, megtör és megaláz
s a fojtott láng, az el-eltemetett,
füstösen csap fel, mint a gyűlölet.

Gyűlöllek, mar a védtelen harag,
elfordulok, hogy meg ne lássalak,
félek, fagyok, borzongok, engedek,
fogam megkoccan nehogy kérjelek:
szeress, ölelj, megöl a szomjúság,
kezdődjön újra bennünk a világ,
az ősi ködben két felhőgomoly
egymás felé húz, borulj rám, omolj,
összecsapásunk villám, néma csók,
csak te! csak én! borulók, lázadók,
belőlünk szülessen a csóvás fény,
mindenben te és mindig újra én.

Mert te voltál az első, akiért
testem és lelkem egyszerre megért,
hogy ezer íz és ezer édesség
pezsgése, lángja hajtott tefeléd.
Hogyan köszönjem, mi lenne elég,
hogy tűzfény lettél, melyben föld és ég
fellángolt, égett, újjászületett,
mint a szívem, mely feléd reszketett,
haldokolt, mint a láng és dadogott,
új nyelven szólt, hogy az áhitatot,
amely betöltött, vakult fiatalt,
feléd ragyogja, édes diadalt…

Bikini - szeretlek

Bella István: Gyönyörűen

Ha szeretni akarsz, bejöhetsz,
számodra örökre nyitva vagyok,
megnézheted a szívemet,
nem kezdte ki a mosolyod.

Felhúzhatod a kezemet,
mezítelen bőröd alá
felöltheted életemet,
lámpaernyőd leszek akár.

Kinyithatod a vállamat,
nyarak lógnak benne, minden ruhád,
tüdőm tükrében lásd magad,
halj meg, hogy szépséged meg ne utáld.

Én már semmit se akarok,
csak szólni, szeretni, megnyugodni,
s gyönyörűen, mint egy halott,
nyílt szemedben késként forogni.

Kikapcsolható...

Edda:Éjjel érkezem

Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.
(Szepes Mária)

Kikapcsolható...

Edda:Éjjel érkezem

Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.
(Szepes Mária)

Mivel nőből vagyok, nem mondom ki, amit akarok;
de fenntartom a jogot arra, hogy hisztizzek, ha nem kapom meg..............

MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek (részlet)

Mivel nőből vagyok, nem mondom ki, amit akarok;
de fenntartom a jogot arra, hogy hisztizzek, ha nem kapom meg..............