mennyivel más volt a világ a szüleim, nagyszüleim idejében...
az enyémek dolgoztak a földeken, délben deleltek egyet, közben a fasorban összebújtak kicsit...
sokat dolgoztak, de soha nem rohantak....
nem voltak depressziósak....
nem voltak pánikbetegek....
gondolj bele, mikor kérdezték meg utoljára a környezetedben Tőled őszintén, de tényleg őszintén, hogy vagy, mi van veled?...
de nem csak formaságból...
és Te kitől kérdezted meg utoljáre, de úgy, hogy érdekelt a válasz is...
gyerek korom óta vágyom vissza tanyára....
ott éltem iskolás koromig...
meghatározó emlékeim vannak abból az időből....
mélyen él bennem egy kép...
nem volt villanyunk, s a 8 osztályt végzett anyám a 10 kilóméterre lévő könyvtárból hozott könyveket esténként a kályha lángjánál olvasta, mert spórolt a petróval...
felolvasott nekem....
ott szerettem meg a könyveket....
nem a tanáraim szeretették meg, hanem a MINTA....
mennyivel emberléptékübb bicajozás közben a villág....
lakatlan utakon, tanyák közt....
van egy sárgarigó (aranymálinkó), amelyik minden reggel ugyanott felémszáll és csivitel....
minden nap egyre közelebb repül....
ha kinyújtanám a karomat, már elérném.....
hihetetlen érzés...
mikor éreztél utoljára ilyet????
mennyivel egyszerübb minden....
eddig nem mertem ezeket leírni, mert féltem, hogy kinevetsz....
már nem félek, csak nyugodtan nevess....
nevess, ha nevetségesnek tartasz....
mert mindegy miért nevetsz, a nevetés jó....
s mert addig sem mérgelődsz....
most azt gondolom, minden csak elhatározás kérdése....
hát én elhatározom, hogy átértékelem a dolgokat...
tiszta szívből szeretlek, de nem bizonygatom többet.....
ha nem érted, minek is....
ha nem becsülöd, minek is....
Márainak van egy mondása:
A "plátói szerelem" éppen olyan esztelenség és otromba hazugság, mint hogy nincs vegetáriánus tigris: nem az a célja a szerelemnek, hogy plátói legyen.
nem az a célja...
nem azt mondom, hogy feladom....
nem azt mondom, hogy nem várlak....
épp ellenkezőleg...
megvárlak, hogy eljuss hozzám....
megvárom, hogy rádöbbenj, a szeretet több, mint a kaland...
megvárom, hogy ne fárasszon, nyomasszon a figyelmem......
megvárom, hogy fel merd vállalni, amit érzel...
önmagad előtt is....
megvárlak...
várlak....
az út végén...
pattanj bicajra és gyere elém...
meglátod, mennyire egyszerü az egész...
de ha nem jössz, akkor is megyek az utamon...
elindultam egy úton,ami nem tudom odavisz-e, ahova kell....
mennyivel más volt a világ a szüleim, nagyszüleim idejében...
az enyémek dolgoztak a földeken, délben deleltek egyet, közben a fasorban összebújtak kicsit...
sokat dolgoztak, de soha nem rohantak....
nem voltak depressziósak....
nem voltak pánikbetegek....
gondolj bele, mikor kérdezték meg utoljára a környezetedben Tőled őszintén, de tényleg őszintén, hogy vagy, mi van veled?...
de nem csak formaságból...
és Te kitől kérdezted meg utoljáre, de úgy, hogy érdekelt a válasz is...
gyerek korom óta vágyom vissza tanyára....
ott éltem iskolás koromig...
meghatározó emlékeim vannak abból az időből....
mélyen él bennem egy kép...
nem volt villanyunk, s a 8 osztályt végzett anyám a 10 kilóméterre lévő könyvtárból hozott könyveket esténként a kályha lángjánál olvasta, mert spórolt a petróval...
felolvasott nekem....
ott szerettem meg a könyveket....
nem a tanáraim szeretették meg, hanem a MINTA....
mennyivel emberléptékübb bicajozás közben a villág....
lakatlan utakon, tanyák közt....
van egy sárgarigó (aranymálinkó), amelyik minden reggel ugyanott felémszáll és csivitel....
minden nap egyre közelebb repül....
