... jó ez az esti kerekezés....
kitisztúl az ember agya...
mennyivel más volt a világ a szüleim, nagyszüleim idejében...
az enyémek dolgoztak a földeken, délben deleltek egyet, közben a fasorban összebújtak kicsit...
sokat dolgoztak, de soha nem rohantak....
nem voltak depressziósak....
nem voltak pánikbetegek....
gondolj bele, mikor kérdezték meg utoljára a környezetedben Tőled őszintén, de tényleg őszintén, hogy vagy, mi van veled?...
de nem csak formaságból...
és Te kitől kérdezted meg utoljáre, de úgy, hogy érdekelt a válasz is...
gyerek korom óta vágyom vissza tanyára....
ott éltem iskolás koromig...
meghatározó emlékeim vannak abból az időből....
mélyen él bennem egy kép...
nem volt villanyunk, s a 8 osztályt végzett anyám a 10 kilóméterre lévő könyvtárból hozott könyveket esténként a kályha lángjánál olvasta, mert spórolt a petróval...
felolvasott nekem....
ott szerettem meg a könyveket....
nem a tanáraim szeretették meg, hanem a MINTA....
mennyivel emberléptékübb bicajozás közben a villág....
lakatlan utakon, tanyák közt....
van egy sárgarigó (aranymálinkó), amelyik minden reggel ugyanott felémszáll és csivitel....
minden nap egyre közelebb repül....
ha kinyújtanám a karomat, már elérném.....
hihetetlen érzés...
mikor éreztél utoljára ilyet????
mennyivel egyszerübb minden....
eddig nem mertem ezeket leírni, mert féltem, hogy kinevetsz....
már nem félek, csak nyugodtan nevess....
nevess, ha nevetségesnek tartasz....
mert mindegy miért nevetsz, a nevetés jó....
s mert addig sem mérgelődsz....
most azt gondolom, minden csak elhatározás kérdése....
hát én elhatározom, hogy átértékelem a dolgokat...
tiszta szívből szeretlek, de nem bizonygatom többet.....
ha nem érted, minek is....
ha nem becsülöd, minek is....
Márainak van egy mondása:
A "plátói szerelem" éppen olyan esztelenség és otromba hazugság, mint hogy nincs vegetáriánus tigris: nem az a célja a szerelemnek, hogy plátói legyen.
nem az a célja...
nem azt mondom, hogy feladom....
nem azt mondom, hogy nem várlak....
épp ellenkezőleg...
megvárlak, hogy eljuss hozzám....
megvárom, hogy rádöbbenj, a szeretet több, mint a kaland...
megvárom, hogy ne fárasszon, nyomasszon a figyelmem......
megvárom, hogy fel merd vállalni, amit érzel...
önmagad előtt is....
megvárlak...
várlak....
az út végén...
pattanj bicajra és gyere elém...
meglátod, mennyire egyszerü az egész...
de ha nem jössz, akkor is megyek az utamon...
elindultam egy úton,ami nem tudom odavisz-e, ahova kell....
de megpróbálom....
egyedül, pedig ketten könnyebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése