Azt hiszed, a távolból nem érzem,

megalvadt bánatodban hányszor gondolsz rám,

hogy csöndre tanítva odaadó lelked

magadba bolyongsz késő éjszakán?

Azt hiszed, a távolból nem hallom,

hogy menedékért könyörög a szíved,

hogy kín sorvasztja minden gondolatod,

ha elillan a bennem vetett hited?

Azt hiszed, a távolból nem tudom,

hogy szemedből a könny nem apad el,

hogy magányod mélyén, álmaidba fojtod,

ha véletlenül rám emlékezel?