ha kinyújtanám a karomat, már elérném.....
hihetetlen érzés...
mikor éreztél utoljára ilyet????
mennyivel egyszerübb minden....
eddig nem mertem ezeket leírni, mert féltem, hogy kinevetsz....
már nem félek, csak nyugodtan nevess....
nevess, ha nevetségesnek tartasz....
mert mindegy miért nevetsz, a nevetés jó....
s mert addig sem mérgelődsz....
most azt gondolom, minden csak elhatározás kérdése....
hát én elhatározom, hogy átértékelem a dolgokat...
tiszta szívből szeretlek, de nem bizonygatom többet.....
ha nem érted, minek is....
ha nem becsülöd, minek is....
Márainak van egy mondása:
A "plátói szerelem" éppen olyan esztelenség és otromba hazugság, mint hogy nincs vegetáriánus tigris: nem az a célja a szerelemnek, hogy plátói legyen.
nem az a célja...
nem azt mondom, hogy feladom....
nem azt mondom, hogy nem várlak....
épp ellenkezőleg...
megvárlak, hogy eljuss hozzám....
megvárom, hogy rádöbbenj, a szeretet több, mint a kaland...
megvárom, hogy ne fárasszon, nyomasszon a figyelmem......
megvárom, hogy fel merd vállalni, amit érzel...
önmagad előtt is....
megvárlak...
várlak....
az út végén...
pattanj bicajra és gyere elém...
meglátod, mennyire egyszerü az egész...
de ha nem jössz, akkor is megyek az utamon...
elindultam egy úton,ami nem tudom odavisz-e, ahova kell....
tartom magam olyan erősnek, hogy megmutassam, képes vagyok rá....
elolvastam róla egy csomó irodalmat....
megpróbálom....
megkeresem a régi önmagam....
tudom jól, a megtörtént dolgokat nem tudom meg nem történtté tenni....
de nem is akarom...
nekem boldogságos volt Veled....
és mától erre, a jó dolgokra fogok gondolni....
és rendbe rakom magamban a világot....
megpróbálom a jó és szép dolgokra figyelni...
nehéz lesz, de...
tudom, ha néha szóban is beszélgethetnék Veled,
tudom, ha néha odabújhatnék hozzád, az sokat segítene....
de csak, ha Te is akarnád...
most, hogy "beszéltünk" kicsit, sokkal jobb...
erős leszek és kimászok ebből...
ide leírom, hol tartok....
egy dologtól félek nagyon...
hogy hargszol ezért rám...
kérlek, ne haragudj....
nem bántalak soha...
és ha nem akarsz rólam többet tudni, az sem baj...
éld az életed...
Vigyázz Magadra!
Hobo Blues Band : A bolond levele a kisfiúnak
1. Kisfiam, azt hittem, ember vagyok, De azt már nem, hogy az is maradok. Fogadd hát úgy ezt a levelet, Mint egy még emberi üzenetet. Kérlek ne ítélj könnyelműn felettem, És őrizz meg gyönyörű szívedben!
2. Lehettem volna vadász vagy hajtó, Én, a kiátkozott megrögzött csavargó. Ki azt hitte, ha úton van, szabad, Eltapos a világ, ha útjában vagy. Így lettem bolond, élni kell és lehet, Bocsáss meg nekem, Isten veled!
tartom magam olyan erősnek, hogy megmutassam, képes vagyok rá....
elolvastam róla egy csomó irodalmat....
megpróbálom....
megkeresem a régi önmagam....
tudom jól, a megtörtént dolgokat nem tudom meg nem történtté tenni....
de nem is akarom...
nekem boldogságos volt Veled....
és mától erre, a jó dolgokra fogok gondolni....
és rendbe rakom magamban a világot....
megpróbálom a jó és szép dolgokra figyelni...
nehéz lesz, de...
tudom, ha néha szóban is beszélgethetnék Veled,
tudom, ha néha odabújhatnék hozzád, az sokat segítene....
de csak, ha Te is akarnád...
most, hogy "beszéltünk" kicsit, sokkal jobb...
erős leszek és kimászok ebből...
ide leírom, hol tartok....
egy dologtól félek nagyon...
hogy hargszol ezért rám...
kérlek, ne haragudj....
nem bántalak soha...
