Meryl Streep

Meryl Streep

Meryl Streep a legjobban az ő filmjeit szeretem..........

...............ma nagyon sokat írtam ide, ma nagyon hiányoztál..............
remélem lassan megszokom a hiányod
remélem egyre kevesebbet írok
igazából nem a jelenléted hiányzik
sokkal jobban az, hogy nem tudok Rólad semmit
írj néha Magadról!
remélem jól vagy!
remélem a lelked is jól van!
remélem nem vagy egyedül!
Vigyázz Magadra!

Meryl Streep a legjobban az ő filmjeit szeretem..........

...............ma nagyon sokat írtam ide, ma nagyon hiányoztál..............
remélem lassan megszokom a hiányod
remélem egyre kevesebbet írok
igazából nem a jelenléted hiányzik
sokkal jobban az, hogy nem tudok Rólad semmit
írj néha Magadról!
remélem jól vagy!
remélem a lelked is jól van!
remélem nem vagy egyedül!
Vigyázz Magadra!

Lackner László

Még mindig

Már többé nem találkozunk;
még vissza-visszatérek
hozzád gondolatban -

bár mások előtt rólad nem beszélek:
ott élsz minden kimondott szavamban.
Bennem élsz mert feloldódtál
dacos testem idegszövetében,
és minden percben újra perbe foglak
és minden percben visszahódít énem.

Próbáltalak már másban felfedezni
- van úgy hogy néha csal a szem -
nem élhetsz másban,

sehol senki
nem tud
meghamisítani nekem.

Kereslek mégis minden kőben,
kutatlak térben és időben
reménytelenül
s mégis lankadatlan.

Lackner László

Még mindig

Már többé nem találkozunk;
még vissza-visszatérek
hozzád gondolatban -

bár mások előtt rólad nem beszélek:
ott élsz minden kimondott szavamban.
Bennem élsz mert feloldódtál
dacos testem idegszövetében,
és minden percben újra perbe foglak
és minden percben visszahódít énem.

Próbáltalak már másban felfedezni
- van úgy hogy néha csal a szem -
nem élhetsz másban,

sehol senki
nem tud
meghamisítani nekem.

Kereslek mégis minden kőben,
kutatlak térben és időben
reménytelenül
s mégis lankadatlan.

Fuhl Imre: Vesztett játszma

játszottunk a gondolattal
játszottunk a szavakkal
te jól játszottál - elhittem
én nem csak játszottam - nem hitted

Fuhl Imre: Vesztett játszma

játszottunk a gondolattal
játszottunk a szavakkal
te jól játszottál - elhittem
én nem csak játszottam - nem hitted

Hobo Blues Band: Szélcsend idején

A csúcson álltam, hol férfiszó a törvény,
Büszke voltam és elkapott az örvény,
Értem éltél, én nem éltem érted,
Nem figyeltem rád, hiába kérted.

Nem bírtad tovább, elmentél egy reggel,
Egyedül maradtam pár üveggel,
Bömböltem, vinnyogtam, nyögtem, sírtam,
Szidtalak, hívtalak, amíg csak bírtam.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém. De nem az enyém.

Aztán földre terített engem a bánat,
Verseket írtam és imákat,
Társam a bűntudat és az alázat
És minden éjjel a parton várlak

Kristályhegyek között ezüst folyók,
Mint a jó idő, jönnek a hajók,
Jönnek rokonok, jönnek barátok,
De sosem tér vissza, akire várok.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém. De nem az enyém.

Nem hiszek csillagban, sem a sorsban,
De addig énekelek kinn a hóban,
Míg meg nem látom a fehér vitorlát,
A bárka orrán, amivel őt hozzák.

Aztán süllyedjen el az a hajó,
Ami majd egyszer visszahozza őt,
Haját többé csak a parti szél fújja,
Hogy el ne, hogy el ne menjen újra.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém. De nem az enyém.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém.
De nem az enyém

Hobo Blues Band: Szélcsend idején

A csúcson álltam, hol férfiszó a törvény,
Büszke voltam és elkapott az örvény,
Értem éltél, én nem éltem érted,
Nem figyeltem rád, hiába kérted.

