Kelemen Zoltán

Bánat


Elfogy az erőm
Feladom a harcot
Arcod
Nem keresem már
Megelégszem egy emlékképpel
S ha majd a hold a nap elé térdel
Elhullajtok egy könnyet
Magamért
Teérted.

.............................. hogy eltemessenek a tenyeredbe?

.....a nyáron azt gondoltam, én már új évbe nem lépek....

most már tudom, hogy mégis....

de...

megtanúltam, tisztelni kell és megélni minden napot....

és, ha valaki nem akar velem tartani, az nem érdemli meg, hogy velem tartson....

aki meg velem akar tartani, az nagyon akarjon...

mert nem fecsérlem a napjaimat arra, aki nem nagyon akar.....

én megyek....

és, ha lemaradsz, ne siránkozz....
nem tudtál becsülni....
sajnálhatod....

Mondd el nekem

Mondd el nekem,

miért nem vagy idegen,

mozdulataid

honnan ismerem,

miért tudom rólad,

amit még te sem?

Mondd, meddig tűröd

azt, hogy olvasom,

mit ír a ránc

tűnődő arcodon,

hogy szótlanságod

értem, hallgatom?

Tanulod-e mi az,

amitől félek,

hol nyitott ajtót

testemen a lélek,

mit mondanék,

amikor nem beszélek?

Végül csak annyit:

vigyázol-e rám,

ha nem jut már

eszembe a szezám,

leszel-e testvérem,

anyám, apám?

Tudod-e, amit én

nem tudhatok,

amiről holdtöltekor

álmodok,

emlékszel-e, ha

el vagyok feledve,

s velem vagy-e,

amikor nem vagyok?

Álmomban, egyszer,

súgva-settenkedve

eljössz-e velem

sétálni a csendbe,

és engeded-e majd,

ha megfagyok,

hogy eltemessenek

a tenyeredbe?

László Noémi 

..rátaláltam....megtetszett....elloptam....bocsánat érte.....de szívemből fakad....

.....olvasd el, nem én írtam.....sajnos....

de,mintha én írnám....úgy kezeld...
lassan olvasd,ízlelgesd a szavakat....
érzed az ízét...
az ízedet én sem tudom elfelejteni.....
az ízedet.....
......
..

Mondd el nekem

Mondd el nekem,

miért nem vagy idegen,

mozdulataid

honnan ismerem,

miért tudom rólad,

amit még te sem?

Mondd, meddig tűröd

azt, hogy olvasom,

mit ír a ránc

tűnődő arcodon,

hogy szótlanságod

értem, hallgatom?

Tanulod-e mi az,

amitől félek,

hol nyitott ajtót

testemen a lélek,

mit mondanék,

amikor nem beszélek?

Végül csak annyit:

vigyázol-e rám,

ha nem jut már

eszembe a szezám,

leszel-e testvérem,

anyám, apám?

Tudod-e, amit én

nem tudhatok,

amiről holdtöltekor

álmodok,

emlékszel-e, ha

el vagyok feledve,

s velem vagy-e,

amikor nem vagyok?

Álmomban, egyszer,

súgva-settenkedve

eljössz-e velem

sétálni a csendbe,

és engeded-e majd,

ha megfagyok,

hogy eltemessenek

a tenyeredbe?

László Noémi 


(köszi:Liliom....:)

'...keresni fogsz, és az Útonjárók csillaga lesz a te csillagod. Keresni fogsz a mezők illatában, a rozsföldek hajlékonyságában, az őszi reggelek ecetfavirág pirosságában, midőn egész éjszaka az Útonjárók csillaga ragyogott a fejed fölött, és reggelre egy ismerős tájra értél, ahol az én lábnyomaim voltak. Keresni fogsz, mint öregember az ifjúságát, de már akkor nem találsz meg, sem a téli reggelekben, amidőn a fák gallyain oly friss a hóprém, hogy megcsókolni kívánná az ember, sem az őszi délután messze hangzó, tülök módjára búgó csendességében.'

Krúdy Gyula 

ez a film mindig megtalál......

...csak úgy tv-zek.....ritkán teszem....de ma valamiért leültem a tv elé......
és ekkor kezdődött egy film....Édes november.....
soha semmi sem véletlen......
ezerszer láttam már..... lassan kivülről fujom az egészet....
és mégis, most is megérintett.....
láttad??????