és ha nem akarsz rólam többet tudni, az sem baj...
éld az életed...
Vigyázz Magadra!
Hobo Blues Band : A bolond levele a kisfiúnak
1. Kisfiam, azt hittem, ember vagyok, De azt már nem, hogy az is maradok. Fogadd hát úgy ezt a levelet, Mint egy még emberi üzenetet. Kérlek ne ítélj könnyelműn felettem, És őrizz meg gyönyörű szívedben!
2. Lehettem volna vadász vagy hajtó, Én, a kiátkozott megrögzött csavargó. Ki azt hitte, ha úton van, szabad, Eltapos a világ, ha útjában vagy. Így lettem bolond, élni kell és lehet, Bocsáss meg nekem, Isten veled!
....olyan zavarodott vagyok most, olyan kilátástalan minden.....
jó volt Tőled az a pár sor...
mi a fenéért van, hogy rögtön gyorsabban vert a szívem....
de csillapítom, amennyire tudom....
húúúúúú, Hobo nagyon kifejező, kisírja belőlem a fájdalmat....
hallgassátok meg!!!!!!!!!!
nagyon üt!
Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is - ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is. Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat. Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor! És lásd, akadt nő, ki érti e szavakat, de mégis ellökött magától. Nincsen helyem így, élők közt. Zúg a fejem, gondom s fájdalmam kicifrázva; mint a gyerek kezében a csörgő csereg, ha magára hagyottan rázza. Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom, hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom. A kultura ugy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben - de az hol áll, hogy nézze, mint dobál halál s még egyedül kelljen szenvednem? A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő. Páros kínt enyhíthet alázat. De énnekem pénzt hoz fájdalmas énekem s hozzám szegődik a gyalázat. Segítsetek! Ti kisfiuk, a szemetek pattanjon meg ott, ő ahol jár. Ártatlanok, csizmák alatt sikongjatok és mondjátok neki: Nagyon fáj. Ti hű ebek, kerék alá kerüljetek s ugassátok neki: Nagyon fáj. Nők, terhetek viselők, elvetéljetek és sirjátok neki: Nagyon fáj. Ép emberek, bukjatok, összetörjetek s motyogjátok neki: Nagyon fáj. Ti férfiak, egymást megtépve nő miatt, ne hallgassátok el: Nagyon fáj. Lovak, bikák, kiket, hogy húzzatok igát, herélnek, rijjátok: Nagyon fáj. Néma halak, horgot kapjatok jég alatt és tátogjatok rá: Nagyon fáj. Elevenek, minden, mi kíntól megremeg, égjen, hol laktok, kert, vadon táj - s ágya körül, üszkösen, ha elszenderül, vakogjatok velem: Nagyon fáj. Hallja, mig él. Azt tagadta meg, amit ér. Elvonta puszta kénye végett kivül-belől menekülő élő elől a legutolsó menedéket.
....olyan zavarodott vagyok most, olyan kilátástalan minden.....
jó volt Tőled az a pár sor...
mi a fenéért van, hogy rögtön gyorsabban vert a szívem....
de csillapítom, amennyire tudom....
húúúúúú, Hobo nagyon kifejező, kisírja belőlem a fájdalmat....
hallgassátok meg!!!!!!!!!!
nagyon üt!
Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is - ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is. Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat. Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor! És lásd, akadt nő, ki érti e szavakat, de mégis ellökött magától. Nincsen helyem így, élők közt. Zúg a fejem, gondom s fájdalmam kicifrázva; mint a gyerek kezében a csörgő csereg, ha magára hagyottan rázza. Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom, hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom. A kultura ugy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben - de az hol áll, hogy nézze, mint dobál halál s még egyedül kelljen szenvednem? A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő. Páros kínt enyhíthet alázat. De énnekem pénzt hoz fájdalmas énekem s hozzám szegődik a gyalázat. Segítsetek! Ti kisfiuk, a szemetek pattanjon meg ott, ő ahol jár. Ártatlanok, csizmák alatt sikongjatok és mondjátok neki: Nagyon fáj. Ti hű ebek, kerék alá kerüljetek s ugassátok neki: Nagyon fáj. Nők, terhetek viselők, elvetéljetek és sirjátok neki: Nagyon fáj. Ép emberek, bukjatok, összetörjetek s motyogjátok neki: Nagyon fáj. Ti férfiak, egymást megtépve nő miatt, ne hallgassátok el: Nagyon fáj. Lovak, bikák, kiket, hogy húzzatok igát, herélnek, rijjátok: Nagyon fáj. Néma halak, horgot kapjatok jég alatt és tátogjatok rá: Nagyon fáj. Elevenek, minden, mi kíntól megremeg, égjen, hol laktok, kert, vadon táj - s ágya körül, üszkösen, ha elszenderül, vakogjatok velem: Nagyon fáj. Hallja, mig él. Azt tagadta meg, amit ér. Elvonta puszta kénye végett kivül-belől menekülő élő elől a legutolsó menedéket.