Nem bírtad tovább, elmentél egy reggel,
Egyedül maradtam pár üveggel,
Bömböltem, vinnyogtam, nyögtem, sírtam,
Szidtalak, hívtalak, amíg csak bírtam.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém. De nem az enyém.

Aztán földre terített engem a bánat,
Verseket írtam és imákat,
Társam a bűntudat és az alázat
És minden éjjel a parton várlak

Kristályhegyek között ezüst folyók,
Mint a jó idő, jönnek a hajók,
Jönnek rokonok, jönnek barátok,
De sosem tér vissza, akire várok.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém. De nem az enyém.

Nem hiszek csillagban, sem a sorsban,
De addig énekelek kinn a hóban,
Míg meg nem látom a fehér vitorlát,
A bárka orrán, amivel őt hozzák.

Aztán süllyedjen el az a hajó,
Ami majd egyszer visszahozza őt,
Haját többé csak a parti szél fújja,
Hogy el ne, hogy el ne menjen újra.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém. De nem az enyém.

Ő ott van minden csepp könnyben,
Ő ott van minden halk szóban,
Ő ott van minden lágy szellőben,
Ő ott van minden boldog nőben,
De nem, nem az enyém.
De nem az enyém

Meg kell állni a helyünket

A sors attól sors, hogy nem magunk választjuk, mégis meg kell állnunk a helyünket, bármit hozzanak is a napok.

/Colin J. Fayard/

Meg kell állni a helyünket

A sors attól sors, hogy nem magunk választjuk, mégis meg kell állnunk a helyünket, bármit hozzanak is a napok.

/Colin J. Fayard/

Garai Gábor - Jókedvet adj

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon
nem kell más, csak ez az egy oltalom
még magányom kiváltsága se kell
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem
ha értelmét tudom és vállalom
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.

Garai Gábor - Jókedvet adj

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon
nem kell más, csak ez az egy oltalom
még magányom kiváltsága se kell
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem
ha értelmét tudom és vállalom
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.

SIMON ANDRÁS- Bántott a világ...

Szived rejtekén
sebzetten hallgatsz,
s most töviseivel
mélyen lelkedbe váj
az értetlen csend.
De magányod lassan
a végtelenbe foszlik...
Láthatatlan karok ezrei ölelnek
s felépül benned
újra a Rend.

SIMON ANDRÁS- Bántott a világ...

Szived rejtekén
sebzetten hallgatsz,
s most töviseivel
mélyen lelkedbe váj
az értetlen csend.
De magányod lassan
a végtelenbe foszlik...
Láthatatlan karok ezrei ölelnek
s felépül benned
újra a Rend.

Gárdonyi Géza - Mi a Boldogság?

- Mi hát a boldogság,jóságos Úristen?

- Fiam,mindenkinek az,amije nincsen.

Gárdonyi Géza - Mi a Boldogság?

- Mi hát a boldogság,jóságos Úristen?

- Fiam,mindenkinek az,amije nincsen.

A világ szemében akárhányszor megbukhatsz. Önmagunk előtt nem szabad gyöngének lenni; mert ez az igazi bukás.
(Márai Sándor)



............. hát én megbuktam önmagam előtt ...............

A világ szemében akárhányszor megbukhatsz. Önmagunk előtt nem szabad gyöngének lenni; mert ez az igazi bukás.
(Márai Sándor)



............. hát én megbuktam önmagam előtt ...............

Most úgy érzed magad, hogy a világ összes drogját ki szeretnéd próbálni, de a világ összes drogja sem tudná megváltoztatni azt az érzést, hogy az egész életed csupán egy álom volt, és csak most ébredtél fel belőle.
Az élet nélkülem

Most úgy érzed magad, hogy a világ összes drogját ki szeretnéd próbálni, de a világ összes drogja sem tudná megváltoztatni azt az érzést, hogy az egész életed csupán egy álom volt, és csak most ébredtél fel belőle.
Az élet nélkülem

Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben - kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetû gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.
Wass Albert

Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben - kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetû gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.
Wass Albert

Csak az a fontos,hogy éber légy,mert a leckék mindig akkor jönnek,amikor készen állsz a befogadásukra,és ha figyelsz a jelekre,mindig mindent megtanulsz,amire szükséged lesz a következő lépéshez.

De hát a szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, még tökéletes orgazmusunk is lehet minden alkalommal, és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik...

Csak az a fontos,hogy éber légy,mert a leckék mindig akkor jönnek,amikor készen állsz a befogadásukra,és ha figyelsz a jelekre,mindig mindent megtanulsz,amire szükséged lesz a következő lépéshez.

De hát a szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, még tökéletes orgazmusunk is lehet minden alkalommal, és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik...

BARÁT-JÁTÉK KÉRDÉS EGY BARÁTHOZ

Barátom vagy.
Barátom vagy!
Barátom vagy!?
Barátom vagy???
Barátom vagy????

Játék.
Játék?
Játék!?
Játék????
Játék..........

Jó játék volt barátom.
Jó játék volt barátom?
Jó játék volt barátom!
Jó játék volt barátom !?
Jó játék volt barátom??????
Jó játék volt barátom..............

Már nem vagy a barátom.
Már nem vagy a barátom?
Már nem vagy a barátom!
Már nem vagy a barátom!?
Már nem vagy a barátom????
Már nem vagy a barátom...........

Megbántottál.......Barátom.?!
Vagy nem is voltál a barátom!!!!!???

BARÁT-JÁTÉK KÉRDÉS EGY BARÁTHOZ

Barátom vagy.
Barátom vagy!
Barátom vagy!?
Barátom vagy???
Barátom vagy????

Játék.
Játék?
Játék!?
Játék????
Játék..........

Jó játék volt barátom.
Jó játék volt barátom?
Jó játék volt barátom!
Jó játék volt barátom !?
Jó játék volt barátom??????
Jó játék volt barátom..............

Már nem vagy a barátom.
Már nem vagy a barátom?
Már nem vagy a barátom!
Már nem vagy a barátom!?
Már nem vagy a barátom????
Már nem vagy a barátom...........

Megbántottál.......Barátom.?!
Vagy nem is voltál a barátom!!!!!???

Ady Endre -Elbocsátó, szép üzenet(kicsit magamévá.....)

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:

Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,

Ha hitted, hogy még mindig tartalak

S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.

Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd

Feledésemnek gazdag úr-palástját.

Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,

Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,

Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,

Alázásodért, nem tudom, miért,

Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:

Sorsod szépítni hányszor adatott

Ámító kegyből, szépek szépiért

Forrott és küldött, ékes Gyula-zsoltár.

Sohase kaptam, el hát sohse vettem:

Átadtam néked szépen ál-hitét

Csókoknak, kik mással csattantanak

S szerelmeket, kiket mással szerettem:

És köszönök ma annyi ölelést,

Ám köszönök mégis annyi volt-Gyulát,

Amennyit nő megköszönni tud,

Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak

Fövényes multban, zavaros jelenben

S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján

Milyen régen elbúcsuztattalak.

Milyen régen csupán azt keresem,

Hogy szép énemből valamid maradjon,

Én csodás, verses rádfogásaimból

S biztasd magad árván, szerelmesen,

Hogy te is voltál, nemcsak az, aki

Nem bírt magának mindent vallani

S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,

Akartam látni szép hullásodat

S nem elhagyott némber kis bosszuját,

Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,

Nem kevés, szegény magad csúfolását,

Hisz rajtad van krőzusságom nyoma

S hozzám tartozni lehetett hited,

Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,

Kinek én úgy adtam az ölelést,

Hogy neki is öröme teljék benne,

Ki előttem kis kérdőjel vala

S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág

Rég-pihenő imakönyvből kihullva,

Vagy futkározva rongyig-cipeled

Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát

S, mely végre méltó nőjéért rebeg,

Magamimádó önmagam imáját?

Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,

Csillag-sorsomba ne véljen fonódni

S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:

Általam vagy, mert meg én láttalak

S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

Ady Endre -Elbocsátó, szép üzenet(kicsit magamévá.....)

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:

Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,

Ha hitted, hogy még mindig tartalak

S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.

Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd

Feledésemnek gazdag úr-palástját.

Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,

Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,

Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,

Alázásodért, nem tudom, miért,

Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:

Sorsod szépítni hányszor adatott

Ámító kegyből, szépek szépiért

Forrott és küldött, ékes Gyula-zsoltár.

Sohase kaptam, el hát sohse vettem:

Átadtam néked szépen ál-hitét

Csókoknak, kik mással csattantanak

S szerelmeket, kiket mással szerettem:

És köszönök ma annyi ölelést,

Ám köszönök mégis annyi volt-Gyulát,

Amennyit nő megköszönni tud,

Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak

Fövényes multban, zavaros jelenben

S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján

Milyen régen elbúcsuztattalak.

Milyen régen csupán azt keresem,

Hogy szép énemből valamid maradjon,

Én csodás, verses rádfogásaimból

S biztasd magad árván, szerelmesen,

Hogy te is voltál, nemcsak az, aki

Nem bírt magának mindent vallani

S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,

Akartam látni szép hullásodat

S nem elhagyott némber kis bosszuját,

Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,

Nem kevés, szegény magad csúfolását,

Hisz rajtad van krőzusságom nyoma

S hozzám tartozni lehetett hited,

Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,

Kinek én úgy adtam az ölelést,

Hogy neki is öröme teljék benne,

Ki előttem kis kérdőjel vala

S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág

Rég-pihenő imakönyvből kihullva,

Vagy futkározva rongyig-cipeled

Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát

S, mely végre méltó nőjéért rebeg,

Magamimádó önmagam imáját?

Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,

Csillag-sorsomba ne véljen fonódni

S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:

Általam vagy, mert meg én láttalak

S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

Ady Endre: Az anyám és én

Ady Endre: Az anyám és én

Márai Sándor

“Sokáig azt hisszük, hogy a Végzet mennydörgészerűen köszönt be, görögtűzzel, istennyilával, kürtökkel és oboákkal. Aztán egy napon megismerkedünk vele, s megtudjuk, hogy sokkal jobb modorú. A tüdőrák, a nyomorúság, a megalázás, a halálos szerelem egészen csendesen jelentkeznek, mintegy kopogtatnak, halk hangon kérdik: “Szabad?” S aztán belépnek.”

Márai Sándor

“Sokáig azt hisszük, hogy a Végzet mennydörgészerűen köszönt be, görögtűzzel, istennyilával, kürtökkel és oboákkal. Aztán egy napon megismerkedünk vele, s megtudjuk, hogy sokkal jobb modorú. A tüdőrák, a nyomorúság, a megalázás, a halálos szerelem egészen csendesen jelentkeznek, mintegy kopogtatnak, halk hangon kérdik: “Szabad?” S aztán belépnek.”

................tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de megfogadom most magamnak, mától nem szólok hozzád, nem írok e-mailt, üzenetet, semmit.......... egyedül ide, a blogra írok, de tudom, ezt sohasem olvasod......... úgyhogy csendben maradok.
Nem azért teszem,mert nincs Neked mondani valóm, hanem mert Te ezt akarod,nem vagy rám kíváncsi!
Legyen meg a Te akaratod!
de azt nem tudod megtiltani, hogy érezzek!
abban nem tudsz szünetet rendelni el!
................az érzéseimet tovább írom................

................tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de megfogadom most magamnak, mától nem szólok hozzád, nem írok e-mailt, üzenetet, semmit.......... egyedül ide, a blogra írok, de tudom, ezt sohasem olvasod......... úgyhogy csendben maradok.
Nem azért teszem,mert nincs Neked mondani valóm, hanem mert Te ezt akarod,nem vagy rám kíváncsi!
Legyen meg a Te akaratod!
de azt nem tudod megtiltani, hogy érezzek!
abban nem tudsz szünetet rendelni el!
................az érzéseimet tovább írom................

