Kormorán: Most még...

Most még ne mondj semmit, majd akkor ha megjöttél,
Most még ne mondj semmit, csak akkor ha döntöttél,
Még ne mondj semmit addig még nem érted mit tettél,
Ne mondj semmit még, mert nem vagy nem jöttél.
Most még nem létezünk csak játszunk, csak játszuk, hogy élünk.
Mert ez nem az amit akartunk, mert amit akartunk attól félünk
Most még ne add nekem mit mástól elvettél,
Most még ne mond már akkor, már akkor szerettél.
Most még ne mondj semmit, majd találunk szavakat,
Melyekből élet fakad melyek vége nem a pokolba szakad,
Majd ha megszültük egymást nagy vajúdás után,
Akkor mond, nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván.
Most még legyünk csendben hisz fut az út alattunk,
Rohanó fák takarnak roncsokat mit látni nem akartunk,
Lerombolt vágyak mellettünk melyek közt lelkek bolyonganak,
Akik közt megszűnt a kapcsolat csak látszat az mi megmaradt,
Most még próbálj szállni, ne légy vergődő madár
Légy Te a vándor ki végül hazatalál.
De én had mondjam azt SZERETLEK, s ezért én elmegyek.
Ne bántsalak, ne legyen több bűn mert szeretni így nem lehet.
Ha majd átléped a lét küszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé,
Értelmet kap mi volt a volt s mi volt miért.
Egyet megtudsz majd biztosan lesz egy üzenet
Ki téged mindennél jobban szeretett.
Elmegyek ne bántsalak többé, elmegyek mert szeretlek.
Szeretlek örökké. Most még...