A szívem szerint szólok. Nő vagyok, nem szólhatok másképp.(Márai)
.....vajon lapoztál már a könyvbe, amit adtam....
nem azért adtam, hogy a polcra tedd
akkor díszesebbet adtam volna...
azért adtam, hogy olvass belőle....
menekülj hozzá. mikor nincs kihez szólni....
én most olvasgatom....
nekem nincs kihez szólni....
Hozzád annyira szólnék, de nem tehetem.....
önmagamnak megfogadtam, megvárom, hogy Te szólj hozzám...
nagyon nehezen állom meg....
minden nap megszenvedem, megerőszakolom magam.....
(ezért is jó, hogy van ez a blog....
itt szólok, s magamban olyan az érzés, mintha elmondtam volna Neked,
holott tudom, ezek a szavak nemigen jutnak el Hozzád....de mégis ott a remény,hátha....)
és Te?
vajon Neked nincs gondolatodban, hogy szólj hozzám?
mire vársz?
nagyon hiányzol....
hiányzanak a szavaid....
de meg kell várnom,hogy Te szólj először....
kell, hogy udvarolj nekem...
Te vagy a férfi....
tavaly is az volt a baj, restellem is, hogy nem követeltem ezt meg.....
megvárom ezt....
megvárom, hogy ne fogd vissza magad...
mert addig nem érdemled meg.......
majd ha kifakadsz és akár ordítva, akár suttogva, de megkeresnek szavaid....
addig olvasok Márait....
sok mindenre megtanít....
olvasni kéne Neked is....
ízelitőül néhány:
Az ember addig él, amíg van valamilyen személyes feladat, tennivaló, amit nem tud más végbevinni, csak ő.
A "férfiasság" (...) nem az, hogy tönkremegyünk valamiben, amit nem bírunk elviselni - talán férfiasabb az alku, a megoldás.
A világ csak azoknak bocsát meg ideig-óráig, akik szívükben szerények és alázatosak...
Nem tudós könyv ez ... Aki írta, nem ismeri a feltétlen igazságot és gyakran téved a részletekben. Mert ember. De keresi a feltétlen igazságot, s nem röstelli, ha téved a részletekben. Mert ember.
A szeretet szolgálat, aki nem ismeri az áhítatot, nem tud szeretni.
A legtöbb ember gyáva a szeretethez. Gyáva, a szó titkos és aljas értelmében: azt hiszi, hogy a szeretet gyöngeség. Ez a hamis szeretet. Az igazi másféle: öntudatos, céltudatos, cselekvő, igen, néha félelmesen józan és bátor. Nem elég szeretni: okosan és józanul kell szeretni.
A végén, mindennek a végén élete tényeivel válaszol a kérdésre, melyet a világ olyan makacson intézett hozzá. Ezek a kérdések így hangzanak: ki vagy?… Mit akartál igazán?… Mit tudtál igazán?… Mihez voltál hűséges és hűtlen?… Mihez vagy kihez voltál bátor vagy gyáva?… Ezek a kérdések. S az ember felel, ahogy tud, őszintén vagy hazugon; de ez nem nagyon fontos. Ami fontos, hogy a végén egész életével felel.
Egy csók mindig erényes; egy szó, mely a csókról beszél, mindig szemérmetlen.
A "plátói szerelem" éppen olyan esztelenség és otromba hazugság, mint hogy nincs vegetáriánus tigris: nem az a célja a szerelemnek, hogy plátói legyen.
