RADNÓTI MIKLÓS: TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.

A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

RADNÓTI MIKLÓS: TÉTOVA ÓDA

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.

A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához-részlet

"Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos..."

Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához-részlet

"Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos..."

"Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük... A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, a mi nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?"

(Talmud)

"Legtöbbször nem tudjuk, valójában mire várunk. Vannak, akik olyan állhatatosan várnak, hogy közben elmúlik az ifjúságuk, elsuhannak mellettük a lehetőségek, elszáll az életük, és nem veszik észre, hogy valami olyasmire vártak, ami mindig is ott volt körülöttük... A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk.. akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, a mi nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?"

(Talmud)

„A szenvedély miatt az ember nem tud enni, aludni, dolgozni, megnyugodni. És sokan megijednek tőle, mert amikor megjelenik, összetör minden régit, ami az útjába kerül.
Senki nem akarja szétrombolni az életét. Ezért sokan távol tudják tartani maguktól ezt a veszélyt, és képesek fönntartani egy olyan házat, amely belülről már rothad. Ők a tudatosság mérnökei.
Mások épp az ellenkezőjét gondolják: gondolkodás nélkül átadják magukat a szenvedélynek, és azt várják tőle, hogy minden problémájukra megoldást nyújtson. Kedvesükre hárítanak minden felelősséget, neki hálásak, ha boldogok, és őt hibáztatják, ha boldogtalanok. Hol a fellegekben járnak, mert valami érthetetlen csoda történt velük, hol meg teljesen letörtek, mert valami váratlanul mindent összezúzott körülöttük.
Menekülni a szenvedély elöl, vagy vakon engedelmeskedni neki - melyik hozzáállás a kevésbé pusztító? Nem tudom.”

(Paulo Coelho)

„A szenvedély miatt az ember nem tud enni, aludni, dolgozni, megnyugodni. És sokan megijednek tőle, mert amikor megjelenik, összetör minden régit, ami az útjába kerül.
Senki nem akarja szétrombolni az életét. Ezért sokan távol tudják tartani maguktól ezt a veszélyt, és képesek fönntartani egy olyan házat, amely belülről már rothad. Ők a tudatosság mérnökei.
Mások épp az ellenkezőjét gondolják: gondolkodás nélkül átadják magukat a szenvedélynek, és azt várják tőle, hogy minden problémájukra megoldást nyújtson. Kedvesükre hárítanak minden felelősséget, neki hálásak, ha boldogok, és őt hibáztatják, ha boldogtalanok. Hol a fellegekben járnak, mert valami érthetetlen csoda történt velük, hol meg teljesen letörtek, mert valami váratlanul mindent összezúzott körülöttük.
Menekülni a szenvedély elöl, vagy vakon engedelmeskedni neki - melyik hozzáállás a kevésbé pusztító? Nem tudom.”

(Paulo Coelho)

G.-nak...

"A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé
kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság
öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás,
amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy
egy embertársad hisz és bízik benned!"

(Ralph Waldo Emerson)

G.-nak...

"A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé
kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság
öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás,
amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy
egy embertársad hisz és bízik benned!"

(Ralph Waldo Emerson)

Wass Albert: Védőoltás csalódás ellen

"Gondolj mindig arra: mit tenne egy majom, ha ruhába öltöztetnéd, bevezetnéd a civilizáció kényelmeibe, megismertetnéd vele a társadalmi élet játékszabályait, tisztségekkel, hivatalokkal, jogokkal és kötelességekkel látnád el és végül kezébe tennéd a sorsodat?
Ne várj többet az emberektől sem."

Wass Albert: Védőoltás csalódás ellen

"Gondolj mindig arra: mit tenne egy majom, ha ruhába öltöztetnéd, bevezetnéd a civilizáció kényelmeibe, megismertetnéd vele a társadalmi élet játékszabályait, tisztségekkel, hivatalokkal, jogokkal és kötelességekkel látnád el és végül kezébe tennéd a sorsodat?
Ne várj többet az emberektől sem."

Csak egy percig

Ránts ki a tömegből, mosd le arcom
Szelídítsd meg minden kudarcom
Hazudd azt, hogy bárhova elviszel
Akkor is, ha magadnak sem hiszel
Utána majd súgd a fülembe,
Hogy senkivel sem olyan jó, mint velem
És együtt nevessünk rajta
milyen szörnyű az életem.

