“A végén minden olyan egyszerű lesz – minden, ami volt és ami lehetett volna. Pornál és hamunál is kevesebb lesz minden, ami egykor tény volt. Amitől úgy égett szívünk, hogy azt hittük, nem lehet elviselni, belehalunk, vagy megölünk valakit… mindez kevesebb lesz, mint a por, melyet a temetők fölött kavar és sodor a szél.” (Márai Sándor)
Bársonypuhán átölel az este. Sírkertekben ezernyi gyertya ég lángujjaival az égre festve kedves halottak kósza emlékét.
Parányi lángjuk tánca elvakít, árnyékok írnak titkokat közénk, s édes-bús emlékhálót felszakít a bánatpók, majd újat fon körénk...
Dús virágillat tölti be tüdőm, az emlékezés szent virágai... borús álmainkat messze űzőn tündökölnek színpompás szirmai.
Egy-egy gyertyát gyújtok mindenkiért akiket a sors már távolra vitt, de apám sírhantján leteszem még nézd, kedvenc hófehér virágait.
Titkon szívemre csendes béke száll amint sírjánál lehajtom fejem. Nem ragadta el végleg a halál, hisz bennem él, mig ráemlékezem.
/Harcos Katalin/
Radnóti Miklós - Sem emlék, sem varázslat
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag, mint alma magházában a négerbarna mag, és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban. De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet, kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen, annak szép, könnyüléptű szivében megterem az érett és tünődő kevésszavú alázat, az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről, az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen; szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel, a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam; magamban élem át már mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem; ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints. Hol azelőtt az angyal állt a karddal, - talán most senki sincs.
Ki hegyre megy, annak Kardok közt kell járni S odafönt a csúcson Keresztnek kell állni. Az jut csak oda fel, Kit Isten keresztel, De nem babér által, Tövissel, kereszttel. Százezer kard éle Fog szívébe vágni, Mégse engedj Uram Félúton megállni
.....elindúltam.....hegyre megyek....bár, most csúszik ki a talaj....
Republic : Légy aki vagy
Légy aki vagy Az aki voltál Aki szerettél volna lenni
Tedd amit lehet Ha nem tetted Amit lehetett volna tenni
Ha elfogy az út nincs hova menni Van amit nem tudsz adni vagy venni
Keress új hazát, ha elárult a régi Ne áruld magad Ha álmod is meglopták Ne álmodj semmit, ha tiszta az éjszaka Ne várd a hajnalt Ha túl mocskos a világ
Légy aki vagy Az aki voltál Aki szerettél volna lenni Tedd amit lehet Ha nem tetted Amit lehetett volna tenni
Feküdj a hóba, ha havat hoz majd a tél Kutyákkal aludj Ha viharral ver a nyár Égess fel mindent, ha semmi sem tart már itt Indulj csak útnak és Hazád majd rád talál
Ha elfogy az út nincs hova menni Van amit nem tudsz semmivé tenni
Éjszaka indultam hozzád Üres az állomás hiába nézem a büfé pont most zár ez egy éhes vallomás
A hajnali ködben alig látok odakint hideg, bennem még annyi minden lángol mondanám de nincs kinek
Minden út egy helyre tart te a hullám voltál Én meg a tengerpart
Mint egy eltérített járat amin bomba robban úgy öltél meg bennem minden vágyat, semmi nem fájt ennél jobban
Minden út egy helyre tart te a hullám voltál én meg a part
Tudom, hogy nem volt varázsló, tudom csak álomkép volt Ő félig angyal volt Én félig ember, félig gép Éget belül ha rámnéz Kínoz ha lát. És mégis hagyom , hogy elragadjon és vigyen magával minden létező világon át.
Szíven talált, szíven talált minden szava szíven talált
Az éjszaka újra az úton ért ez már egy másik állomás a ködöt is elfújta a szél bennem nincs több vallomás
Minden út egy helyre tart Te a hullám voltál én meg a part
Tudom, hogy nem volt varázsló, tudom csak álomkép volt Ő félig angyal volt, Én félig ember, félig gép Éget belül ha rámnéz Kínoz ha lát. És mégis hagyom , hogy elragadjon és vigyen magával, minden létező világon át.
Szíven talált, szíven talált minden szava szíven talált 2x többé nem gondolok rád minden szava szíven talált én többé nem gondolok
Magamnak kezdtem,aztán egy gyenge pillanatomban Neked adtam....
És azóta úgy írok ide,mintha hozzád szólnék, holott szinte biztos vagyok benne ,nem jut el hozzád....(ha eljutna, hiszem, nem állnád meg szó nélkül, sokszor esengtem biztató szavadra, és nemkaptam.... nem hallottad meg)
Jó is ez...
Sokkal szabadabban írok,mintha olvasnád....
Más , köztük Te is magadba zárod a gondolataidat.....
nem alszol éjszaka, gyötrődsz, forgolódsz, ha bánt valami....
én is így voltam,míg el nem kezdtem írni........
sokszor abba akartam hagyni....
egy darabig miattad írtam, de egy ideje magam miatt....
ha napokig nem írok, elkezdek stresszelni, gyötrődni....
és akkor jövök ide,kiírom magamból és megnyugszom...
Rajtad kívűl nem tud erről senki.....
legalábbis a személyemet nem tudja senki....
de időnként ide tévednek olvasók.... mint ahogy én is rátalálok mások írásaira....
és néha kapok megjegyzést....
az utolsó bejegyzésre is kaptam......
EZT: "Nagyon megkeseredettek a szavaid ma!!!!!!!!!!!!!!"
Igen....
nagyon, mostanában.....
remélem túljutok egyszer és leszek olyan életvidám, mint voltam......
azért nem sokan tudják a keserűségemet......
erre is jó ez a blog.....
itt kisírom magam és a környezetemet nem terhelem vele.....
"Nagyon megkeseredettek a szavaid ma!!!!!!!!!!!!!!"
elolvastam ezt a mondatot jónéhányszor....
Nem írta oda,ki Ő.....
mindegy is....
de, ha megtisztelt szavaival....leírok egy pár dolgot....először és utoljára.....
megkeseredettek a szavaim, de , ha valaki szinte zokszó nélkül (csak itt, a blogon zokogok) végig csinálja azt,amit én hónapok alatt (lassan egy év alatt) végigcsináltam.....
és még nem tudom a végét..... biztatnak, minden rendben lesz....de én tudom, félem nincs ez így.....
próbálok erős lenni, valamikor kimegyek a világból(szószerint) és van, hogy nem bírok felkelni.....
és a munkahelyemet nem adtam fel..... teljesértéküként próbálom csinálni, néha erőn felül....
de ÉN így akarom..... és megtanulták a közvetlen környezetemben tiszteletben tartani ezt.....
mert elvárom....
tudom, szeretnek és tisztelnek a környezetemben.... erős, büszke nőnek tartanak....
és alapjában véve így is igaz.....
mondom, erős, büszke nő voltam, vagyok.... egyedül Te boritottad ezt fel.....
felborítottad és végül úgy forgattad az egészet, hogy Te tisztán, becsületesen lépj ebből ki.....
de ezt Te sem hiszed el.... mert, ha így hiszed, akkor nem az az ember vagy, akinek hiszlek.... de a hitet csak én döntöm el, hogy feladom-e.....
nem szoktam elolvasni, amit leírok, gyorsan feltöltöm a blogra.... legfeljebb másnap elolvasom és letörlöm, ha megbánom....
ez is lehet úgy jár majd....
és ehhez ragaszkodom,ehhez jogom van........
és nem mondom,hogy nincs hozzá közöd.....bár éreznéd,mennyire van.....
de beleszólásod még Neked sincs!!!!!
kiírtam magamból ezeket,hogy tudjak forgolódás nélkül aludni....
késő van, elfáradtam, dolgom volt eddig, gyermekemnek készítgettem útravalót.....
Csak megcsendülnek és nagyon fájnak, de õriznek minket, ránk vigyáznak mert olyanról tudnak, mihez kevés egyetlen élet. Szikrázó titkokat takargatnak, tudják az ember mirõl hallgat és mirõl énekelnek a hajnali fények.
Néha angyalok laknak bennünk és szörnyek, akiket eltemettünk; a szavak, amiket nem mondtunk ki. És börtönnek tûnnek vagy erõs várnak koporsónak vagy szülõágynak - a szavak, amiket nem mondtunk ki.