Valóság-képzelet

Egy érzés, egy pillanat,
s egy kép, ami megmarad
A valóság, s képzelet,
játékot űz veled.
Látod, de nem hiszed,
érzed, de nincs veled.
Egy látomás, végtelen,
s a képzelet, száll velem.
Csak érint és elhalad,
mint árnyék, egy perc alatt.
Itt volt, de elveszett,
kerested, hol lehet.
Elmúlt, de újra jön,
egy szép nap, majd rád köszön.
Érzed, most jó neked
vágysz rá, de nem mered.
Szólnál, de nincs kinek,
kérdeznéd, hogy lehet?
Látod, mert képzeled,
érzed, mert elhiszed.
Érint, bár messze vagy,
álomként elragad.

Valóság-képzelet

Egy érzés, egy pillanat,
s egy kép, ami megmarad
A valóság, s képzelet,
játékot űz veled.
Látod, de nem hiszed,
érzed, de nincs veled.
Egy látomás, végtelen,
s a képzelet, száll velem.
Csak érint és elhalad,
mint árnyék, egy perc alatt.
Itt volt, de elveszett,
kerested, hol lehet.
Elmúlt, de újra jön,
egy szép nap, majd rád köszön.
Érzed, most jó neked
vágysz rá, de nem mered.
Szólnál, de nincs kinek,
kérdeznéd, hogy lehet?
Látod, mert képzeled,
érzed, mert elhiszed.
Érint, bár messze vagy,
álomként elragad.

Bényei József: Végrendelet

A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.

Bényei József: Végrendelet

A világot úgyis ki kell bírni.
Ne engedd a virágokat sírni.
Ne engedd a madarakat félni,
a hűséget hóban elvetélni,
az álmokat este megalázni,
almafákat áprilisban fázni,
a perceket ne engedd megállni,
ablakokat örökre bezárni,
csillagfényű éjszakákra lőni,
ösvényeket indákkal benőni.
Ameddig a vállad íve bírja,
vigyázz minden virágtalan sírra,
vigyázz minden társtalan magányra,
füstre, fényre, ember-glóriára.
Aki árva arccal sír az égre,
takarj szelíd álmot a szemére.
Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni:
valakinek embernek kell lenni.

A szerelem, a szerelem...
Egykor remegve lángra szított
S az égbe száguldott velem.
Most vas-nehéz bilincs gyanánt csüng
Szárnyas dalomról szüntelen
S a porba húz le az egekből
A szerelem, a szerelem...

(Kosztolányi Dezső)

A szerelem, a szerelem...
Egykor remegve lángra szított
S az égbe száguldott velem.
Most vas-nehéz bilincs gyanánt csüng
Szárnyas dalomról szüntelen
S a porba húz le az egekből
A szerelem, a szerelem...

(Kosztolányi Dezső)

.................próbálom értelmezni a SZÜNET jelentését:

A C hangok egészen megtöltik a periódusokat, ezért egész hang-oknak hívjuk. Az egyes periódusokat pedig ütem-eknek. De mi volna, ha a C hang nem csilingelne? Akusztikai üresség, amit nevezzünk most inkább szünet-nek. Tehát az egész ütemnyi szünetjel így néz ki:

®

zenében ez az!!!!!!

De mit jelent a szünet a szerelemben?

.........................én ezt nem tudom értelmezni........................

.................próbálom értelmezni a SZÜNET jelentését:

A C hangok egészen megtöltik a periódusokat, ezért egész hang-oknak hívjuk. Az egyes periódusokat pedig ütem-eknek. De mi volna, ha a C hang nem csilingelne? Akusztikai üresség, amit nevezzünk most inkább szünet-nek. Tehát az egész ütemnyi szünetjel így néz ki:

®

zenében ez az!!!!!!