Ha majd a reggel a tegnapra rátapos
Legyél egy kicsit bánatos
Hagyj egy levelet a kihűlt helyeden
Olyan legyen, mint a filmeken
Add meg a számát valaki másnak,
Hogy találkoztunk, tagadd le másnap
Hidd el, engem is csak annyira érdekel,
Hogy belehalok, ha nem érlek el.

Mire elfelejtenélek, jelenj meg újra
És csinálj úgy, mintha rajtam múlna
Mondd, hogy nem tudsz nélkülem élni
És én hagylak majd beszélni
Sírj egy kicsit, hogy megbocsássak
Hogy én is mindent másképp lássak
Engedd, hogy amit tudok elvegyek,
Felejts el, hogy elfelejthesselek.

Csak egy percig tarts a magasba
És engedj el!

(glorificusdecla)

Csak egy percig

Ránts ki a tömegből, mosd le arcom
Szelídítsd meg minden kudarcom
Hazudd azt, hogy bárhova elviszel
Akkor is, ha magadnak sem hiszel
Utána majd súgd a fülembe,
Hogy senkivel sem olyan jó, mint velem
És együtt nevessünk rajta
milyen szörnyű az életem.

Ha majd a reggel a tegnapra rátapos
Legyél egy kicsit bánatos
Hagyj egy levelet a kihűlt helyeden
Olyan legyen, mint a filmeken
Add meg a számát valaki másnak,
Hogy találkoztunk, tagadd le másnap
Hidd el, engem is csak annyira érdekel,
Hogy belehalok, ha nem érlek el.

Mire elfelejtenélek, jelenj meg újra
És csinálj úgy, mintha rajtam múlna
Mondd, hogy nem tudsz nélkülem élni
És én hagylak majd beszélni
Sírj egy kicsit, hogy megbocsássak
Hogy én is mindent másképp lássak
Engedd, hogy amit tudok elvegyek,
Felejts el, hogy elfelejthesselek.

Csak egy percig tarts a magasba
És engedj el!

(glorificusdecla)

Marozsán Erika: Inkább fáj

Marozsán Erika: Inkább fáj

Azt mondtad, a szám, azt mondtad, a vállam,
azt mondtad, ha már mozdul, abban báj van
Azt mondtad, ezért a mozdulatért élni bírnál még

Azt mondtad, akár örökké talán, a száj vagy a váll, ha mozdul.

Azt mondtam, ha szólsz, azt mondtam, ha megfogsz,
bármi volt is rossz, nem lesz többé már rossz
Szád, hogyha nevem, mondja énnekem, az az ünnepem.

Azt mondtam, elég, s máris beleég szemed, hogyha nézi arcom.

Fáj. Mindig fáj
Fáj, amit ígértél, amit elfeledtél,
fáj mindenütt, fáj ez az egész, úgy fáj.

Fáj, amit ígértél, amit elfeledtél,
fáj mindenütt, fáj ez az egész, nagyon is fáj, fáj, fáj!

Mindig fáj,
úgyis fáj,
most is fáj,
inkább fáj,
jobban fáj,
mélyen fáj,
hogy meguntál.
Inkább: fáj, fáj, fáj!

Csípőm, mellem, szám, térdem, kezem, vállam,
azt mondtad, ha már mozdul, abban báj van
Azt mondtad, ezért a mozdulatért élni bírnál még

Azt mondtad, akár örökké talán, a száj vagy a váll, ha mozdul.

Azt mondtam, ha szólsz, váratlan, ha megfogsz,
bármi volt is rossz, nem lesz többé már rossz
Szád, hogyha nevem, mondja énnekem, az az ünnepem.

Azt mondtam, elég, s máris beleég szemed, hogyha nézi arcom.

Fáj. Mindig fáj
Fáj, amit ígértél, amit elfeledtél,
fáj mindenütt, fáj ez az egész, úgy fáj.

Fáj, amit ígértél, amit elfeledtél,
fáj mindenütt, fáj ez az egész, nagyon is fáj, fáj, fáj!