Mint eltûnt barátok kézfogása, szerelmek elhalt suttogása. Nevek, kihûlt arcokról életlen képek. Furcsa álmok a jövõt kutatják, de tények az álmokat dobozba rakják, varázsigékkel miket beléd lehelt az élet.
Úgy hisszük istenek laknak felettünk, csak tettek, amiket elfeledtünk: és szavak, amiket nem mondtunk ki. Mégis ítélnek felettünk, ránkmutatnak a földnek adnak, vagy vissza a napnak a szavak amiket nem mondtunk ki.
Önfeledt hitek és szigorú számok. Bentrekedt szitkok vallomások, mik tombolnak bennünk míg állunk szótlan a térben. Vakító fények, a testetlen lényeg, mint gyerekszájból a romlatlan lélek, mi felénk árad, bátran fejtsük meg végre.
És vigyázzuk õket, mint gyertyalángot! Ne fojtsuk el bár nagyon fájók - a szavak miket nem mondtunk ki. Jobb ha vakmerõn zászlónkra tûzzük, vagy imánk csillogó gyöngyére fûzzük a szavakat, amiket nem mondtunk ki.
Most hogy hallottad ezt, még ne szólj semmit! Csak jegyezd meg végül is rendet kell tenni a szavak közt (amiket nem mondtuk ki)
Magamnak kezdtem,aztán egy gyenge pillanatomban Neked adtam....
És azóta úgy írok ide,mintha hozzád szólnék, holott szinte biztos vagyok benne ,nem jut el hozzád....(ha eljutna, hiszem, nem állnád meg szó nélkül, sokszor esengtem biztató szavadra, és nemkaptam.... nem hallottad meg)
Jó is ez...
Sokkal szabadabban írok,mintha olvasnád....
Más , köztük Te is magadba zárod a gondolataidat.....
nem alszol éjszaka, gyötrődsz, forgolódsz, ha bánt valami....
én is így voltam,míg el nem kezdtem írni........
sokszor abba akartam hagyni....
egy darabig miattad írtam, de egy ideje magam miatt....
ha napokig nem írok, elkezdek stresszelni, gyötrődni....
és akkor jövök ide,kiírom magamból és megnyugszom...
Rajtad kívűl nem tud erről senki.....
legalábbis a személyemet nem tudja senki....
de időnként ide tévednek olvasók.... mint ahogy én is rátalálok mások írásaira....
és néha kapok megjegyzést....
az utolsó bejegyzésre is kaptam......
EZT: "Nagyon megkeseredettek a szavaid ma!!!!!!!!!!!!!!"
Igen....
nagyon, mostanában.....
remélem túljutok egyszer és leszek olyan életvidám, mint voltam......
azért nem sokan tudják a keserűségemet......
erre is jó ez a blog.....
itt kisírom magam és a környezetemet nem terhelem vele.....
"Nagyon megkeseredettek a szavaid ma!!!!!!!!!!!!!!"
elolvastam ezt a mondatot jónéhányszor....
Nem írta oda,ki Ő.....
mindegy is....
de, ha megtisztelt szavaival....leírok egy pár dolgot....először és utoljára.....
megkeseredettek a szavaim, de , ha valaki szinte zokszó nélkül (csak itt, a blogon zokogok) végig csinálja azt,amit én hónapok alatt (lassan egy év alatt) végigcsináltam.....
és még nem tudom a végét..... biztatnak, minden rendben lesz....de én tudom, félem nincs ez így.....
próbálok erős lenni, valamikor kimegyek a világból(szószerint) és van, hogy nem bírok felkelni.....
és a munkahelyemet nem adtam fel..... teljesértéküként próbálom csinálni, néha erőn felül....
de ÉN így akarom..... és megtanulták a közvetlen környezetemben tiszteletben tartani ezt.....
mert elvárom....
tudom, szeretnek és tisztelnek a környezetemben.... erős, büszke nőnek tartanak....
és alapjában véve így is igaz.....
mondom, erős, büszke nő voltam, vagyok.... egyedül Te boritottad ezt fel.....
felborítottad és végül úgy forgattad az egészet, hogy Te tisztán, becsületesen lépj ebből ki.....
de ezt Te sem hiszed el.... mert, ha így hiszed, akkor nem az az ember vagy, akinek hiszlek.... de a hitet csak én döntöm el, hogy feladom-e.....
nem szoktam elolvasni, amit leírok, gyorsan feltöltöm a blogra.... legfeljebb másnap elolvasom és letörlöm, ha megbánom....
ez is lehet úgy jár majd....