...hogy, hiszek-e benne???.......a végtelenségig!!!!!!!

.....hallgasd meg....hinni kell benne...Neked is....

A felhők alatt a parton egy tengeröbölben állva
Vagy acél folyók közt a városi éjszakában
Távol az otthontól sok átutazó vendég
Van aki születik éppen a többi már menni kész

Az épület falán kereszt ez itt az isten háza
Itt ki ne merd mondani láilláilálá
Máglyán égett sok átutazó vendég
Van aki az égre néz de az senkit se ment meg még

Refr.:
Nem aranyból, nem földből,
Nem pénzért, nem kőből
Valahol a szívemben majd új templom épül


Nem aranyból, nem kőből
Nem erővel, vagy ösztönből
Valahogy a szívedben majd új templom épül

A felhők alatt két lábbal a földön állva
Embernek látszik mindpedig van angyali vonása
Keresi az otthonát sok átutazó vendég
Van aki az égre néz, de ott senki se látta még

Refr.:
Nem aranyból, nem földből,
Nem pénzért, nem kőből
Valahol a szívemben majd új templom épül

Nem aranyból, nem kőből
Nem erővel, vagy ösztönből
Valahogy a szívedben majd új templom épül

Eljöttél….Benned él…Eljöttél….

Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér
Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél
Csepp a véredből, ami mindent elmesél
Nincs már se égen se földön, csak a remény, hogy visszatér…

Refr.:
Nem aranyból, nem földből,
Nem pénzért, nem kőből
Valahol a szívemben majd új templom épül

Nem aranyból, nem kőből
Nem erővel, vagy ösztönből
Valahogy a szívedben majd új templom épül

Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér
Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél
Csepp a véredből, ami mindent elmesél
Nincs már se égen se földön, csak a remény, hogy visszatér…

Eljöttél…Benned él…Eljöttél…

Nincs már se égen se földön, csak a remény, hogy visszatér…

Isten Véled

Ujjaid árnyékában keresd

A fény mögé bújt utat,

Mely önmagától tökéletes.

Isten Véled,

Mire kimondta ajkam e szavakat,

Dolgodat már elvégezted:

Temess el derűsen.

Isten Véled........

Disda Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

1929

Nem, dehogy sírok, ez csak a maszkom

..........vajon miért nem lep meg, hogy nincs válasz???..........
tartozom egy pár orrbetöréssel.....
emlékszel???  a Te módszered...... :)

Nem értem mit mond, s az arca olyan más
Megint csak a gond, de nem hagyom, hogy lásd
Attól félek, késő már menni
Egyedül jöttem és nem is várt senki

Látom, hogy beszél de nem értem a szót
A szívem sem dobog, s ez nem jelenthet jót
Jópofa vagyok, ahogy a színházban láttam
"A szánalmas ripacs" - remekül játsztam



Köszönjük szépen, ma ennyi volt, nem jöhet más
Nincs happy end és túl bánatos az előadás
Másé a díjam, amit meg kéne kapnom
- Nem, dehogy sírok, ez csak a maszkom

Nincs már semmi fény, de jobb is azt hiszem
A sötétből még látom, ő meg engem nem
Az az érzésem, itt nem nyert ma senki
Nem tudom mégis még mit kéne tenni.

Néha könnyebb lenne elmenekülni...............

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…

...én is kívánok!!!!!!

..a téli kép.....kár, hogy nem a diófáról......

Simonyi Imre

Levél barátomhoz

Tudod
egy napon majd
mindent megbocsát az ember.
(Csak épp
semmit el nem felejt.)
- És ezen a napon
az ember megöregszik.

S egy napon majd
megtudja az ember
hogy mindenki közelebb áll a másikhoz

mint hozzá bárki is.
És ezen a napon
megérti hogy magányos.
- És azt hiszi hogy meghasad a szíve.

Aztán eljön az a nap is
amikor az ember már képes
a dolgoknak pontosan akkora
fontosságot tulajdonítani
amekkorát valójában megérnek.
S akkor a dolgokat
mellékes mozdulattal
- anélkül hogy meghasadna a szíve -
leírja a kiadás rovatba.

Ám ezen a napon valamiképp
körülbelül vége is a világnak.

.....csak akkor szól neked, ha te is úgy hiszed.....

Áldott Karácsonyt !!!!