Marozsán Erika: Inkább fáj

Marozsán Erika: Inkább fáj

Azt mondtad, a szám, azt mondtad, a vállam,
azt mondtad, ha már mozdul, abban báj van
Azt mondtad, ezért a mozdulatért élni bírnál még

Azt mondtad, akár örökké talán, a száj vagy a váll, ha mozdul.

Azt mondtam, ha szólsz, azt mondtam, ha megfogsz,
bármi volt is rossz, nem lesz többé már rossz
Szád, hogyha nevem, mondja énnekem, az az ünnepem.

Azt mondtam, elég, s máris beleég szemed, hogyha nézi arcom.

Fáj. Mindig fáj
Fáj, amit ígértél, amit elfeledtél,
fáj mindenütt, fáj ez az egész, úgy fáj.

Fáj, amit ígértél, amit elfeledtél,
fáj mindenütt, fáj ez az egész, nagyon is fáj, fáj, fáj!

Mindig fáj,
úgyis fáj,
most is fáj,
inkább fáj,
jobban fáj,
mélyen fáj,
hogy meguntál.
Inkább: fáj, fáj, fáj!

Csípőm, mellem, szám, térdem, kezem, vállam,
azt mondtad, ha már mozdul, abban báj van
Azt mondtad, ezért a mozdulatért élni bírnál még

Azt mondtad, akár örökké talán, a száj vagy a váll, ha mozdul.

Azt mondtam, ha szólsz, váratlan, ha megfogsz,
bármi volt is rossz, nem lesz többé már rossz
Szád, hogyha nevem, mondja énnekem, az az ünnepem.

Azt mondtam, elég, s máris beleég szemed, hogyha nézi arcom.

Fáj. Mindig fáj
Fáj, amit ígértél, amit elfeledtél,
fáj mindenütt, fáj ez az egész, úgy fáj.

Fáj, amit ígértél, amit elfeledtél,
fáj mindenütt, fáj ez az egész, nagyon is fáj, fáj, fáj!

"Egy nőt el lehet dobni, mint egy gyufaskatulyát, mert valaki szenvedélyes, mert ilyen a természete, mert nem tudja egy nőhöz kötni magát, vagy mert magasra tör, mert eszköz számára minden és mindenki. Meg tudom érteni... Aljasság, de van benne valami emberi. De eldobni valakit szórakozásból, ez több, mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen."

(Márai Sándor)

"Egy nőt el lehet dobni, mint egy gyufaskatulyát, mert valaki szenvedélyes, mert ilyen a természete, mert nem tudja egy nőhöz kötni magát, vagy mert magasra tör, mert eszköz számára minden és mindenki. Meg tudom érteni... Aljasság, de van benne valami emberi. De eldobni valakit szórakozásból, ez több, mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen."

(Márai Sándor)

Galla Nóra: Amit sohasem mondtam Neked

Túl sok dolog van, amiről sohasem beszéltünk. Amiről sohasem fogunk beszélni. Nem is tudom, miért kell ennek így lennie. De talán mégis tudom. Bolondok vagyunk. Zavarodottak, és félünk. Sohasem énekeltem neked hideg téli estéken. Nem dúdoltam a füledbe halk, összefüggéstelen dallamokat. Becéző, gyengéd dallamokat. Nem énekeltem előtted, és nem is táncoltam. Féltem, hogy megremegne a hangom, és te nem értenéd meg, amiről a dal szól. Féltem, hogy megremegne a térdem, és te nem látnád meg bennem a tündért. Csak egy fáradt, gyönge embert. És ezt nem akarom. Inkább hallgatok. Hallgatunk. Nézlek, és a lelkem legmélyében, egy elfelejtett, poros és sötét szögletben énekel és táncol valami. Amiről soha nem beszéltünk. És amiről soha nem fogunk beszélni.

Galla Nóra: Amit sohasem mondtam Neked

Túl sok dolog van, amiről sohasem beszéltünk. Amiről sohasem fogunk beszélni. Nem is tudom, miért kell ennek így lennie. De talán mégis tudom. Bolondok vagyunk. Zavarodottak, és félünk. Sohasem énekeltem neked hideg téli estéken. Nem dúdoltam a füledbe halk, összefüggéstelen dallamokat. Becéző, gyengéd dallamokat. Nem énekeltem előtted, és nem is táncoltam. Féltem, hogy megremegne a hangom, és te nem értenéd meg, amiről a dal szól. Féltem, hogy megremegne a térdem, és te nem látnád meg bennem a tündért. Csak egy fáradt, gyönge embert. És ezt nem akarom. Inkább hallgatok. Hallgatunk. Nézlek, és a lelkem legmélyében, egy elfelejtett, poros és sötét szögletben énekel és táncol valami. Amiről soha nem beszéltünk. És amiről soha nem fogunk beszélni.

Domahidi Klári: Ha itt lennél

Átsuhantál az életemen,
éppen csak megérintett kezed.
De reményt adtál,
mosolyt varázsoltál az arcomra.
Nevetni láttál, mint egykor, valaha...
S most láthatnád,

ahogy sírok:

Ha itt lennél...

Domahidi Klári: Ha itt lennél

Átsuhantál az életemen,
éppen csak megérintett kezed.
De reményt adtál,
mosolyt varázsoltál az arcomra.
Nevetni láttál, mint egykor, valaha...
S most láthatnád,

ahogy sírok:

Ha itt lennél...

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátroság. A küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, meghalva élni. Aki ezt elérte szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet."

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátroság. A küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, meghalva élni. Aki ezt elérte szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet."

Úgy döntöttem, ma pihenőnapot tartok..... Mostanában úgyis nagyon sokat dolgoztam, meg szabin sem voltam,meg hát kikészültem.... Két napja az idegtől többször hánytam.... Mondd, miért bántanak bennünket? Kinek ártottam én? Csak annyit csináltam, hogy egy elfeledettnek hitt szerelmet nem feledtem el..... Találkoztam Veled háromszor, nagy titokban és mégsem maradt titok... Ezerféleképpen átgondoltam, hogy lehet ez és ha belepusztulok sem tudok rájönni....
Oda jutottam, hogy mostmár nem is érdekel... Csak most a Te nagy higgadtságod miatt attól félek, ennyi marad a dolog..... Ne hagyj el most engem, könyörgöm ,ne! Nem mondom ezt ki Neked, csak ide a blognak..... De ha Te most itt tudsz hagyni, akkor abba is belenyugszom.... Csakhát akkor meghal bennem valami... A hit. Az igaz szerelembe vetett hit! Ne legyen így!

Úgy döntöttem, ma pihenőnapot tartok..... Mostanában úgyis nagyon sokat dolgoztam, meg szabin sem voltam,meg hát kikészültem.... Két napja az idegtől többször hánytam.... Mondd, miért bántanak bennünket? Kinek ártottam én? Csak annyit csináltam, hogy egy elfeledettnek hitt szerelmet nem feledtem el..... Találkoztam Veled háromszor, nagy titokban és mégsem maradt titok... Ezerféleképpen átgondoltam, hogy lehet ez és ha belepusztulok sem tudok rájönni....
Oda jutottam, hogy mostmár nem is érdekel... Csak most a Te nagy higgadtságod miatt attól félek, ennyi marad a dolog..... Ne hagyj el most engem, könyörgöm ,ne! Nem mondom ezt ki Neked, csak ide a blognak..... De ha Te most itt tudsz hagyni, akkor abba is belenyugszom.... Csakhát akkor meghal bennem valami... A hit. Az igaz szerelembe vetett hit! Ne legyen így!

Heltai Jenő: Negyven év

Negyven évig kínban élni,
Adóságban evickéli,
Mindig, mindig másba fogni,
Végül szépen összerogyni,

Mégis mindig talpra állni,
éjjel kávéházba hálni,
Nappal mindig álmodozni,
soha semmit összehozni,

Ma hevülni, ma kihűlni
Közbe szépen megvénülni,
ellankadni, elhallgatni,
Mindig másnak helyet adni,

Vén bűnöket szánni, bánni
És az útból félreállni,
A jövendőn keseregni,
És a múltat nem feledni,

Néha titkon egyet sírni,
Néha egy kis verset írni,
És kínlódni és szeretni...
És örökké reménykedni.

Heltai Jenő: Negyven év

Negyven évig kínban élni,
Adóságban evickéli,
Mindig, mindig másba fogni,
Végül szépen összerogyni,

Mégis mindig talpra állni,
éjjel kávéházba hálni,
Nappal mindig álmodozni,
soha semmit összehozni,

Ma hevülni, ma kihűlni
Közbe szépen megvénülni,
ellankadni, elhallgatni,
Mindig másnak helyet adni,

Vén bűnöket szánni, bánni
És az útból félreállni,
A jövendőn keseregni,
És a múltat nem feledni,

Néha titkon egyet sírni,
Néha egy kis verset írni,
És kínlódni és szeretni...
És örökké reménykedni.

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet

Domahidi Klára: Van néhány...

Domahidi Klára: Van néhány...

"Az emberek nagy része manapság nem éli valódi életét. Egy ál-élet az, amelyet az emberek folytatnak, telve hazugságokkal, gonoszságokkal, nyomorúságokkal"

Krúdy Gyula

"Az emberek nagy része manapság nem éli valódi életét. Egy ál-élet az, amelyet az emberek folytatnak, telve hazugságokkal, gonoszságokkal, nyomorúságokkal"

Krúdy Gyula

Kosztolányi Dezső: Vágyódás

Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te megszeretsz szilaj szerelmemér',
ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
s pirosra gyullad arcodon a fagy
s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
aranyhajad fojtó Niagarája
elönti sápadt főm s fejem felett
örök tavaszt ragyog rám két szemed
és átfog két kar, perzselő, fehér...
Ha majd a sok hazugság véget ér!!

Kosztolányi Dezső: Vágyódás

Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te megszeretsz szilaj szerelmemér',
ha nem lesz szíved már, hogy megtagadj
s pirosra gyullad arcodon a fagy
s forró tüzes vér-rózsa nyíl reája;
aranyhajad fojtó Niagarája
elönti sápadt főm s fejem felett
örök tavaszt ragyog rám két szemed
és átfog két kar, perzselő, fehér...
Ha majd a sok hazugság véget ér!!

Hexina: Anyám ne sírj

Hexina: Anyám ne sírj

Ákos:Keresem az utam...

Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.

És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala.

Mert ugyanúgy hívlak most és,
Szánalmas hogy mindent elhiszel,
Hogy mennyire örülnék Neked.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az ég.

Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.

Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.

A magas éj...

Ákos:Keresem az utam...

Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.

Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.

És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala.

Mert ugyanúgy hívlak most és,
Szánalmas hogy mindent elhiszel,
Hogy mennyire örülnék Neked.

Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az ég.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart,
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az ég.

Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.

Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akart
Akinek engem küldött,
Kit nekem szánt az éj.

A magas éj...

Vidor

Vidor fesztivál van Nyíregyházán.... voltam a Ska Cubano koncertjén a Kossuth téren.... Nagy csoda volt.... Nagyon jól esett.... Példát mutattak az ösztönös zenélésből,a közös örömből, az egység erejéből... Le a kalappal előttük.... Nagyon kellett most a lelkemnek! Emberek, hagyjatok engem most(habár, ha ember volnál, nem csinálnád ezt).... Fáj a lelkem! Én nem bántok senkit, Ti mért bántottok? És Te? Te hogy tudsz a szarban itt hagyni egyedül? Egyedül vagyok, rohadt egyedül...
Hallgatom a Ska Cubanot....

Vidor

Vidor fesztivál van Nyíregyházán.... voltam a Ska Cubano koncertjén a Kossuth téren.... Nagy csoda volt.... Nagyon jól esett.... Példát mutattak az ösztönös zenélésből,a közös örömből, az egység erejéből... Le a kalappal előttük.... Nagyon kellett most a lelkemnek! Emberek, hagyjatok engem most(habár, ha ember volnál, nem csinálnád ezt).... Fáj a lelkem! Én nem bántok senkit, Ti mért bántottok? És Te? Te hogy tudsz a szarban itt hagyni egyedül? Egyedül vagyok, rohadt egyedül...
Hallgatom a Ska Cubanot....

Mindenkinek csak egy élete van; értéktelen és a legnagyobb érték, el is dobhatja, ha akarja, az sem nehéz. Igen ám, de vele együtt hátha elvész a bosszú is, és mindaz, amit bár megcsúfoltak, leköpködtek, nevetségessé tettek mindennap és minden órán, de ami akkor is, mindennek ellenére, körülbelül úgy neveznek, hogy: az emberségbe és az emberiségbe vetett hit.

...

A világ minden nyomorúsága ebben rejlik, hogy sose érezzük azt, amit másnak okozunk.

Mindenkinek csak egy élete van; értéktelen és a legnagyobb érték, el is dobhatja, ha akarja, az sem nehéz. Igen ám, de vele együtt hátha elvész a bosszú is, és mindaz, amit bár megcsúfoltak, leköpködtek, nevetségessé tettek mindennap és minden órán, de ami akkor is, mindennek ellenére, körülbelül úgy neveznek, hogy: az emberségbe és az emberiségbe vetett hit.

...

A világ minden nyomorúsága ebben rejlik, hogy sose érezzük azt, amit másnak okozunk.

Jöjj, ide gyere angyal!
Csillag, ide hullj le!
Szép szemeibe mától
Fénynek bújj be

Hallgass! Túl sok a szép szó!
Nem kell ennyire csalni!
Annyit mondj csak amennyit
Magad is bírnál meghallgatni.

Jól van, hagyjuk az ócska,
Gyönge, tegnapi szókat;
Akarlak téged, épp úgy,
Ahogyan az ember élni akarhat!

Nem tudom én, hogy a holnap
Minket merre talál meg,
De arra, amit most érzek
Őszintébb szó nem felelhet:

Senki még így nekem…
Nem történt. Minden más
Elmúlt

Miért van miért hogy a bánat?
Miért van miért hogy a szív?
Miért van miért hogy az ember?

Szerelem! Szeretem! Szerelemmel!

Semmi még velem így
Nincsen rá szó,
Minden más elmúlt
Jó, lenni de jó!

Miért van miért hogy a bánat?
Miért van miért hogy a szív?
Miért van miért hogy az ember? J

Jöjj, ide gyere angyal!
Csillag, ide hullj le!
Szép szemeibe mától
Fénynek bújj be

Hallgass! Túl sok a szép szó!
Nem kell ennyire csalni!
Annyit mondj csak amennyit
Magad is bírnál meghallgatni.

Jól van, hagyjuk az ócska,
Gyönge, tegnapi szókat;
Akarlak téged, épp úgy,
Ahogyan az ember élni akarhat!

Nem tudom én, hogy a holnap
Minket merre talál meg,
De arra, amit most érzek
Őszintébb szó nem felelhet:

Senki még így nekem…
Nem történt. Minden más
Elmúlt

Miért van miért hogy a bánat?
Miért van miért hogy a szív?
Miért van miért hogy az ember?

Szerelem! Szeretem! Szerelemmel!

Semmi még velem így
Nincsen rá szó,
Minden más elmúlt
Jó, lenni de jó!

Miért van miért hogy a bánat?
Miért van miért hogy a szív?
Miért van miért hogy az ember? J

Ady Endre: Őrizem a szemed

Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Ady Endre: Őrizem a szemed

Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

A baj, hogy minden arról szól
Az Idő mindent elrabol
Mert Ő hozott el hirtelen és Ő sodort tovább
S még hiányzol...
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelen űr
Mert hiányzol...

Az utcán épp, hogy létezem
Csak egy arcot, csak egy színt keres szemem
De rólam bárki tudja, hisz a homlokomon áll
Még hiányzol...
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám...
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelen űr
Mert hiányzol...

A baj, hogy minden arról szól
Az Idő mindent elrabol
Mert Ő hozott el hirtelen és Ő sodort tovább
S még hiányzol...
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelen űr
Mert hiányzol...

Az utcán épp, hogy létezem
Csak egy arcot, csak egy színt keres szemem
De rólam bárki tudja, hisz a homlokomon áll
Még hiányzol...
Én szállok az idővel és a széllel szembe talán
Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám
Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám...
Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám
Nem büntethet az ég, ha így állok eléd
Lelkemben bűntelen űr
Mert hiányzol...

Adam Jackson: Az Igaz szeretet 10 titka

Nem lehet rákényszeríteni valakit, hogy szeressen bennünket...