és ehhez ragaszkodom,ehhez jogom van........
és nem mondom,hogy nincs hozzá közöd.....bár éreznéd,mennyire van.....
de beleszólásod még Neked sincs!!!!!
kiírtam magamból ezeket,hogy tudjak forgolódás nélkül aludni....
késő van, elfáradtam, dolgom volt eddig, gyermekemnek készítgettem útravalót.....
Csak megcsendülnek és nagyon fájnak, de õriznek minket, ránk vigyáznak mert olyanról tudnak, mihez kevés egyetlen élet. Szikrázó titkokat takargatnak, tudják az ember mirõl hallgat és mirõl énekelnek a hajnali fények.
Néha angyalok laknak bennünk és szörnyek, akiket eltemettünk; a szavak, amiket nem mondtunk ki. És börtönnek tûnnek vagy erõs várnak koporsónak vagy szülõágynak - a szavak, amiket nem mondtunk ki.
Mint eltûnt barátok kézfogása, szerelmek elhalt suttogása. Nevek, kihûlt arcokról életlen képek. Furcsa álmok a jövõt kutatják, de tények az álmokat dobozba rakják, varázsigékkel miket beléd lehelt az élet.
Úgy hisszük istenek laknak felettünk, csak tettek, amiket elfeledtünk: és szavak, amiket nem mondtunk ki. Mégis ítélnek felettünk, ránkmutatnak a földnek adnak, vagy vissza a napnak a szavak amiket nem mondtunk ki.
Önfeledt hitek és szigorú számok. Bentrekedt szitkok vallomások, mik tombolnak bennünk míg állunk szótlan a térben. Vakító fények, a testetlen lényeg, mint gyerekszájból a romlatlan lélek, mi felénk árad, bátran fejtsük meg végre.
És vigyázzuk õket, mint gyertyalángot! Ne fojtsuk el bár nagyon fájók - a szavak miket nem mondtunk ki. Jobb ha vakmerõn zászlónkra tûzzük, vagy imánk csillogó gyöngyére fûzzük a szavakat, amiket nem mondtunk ki.
Most hogy hallottad ezt, még ne szólj semmit! Csak jegyezd meg végül is rendet kell tenni a szavak közt (amiket nem mondtuk ki)
Tiéd minden cseppnyi víz, Hívek, szolgák árasztják. Soha egy kortyot rám ne bízz, És ne kívánd, hogy szomjam bízzam rád.
Tiéd minden gyűrött ágy. Az egész Föld a nyoszolyád. Éljek úgy, hogy meg se áldj, De ne kívánd, hogy vágyam bízzam rád.
Igaz, hívtalak, nagyon kellettél, S én azt hittem, te lehajolsz egy emberért. Ha nélküled nincs tovább, De hitemet hiába bíztam rád.
(3x) Szeresd őt, aki gyenge, Szeresd őt, aki fél. Szeresd őt, aki vesztes, Kit azzá neveltél.
(Ne szeress engem!)
Nekem nem kell, aki lát, Nekem nem kell, aki ért. Minden titkod túl sötét. Hát ne kívánd hogy sorsomat bízzam rád.
Csak járjon más írott utadon, Hol biztosnak hitt megváltás a jutalom. Így életük ennyit ér. Én nem tudok sírni a lelkünkért.
Szeresd őt, aki gyenge. Szeresd őt, aki fél. Szeresd őt, aki vesztes, Kit azzá neveltél.
(Ne szeress engem!)
Deák Bill Gyula : Betegség blues
Fehér szobában fehér az ágy, Fehér a doktor, nem szól hozzád, Fehér a műtő, fehér a csend, Fehér a nővér és fehér a rend, Fehér a Nap és fehér az éj, Fehér ruhában jár a veszély, Fehér ki ad és fehér ki kér, Fehér az álom, s az ima fehér, Fehér pirula, fehér magány, Kiért jön el a Fehér Halál? Fehér a fal és fehér a kő, Fehér az utca és a temető, Fehér ki símogat, fehér ki szúr, Fehér ki segíthet: fehér az Úr. Fehér a bőr, fehér a vér,. Egyedül Billy nem fehér.