De mit jelent a szünet a szerelemben?

.........................én ezt nem tudom értelmezni........................

Remegés

Remeg a test.Alél az élvezet.
Remeg a kéz.Valaki hozzád ér.
Remeg a sziv.Élesen hasit.
Remeg a száj.Mond ki már!
Remeg a lélek.Szabaditsd meg.
Remeg a szó.Nem kimondható.
Remeg a tudat.Megfolythat.
Remeg a vágy.Elhagytál.
Remeg az idő.Elmult már.
Remeg az élet.Kisérts meg.
Remeg a cselekvés.Ne légy rest.
Remeg a fájdalom.Vállalom.
Remeg a nyár.Ősz van már.
Remeg a remegés.Rengeteg remegés.
Remeg a vető.Remeg az arató.
Remeg a lány.Remeg a fiu.
remeg a világ.Sok hazugság.
Remegek én is.Ez már pestis.
Remeg mindenki.Mindenki megremeg.

Remegés

Remeg a test.Alél az élvezet.
Remeg a kéz.Valaki hozzád ér.
Remeg a sziv.Élesen hasit.
Remeg a száj.Mond ki már!
Remeg a lélek.Szabaditsd meg.
Remeg a szó.Nem kimondható.
Remeg a tudat.Megfolythat.
Remeg a vágy.Elhagytál.
Remeg az idő.Elmult már.
Remeg az élet.Kisérts meg.
Remeg a cselekvés.Ne légy rest.
Remeg a fájdalom.Vállalom.
Remeg a nyár.Ősz van már.
Remeg a remegés.Rengeteg remegés.
Remeg a vető.Remeg az arató.
Remeg a lány.Remeg a fiu.
remeg a világ.Sok hazugság.
Remegek én is.Ez már pestis.
Remeg mindenki.Mindenki megremeg.

Velence - Venezia - Venice

Velence kedvelt turista célpont Olaszország északi részén. Magyarországról mintegy 8-9 órás autózással elérhető várost rengeteg magyar keresi fel.
A farsang idején tartott karneválra különösen sokan látogatnak el a nem mindennapi városba, hogy annak sikátorait, lagúnáit, hídjait teljesen betöltse az emberáradat. Az utcák nem csak turistákkal telnek meg, hisz az egyébként is megszokott álarcosok ebben az időben megsokszorozódnak és természetesen a rengeteg utcai árus is kínálja szuvenírjeit.

....csak elrontanám ezt is a remegéssel.........

Velence - Venezia - Venice

Velence kedvelt turista célpont Olaszország északi részén. Magyarországról mintegy 8-9 órás autózással elérhető várost rengeteg magyar keresi fel.
A farsang idején tartott karneválra különösen sokan látogatnak el a nem mindennapi városba, hogy annak sikátorait, lagúnáit, hídjait teljesen betöltse az emberáradat. Az utcák nem csak turistákkal telnek meg, hisz az egyébként is megszokott álarcosok ebben az időben megsokszorozódnak és természetesen a rengeteg utcai árus is kínálja szuvenírjeit.

....csak elrontanám ezt is a remegéssel.........

Szép Ernő: Add a kezed

Szép Ernő: Add a kezed

Most múlik pontosan

Csík zenekar: Most múlik pontosan

........akármennyire akarom, nem tudlak gyűlölni......
szeretlek

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő

Most múlik pontosan

Csík zenekar: Most múlik pontosan

........akármennyire akarom, nem tudlak gyűlölni......
szeretlek

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl

Egy indián lidérc kísért itt bennem
Szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl fenn a fellegekben
Furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő

Könyörgés reményért

Most már tudom, hogy a való világ
nem rím, nem fény, nem forró pillanat.
Most már tudom, hogy mindaz, ami áll
összeomolhat mind egy perc alatt.

Tudom, hogy a könny, munka és kacaj,
a kincs, tudás, a vágy, a szív, az ész,
ha nincs elöttünk cél, hit és remény,
a semmibe, a múló ködbe vész.