Szabadjára kell engednünk azokat az embereket, akiket szeretünk.

Ha szeretünk valakit, akkor meg kell engedni neki, hogy szabad legyen. Engedni, hogy szabadon hozzon döntéseket, szabadon éljen, ahogy ő akar, és nem úgy, ahogy mi akarjuk.

Nem mindig könnyű elengedni azt, akit szeretünk, de más út nincs.
Ha nem teszed meg ezt, akkor elkeseredetté és haragossá válsz.

Nemcsak akkor kell elengedni valakit, amikor egy kapcsolat véget ér. Szabadon kell engedni, szabadnak kell hagyni társunkat akkor is, amikor benne vagyunk egy kapcsolatban.

Mindannyiunknak szüksége van mozgástérre.

Az embereknek szabadnak kell érezniük magukat egy kapcsolaton belül, másképpen csapdában érzik magukat.

Ha tényleg szeretsz valakit, akkor tisztelni kell az elképzeléseit és igényeit.

Ha foggal-körömmel ragaszkodunk valakihez, akkor lélektanilag megfojthatjuk a másikat. Ezt általában féltékenységből, önbizalomhiányból, vagy félelemből tesszük, és nem szeretetből.

Még az igazi szeretetteljes kapcsolatban is szükségük van az embereknek mozgástérre.

"Ha szeretsz valakit, engedd szabadon.
Ha visszatér hozzád, akkor ő a tiéd,
ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd."

Adam Jackson: Az Igaz szeretet 10 titka

Nem lehet rákényszeríteni valakit, hogy szeressen bennünket...

Szabadjára kell engednünk azokat az embereket, akiket szeretünk.

Ha szeretünk valakit, akkor meg kell engedni neki, hogy szabad legyen. Engedni, hogy szabadon hozzon döntéseket, szabadon éljen, ahogy ő akar, és nem úgy, ahogy mi akarjuk.

Nem mindig könnyű elengedni azt, akit szeretünk, de más út nincs.
Ha nem teszed meg ezt, akkor elkeseredetté és haragossá válsz.

Nemcsak akkor kell elengedni valakit, amikor egy kapcsolat véget ér. Szabadon kell engedni, szabadnak kell hagyni társunkat akkor is, amikor benne vagyunk egy kapcsolatban.

Mindannyiunknak szüksége van mozgástérre.

Az embereknek szabadnak kell érezniük magukat egy kapcsolaton belül, másképpen csapdában érzik magukat.

Ha tényleg szeretsz valakit, akkor tisztelni kell az elképzeléseit és igényeit.

Ha foggal-körömmel ragaszkodunk valakihez, akkor lélektanilag megfojthatjuk a másikat. Ezt általában féltékenységből, önbizalomhiányból, vagy félelemből tesszük, és nem szeretetből.

Még az igazi szeretetteljes kapcsolatban is szükségük van az embereknek mozgástérre.

"Ha szeretsz valakit, engedd szabadon.
Ha visszatér hozzád, akkor ő a tiéd,
ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd."

Csak akkor tudod meg…

Csak akkor tudod meg
Hogy ki vagyok én Neked,
Csak akkor tudod majd
Ha már nem leszek.
Hiába nyúl értem,
Nem ér el két kezed
Hiába keres nem láthat
Szép szemed.
Pár fénykép
Néhány sor
Egy két adat,
Mi utánam marad.
Pár dal CD-n
Ízek, színek, fények,
Mind azután, nélkülem élnek.
Bennem akkor már
Nem szól az ének.
S ha esténként felnézel
A csillagos égre,
Talán megérint újra,
Az én csillagom fénye!

Csak akkor tudod meg…

Csak akkor tudod meg
Hogy ki vagyok én Neked,
Csak akkor tudod majd
Ha már nem leszek.
Hiába nyúl értem,
Nem ér el két kezed
Hiába keres nem láthat
Szép szemed.
Pár fénykép
Néhány sor
Egy két adat,
Mi utánam marad.
Pár dal CD-n
Ízek, színek, fények,
Mind azután, nélkülem élnek.
Bennem akkor már
Nem szól az ének.
S ha esténként felnézel
A csillagos égre,
Talán megérint újra,
Az én csillagom fénye!