Deák Bill Gyula: Ha megszólalnál
Lépked az örök vándor,
Járja az éjszakát,
Néha a tó vizében
Meglátja önmagát.
Nem tűr Ő sötét felhőt,
Lopja a fényeket.
Ha egyszer megszólalnál,
Azt mond el mért van ez?
Mond, mért van ez?
Jön már a tenger-árvíz,
Szerelmed megfogan,
Kitépi őnmagából,
Bár élne boldogan.
Nem tud az ész a szívről,
Nem mondja el ha kell.
Ha egyszer megszólalnál,
Azt mond el mért van ez?
Mond, mért van ez?
Vissza jön egy szó,
enyhén csillogó.
Vissza jön egy szó,
halkan biztató...
Deák Bill Gyula : Elképesztő Blues
Ismerem a bubit, a kört – az asztal-alatti makkot. Ismerem a kést, a tőrt – a zöld-maszk mögötti arcot. Ismerem a vállverést – a kőbányai tangót. A „jobbra át” -ot, a „hátra arc”-ot, De balra itt a Mankóm.
Ismerem a feleséged – és az amszterdami kurvát. Ismerem a sorban állást és a sarki kocsmát. Ismerem a hús-zabálást, a hentesnél a kampót – Az utcát, amely jobbra fordul, De balra itt a Mankóm.
Ismerem a csillagtalan, éjszakai csendet – ismerem a labdát, mely nem gurulhat többet, Ismerem a vonatot, mely előtt nincs váltó. Ha jobboldalról fúj a szél, még balra itt a Mankóm.
Hej, csak magamat, magamat nem ismerem – Hej, én magam sem értem – az életem!
Deák Bill Gyula : Üvöltsön a szél
1. Hol a hajó,mellyel tengerre szállhatok Hol a fedélzet,ahol a kapitány én vagyok Hej,hol az a tenger,ahol a vágyam végtelen Hol az a part,ahol magamat meglelem?
2. Hol az a lány,akit magamhoz ölelhetek mmm... Hol az az ágy,ahol békét lelhetek mmm... Hol az a szó,amely még szégyentelen óóó Hol a jövö,hova hallik énekem?
Refr.: Üvöltsön a szél! Tomboljon a vihar! Repítse messze az álmokat! Tajtékos tenger,őrizd és óvjad Tántorgó,szegény fiatalt
Refr.:3x
Deák Bill Gyula : Mindhalálig holnap
Mondtad: Igen – mondtad már: Nem – mondtad: Miért hagytuk, hogy így legyen! Mondtad: hogy Kell – mondtad, hogy: Még – mondtad már azt is: Láss, ne csak nézz! Mondtad, hogy: Itt – mondtad: Miért – mondtad már azt is: Miénk itt a tér! Mondtad, hogy: Utca. – mondtad, hogy: Fal – mondtad, hogy nálad mindig: Két forint ez a dal – Néhány éve mondtad – Bíborban születtem – néhány éve mondtad – Zöld csillag lettem – Most itt állsz és azt hiszed lehetett volna más – Így maradsz Te mindig: Mindhalálig Holnapra vársz! Mondtad, hogy: Fájdalom – mondtad: Rossz vér – mondtad: A becsület ennél mégis többet ér – Mondtad: Majd most – mondtad: Már tegnap – mondtad, hogy: Várj míg felkel, majd a Nap – Néhány éve mondtad – bíborban születtem – néhány éve mondtad – Zöld csillag lettem – Mondtad már: Rózsa – mondtad, hogy: Szenvedély – Mondtad: Ne várd a májust. Hosszú lesz a tél – Mondtad: A játék – mondtad: Király mondtad, hogy: Szállj fel szabad madár! Néhány éve mondtad: Elszállt egy hajó a szélben – néhány éve mondtad: A kőfalak leomlanak – Néhány éve mondtad: Lehetett volna más – Így maradsz te mindig – Mindhalálig holnapra vársz!
“Már nem vágyom semmi másra, csak egy kertre, ahol szeptemberi délelőtt fedetlen fővel lehet üldögélni egy diófa alatt. Az ember a végén csak közhelyekre vágyik. A kert közhely; menjünk haza, üljünk le a diófa alatt.” (Márai: A kert)