Uram, ha vagy, ne adj mást, csak reményt!
A hitet megteremtem majd magamnak,
a ködön át az utat megtalálom,
és meglelem a célokat..., ha vannak.

/Kamarás Klára/

Könyörgés reményért

Most már tudom, hogy a való világ
nem rím, nem fény, nem forró pillanat.
Most már tudom, hogy mindaz, ami áll
összeomolhat mind egy perc alatt.

Tudom, hogy a könny, munka és kacaj,
a kincs, tudás, a vágy, a szív, az ész,
ha nincs elöttünk cél, hit és remény,
a semmibe, a múló ködbe vész.

Uram, ha vagy, ne adj mást, csak reményt!
A hitet megteremtem majd magamnak,
a ködön át az utat megtalálom,
és meglelem a célokat..., ha vannak.

/Kamarás Klára/

"Ha szeretsz valakit, engedd szabadon.
Ha visszatér hozzád, akkor ő a tiéd,
ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd."

"Ha szeretsz valakit, engedd szabadon.
Ha visszatér hozzád, akkor ő a tiéd,
ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd."

Ha rombadőlnek legszebb álmaid,
Reményeid el ne hagyjanak!
Ne csüggedj, mert csüggedni nem szabad!
Hisz nem egyszer az összedőlt rom felett
A legszebb virág fakad!

(Vörösmarty Mihály)

Ha rombadőlnek legszebb álmaid,
Reményeid el ne hagyjanak!
Ne csüggedj, mert csüggedni nem szabad!
Hisz nem egyszer az összedőlt rom felett
A legszebb virág fakad!

(Vörösmarty Mihály)

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.

(Ernest Hamingway)

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.

(Ernest Hamingway)

"Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek."

"Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek."

"Egyszer egy kis veréb elindult Afrikába a hideg tél elől. Útközben megdermedt a hidegtől. Arra járt egy tehén és még jól le is szarta. A kis veréb ettől felmelegedett és elkezdett énekelni örömében. Arra ment egy macska, aki meghallotta az éneket, kikaparta a hóból a verebet és megette.

A mese tanulsága: nem biztos, hogy az az ellenséged, aki leszar és nem biztos, hogy az a barátod, aki kihúz a szarból. Aki pedig szarban van, az jobb, ha befogja a száját."

"Egyszer egy kis veréb elindult Afrikába a hideg tél elől. Útközben megdermedt a hidegtől. Arra járt egy tehén és még jól le is szarta. A kis veréb ettől felmelegedett és elkezdett énekelni örömében. Arra ment egy macska, aki meghallotta az éneket, kikaparta a hóból a verebet és megette.

A mese tanulsága: nem biztos, hogy az az ellenséged, aki leszar és nem biztos, hogy az a barátod, aki kihúz a szarból. Aki pedig szarban van, az jobb, ha befogja a száját."

Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s mit érzel.
Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is ahogy nézel.
Gyűlölöm a cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,
Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.

Gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,

Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém.
És gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek, egy cseppet sem,
Egy szemernyit sem, nem gyűlöllek én!

Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s mit érzel.
Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is ahogy nézel.
Gyűlölöm a cipőd, s ha átjár tekinteted tőre,
Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.

Gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,

Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém.
És gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek, egy cseppet sem,
Egy szemernyit sem, nem gyűlöllek én!

........akármennyire akarom, nem tudlak gyűlölni......
szeretlek

........akármennyire akarom, nem tudlak gyűlölni......
szeretlek

Egyszerű vallomás. Beérem azzal, ha rád sem nézek...
Beérem azzal, ha csak éppen érzem,
hogy mellettem vagy,
hogy itt vagy,
hogy vagy
nekem.

Beérem azzal a végtelen csönddel...
Beérem azzal a védtelen közönnyel –
csak mellettem légy,
csak itt légy,
csak légy –
nekem.

Beérem azzal a feszültséggel...
Beérem azzal a szokatlan érzéssel,
hogy fontos vagy,
mert itt vagy,
és vagy
nekem.