Nem is tudjuk, mi van a birtokunkban, csak akkor, amikor már roskadoznak a falak, és lábunk alatt inog a föld, csak amikor már összedőléssel fenyeget ez a világ, akkor sejtjük, mit is jelent az élet.

emelt fővel' nevetve, néha sírva... de emelt fővel.....és Neked??? Milyen mélyre kell hajtani fejed, de hidd el, sokkal jobb.... emelt fővel' nevetve, néha sírva...

Heltai Jenő: A csillaghalász

   A nagy víz partján élt a vén halász.

   Hetven éves volt, haja, szakálla fehér volt, de szemében az erő tüze csillogott. És ha reggel kivetette hálóját, közönyösen nézte a nagy vizet, amely újat, meglepőt már nem tartogatott számára. Amikor a nap lebukott a nagy víz mögött, a vén halász kunyhójába ment, megvacsorázott, pipára gyújtott, és mire az első csillag kinyitotta fényboltját az égen, a vén halász már aludt.

   Hetvenedik esztendejét taposta már, amikor egy éjszaka a vízen érte. És ekkor, életében először, a vén halász valami csodálatos dolgot látott. Itt is, ott is ficánkolt a vízben egy-egy parányi halacska, csak akkora, mint egy pont, de tüzesen fénylő. És ezek a halak egyre szaporodtak; a végén millió és millió, kéken és fehéren tüzelő kis gyémánthal ringatózott a vízen, és a vén halász elszédült, ezt a fényességet és gazdagságot látván. És reszkető mohósággal kivetette hálóját, hogy csillagot fogjon, mert a gyémánthalak az éj csillagai voltak, amelyeket sohasem látott még a vízben. A háló egyszerre megtelt csillaggal, de amikor kihúzta, üres volt. Még egyszer kivetette és még tízszer, mindig tele volt csillaggal, és mindig üresen húzta ki. Így vesződött hajnalig, amikor a gyémánthalak halaványodni kezdtek, és lassanként eltünedeztek a víz mélységeiben és az égbolt magaságaiban. A vén halász hazament; lelke tele volt valami édes keserűséggel, amit eddig sohasem érzett. Egészen másnak tudta magát, mint eddig; úgy érezte, hogy valami nagyon szép és nagyon szomorú dolog történt. És mindenféle álmodozások között estig aludt, és csak este ment ki megint a vízre.

   Azontúl naplopó és munkakerülő lett és iszákos és elzüllött, de este elővette hálóját, és ment, csillagot halászni. Az emberek nevették, szidták, és bolondnak mondták, nógatták, hogy térjen vissza becsületes mesterségéhez, de az öreg a fejét csóválta és nevetett. És lenézte a többieket, az egész világot, és megvetette saját magát is, amiért hetven évig tévedésben és tudatlanságban élt. Hetven évig kellett élnie, amíg megtudta, hogy a hálót csak olyan halért érdemes kivetni, amelyet sohasem lehet megfogni.

Jogok

Szeretnék neked adni

valamit amit én csináltam

.

néhány szót egy lapon - mintha csak

azt mondanám: "Néhány kék gyöngy"

.

vagy: "Itt egy fényes rőt levél úgy találtam

                                  a járdán" ( mert

.

találni annyi mint választani, és a választás

                                 is tett). De olyan nehéz:

.

eddig még semmit se találtam

csak a vágyat hogy adjak valamit. Vagy

.

régi szavak utánzatát? Az olcsó

és kegyetlen; és ostoba is.

                                                    Vedd

.

helyette hát talán ezt - ezt a fél-

                                          ígéretet: Ha

.

                                               valaha is írok

egy kicsit is jókedvű verset

.

                                                     (spontánat, gyengédet, tétovát,

                             búsat & pajzánt)

.

                                          azt neked adom.

„Az én: folytonos bizalom, hogy talán megúszhatjuk. A valóság a halál, amely kívülről jön. Az énhez képest a test is külvilág. Csak ez marad meg igazi ellenfélnek, a tény, hogy el kell múlni innen. Az alapvető fikció a halhatatlanság. Az ember legmerészebb hipotézise isten, aki olyan, mint ő, de nem hal meg. Kilépni tér és idő korlátjai közül, ez az álom vagy a föltehető másvilág célja.”

Konrád György: Kakasok bánata