Nélkülem nem tudsz élni, mert férfi vagy. Mert bennem van a titkosabb erő, amely nélkül nem vagy teljes ember. Nem tudsz nélkülem élni, mert nő vagyok. Az én leheletem ad szárnyat lelkednek, erőt a karodnak mosolyt a halott kőnek.
A szívem szerint szólok. Nő vagyok, nem szólhatok másképp.(Márai)
.....vajon lapoztál már a könyvbe, amit adtam....
nem azért adtam, hogy a polcra tedd
akkor díszesebbet adtam volna...
azért adtam, hogy olvass belőle....
menekülj hozzá. mikor nincs kihez szólni....
én most olvasgatom....
nekem nincs kihez szólni....
Hozzád annyira szólnék, de nem tehetem.....
önmagamnak megfogadtam, megvárom, hogy Te szólj hozzám...
nagyon nehezen állom meg....
minden nap megszenvedem, megerőszakolom magam.....
(ezért is jó, hogy van ez a blog....
itt szólok, s magamban olyan az érzés, mintha elmondtam volna Neked,
holott tudom, ezek a szavak nemigen jutnak el Hozzád....de mégis ott a remény,hátha....)
és Te?
vajon Neked nincs gondolatodban, hogy szólj hozzám?
mire vársz?
nagyon hiányzol....
hiányzanak a szavaid....
de meg kell várnom,hogy Te szólj először....
kell, hogy udvarolj nekem...
Te vagy a férfi....
tavaly is az volt a baj, restellem is, hogy nem követeltem ezt meg.....
megvárom ezt....
megvárom, hogy ne fogd vissza magad...
mert addig nem érdemled meg.......
majd ha kifakadsz és akár ordítva, akár suttogva, de megkeresnek szavaid....
addig olvasok Márait....
sok mindenre megtanít....
olvasni kéne Neked is....
ízelitőül néhány:
Az ember addig él, amíg van valamilyen személyes feladat, tennivaló, amit nem tud más végbevinni, csak ő.
A "férfiasság" (...) nem az, hogy tönkremegyünk valamiben, amit nem bírunk elviselni - talán férfiasabb az alku, a megoldás.
A világ csak azoknak bocsát meg ideig-óráig, akik szívükben szerények és alázatosak...
Nem tudós könyv ez ... Aki írta, nem ismeri a feltétlen igazságot és gyakran téved a részletekben. Mert ember. De keresi a feltétlen igazságot, s nem röstelli, ha téved a részletekben. Mert ember.
A szeretet szolgálat, aki nem ismeri az áhítatot, nem tud szeretni.
A legtöbb ember gyáva a szeretethez. Gyáva, a szó titkos és aljas értelmében: azt hiszi, hogy a szeretet gyöngeség. Ez a hamis szeretet. Az igazi másféle: öntudatos, céltudatos, cselekvő, igen, néha félelmesen józan és bátor. Nem elég szeretni: okosan és józanul kell szeretni.
A végén, mindennek a végén élete tényeivel válaszol a kérdésre, melyet a világ olyan makacson intézett hozzá. Ezek a kérdések így hangzanak: ki vagy?… Mit akartál igazán?… Mit tudtál igazán?… Mihez voltál hűséges és hűtlen?… Mihez vagy kihez voltál bátor vagy gyáva?… Ezek a kérdések. S az ember felel, ahogy tud, őszintén vagy hazugon; de ez nem nagyon fontos. Ami fontos, hogy a végén egész életével felel.
Egy csók mindig erényes; egy szó, mely a csókról beszél, mindig szemérmetlen.
A "plátói szerelem" éppen olyan esztelenség és otromba hazugság, mint hogy nincs vegetáriánus tigris: nem az a célja a szerelemnek, hogy plátói legyen.
Nélkülem nem tudsz élni, mert férfi vagy. Mert bennem van a titkosabb erő, amely nélkül nem vagy teljes ember. Nem tudsz nélkülem élni, mert nő vagyok. Az én leheletem ad szárnyat lelkednek, erőt a karodnak mosolyt a halott kőnek.
“Már nem vágyom semmi másra, csak egy kertre, ahol szeptemberi délelőtt fedetlen fővel lehet üldögélni egy diófa alatt. Az ember a végén csak közhelyekre vágyik. A kert közhely; menjünk haza, üljünk le a diófa alatt.” (Márai: A kert)