Legyen elég, ha rád sem nézek!
Érezned kell, mert én is érzem,
hogy melletted vagyok,
hogy itt vagyok,
hogy vagyok
neked…

Legyen elég a végtelen csönd!
Érezned kell az erőltetett közönyt,
mert melletted vagyok,
mert itt vagyok,
mert vagyok
neked

Egyszerű vallomás. Beérem azzal, ha rád sem nézek...
Beérem azzal, ha csak éppen érzem,
hogy mellettem vagy,
hogy itt vagy,
hogy vagy
nekem.

Beérem azzal a végtelen csönddel...
Beérem azzal a védtelen közönnyel –
csak mellettem légy,
csak itt légy,
csak légy –
nekem.

Beérem azzal a feszültséggel...
Beérem azzal a szokatlan érzéssel,
hogy fontos vagy,
mert itt vagy,
és vagy
nekem.

Legyen elég, ha rád sem nézek!
Érezned kell, mert én is érzem,
hogy melletted vagyok,
hogy itt vagyok,
hogy vagyok
neked…

Legyen elég a végtelen csönd!
Érezned kell az erőltetett közönyt,
mert melletted vagyok,
mert itt vagyok,
mert vagyok
neked

........akármennyire akarom, nem tudlak gyűlölni......
szeretlek

........akármennyire akarom, nem tudlak gyűlölni......
szeretlek

József Attila: Majd megöregszel

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tippegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.

József Attila: Majd megöregszel

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tippegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle.

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,

maradék szemérmem némasága ez,

úgyse hallanád meg, hangot ha adok,

Sűrű panaszommal jobb ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:

mint Izsák az atyját, én se kérdezem,

mi végre sanyargatsz, teszem szótalan,

Szófogadó szolga, amit hátra van.

Keserűségemre úgy sincs felelet:

minek adtál ennem, ha nem eleget?

miért vakítottál annyi nappalon,

ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,

fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,

karjaid közt végre kisírom magam,

csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,

ennem is ha adtál, soha magadat,

Örökkön-örökké sírok amiért

annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,

ahogy szorításod egyre hevesebb,

ahogy ölelésed egyre szorosabb,

egyre boldogabb és boldogtalanabb.

Pilinszky János

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,

maradék szemérmem némasága ez,

úgyse hallanád meg, hangot ha adok,

Sűrű panaszommal jobb ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:

mint Izsák az atyját, én se kérdezem,

mi végre sanyargatsz, teszem szótalan,

Szófogadó szolga, amit hátra van.

Keserűségemre úgy sincs felelet:

minek adtál ennem, ha nem eleget?

miért vakítottál annyi nappalon,

ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,

fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,

karjaid közt végre kisírom magam,

csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,

ennem is ha adtál, soha magadat,

Örökkön-örökké sírok amiért

annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,

ahogy szorításod egyre hevesebb,

ahogy ölelésed egyre szorosabb,

egyre boldogabb és boldogtalanabb.

Pilinszky János

Nem akkor megy el, amikor hiszed,

nem akkor hagy el, aki a tied.

Egy reggel, éppen úgy, mint annyi éve,

felkel, nyújtózik, és papucsba lépve

mosdani megy, és fogat mos a csapnál,

aztán egyszercsak megdöbbenve felnéz:

egy idegen nő kérdi tőle: "Nem kérsz?"

És aztán... minden megy tovább, mint régen,

nem támad tűzvész az asztalközepén,

és a fürdőszobában változatlan

vékonyul tovább a családi szappan...

És aztán lassan gördül év az évre,

a házban kövült nyugalom és béke,

hanem az asszony fázik, egyre fázik,

Pedig minden rendben látszik:

takarékos, józan, derék a férje...

Az ég hideg, s mintha esőt ígérne...

Ő ment el rég, a napjai közül,

ajtót se csapva, észrevétlenül.

Maja Boriszova - ford: Rab Zsuzsa