Heltai Jenő: A csillaghalász
A nagy víz partján élt a vén halász.
Hetven éves volt, haja, szakálla fehér volt, de szemében az erő tüze csillogott. És ha reggel kivetette hálóját, közönyösen nézte a nagy vizet, amely újat, meglepőt már nem tartogatott számára. Amikor a nap lebukott a nagy víz mögött, a vén halász kunyhójába ment, megvacsorázott, pipára gyújtott, és mire az első csillag kinyitotta fényboltját az égen, a vén halász már aludt.
Hetvenedik esztendejét taposta már, amikor egy éjszaka a vízen érte. És ekkor, életében először, a vén halász valami csodálatos dolgot látott. Itt is, ott is ficánkolt a vízben egy-egy parányi halacska, csak akkora, mint egy pont, de tüzesen fénylő. És ezek a halak egyre szaporodtak; a végén millió és millió, kéken és fehéren tüzelő kis gyémánthal ringatózott a vízen, és a vén halász elszédült, ezt a fényességet és gazdagságot látván. És reszkető mohósággal kivetette hálóját, hogy csillagot fogjon, mert a gyémánthalak az éj csillagai voltak, amelyeket sohasem látott még a vízben. A háló egyszerre megtelt csillaggal, de amikor kihúzta, üres volt. Még egyszer kivetette és még tízszer, mindig tele volt csillaggal, és mindig üresen húzta ki. Így vesződött hajnalig, amikor a gyémánthalak halaványodni kezdtek, és lassanként eltünedeztek a víz mélységeiben és az égbolt magaságaiban. A vén halász hazament; lelke tele volt valami édes keserűséggel, amit eddig sohasem érzett. Egészen másnak tudta magát, mint eddig; úgy érezte, hogy valami nagyon szép és nagyon szomorú dolog történt. És mindenféle álmodozások között estig aludt, és csak este ment ki megint a vízre.
Azontúl naplopó és munkakerülő lett és iszákos és elzüllött, de este elővette hálóját, és ment, csillagot halászni. Az emberek nevették, szidták, és bolondnak mondták, nógatták, hogy térjen vissza becsületes mesterségéhez, de az öreg a fejét csóválta és nevetett. És lenézte a többieket, az egész világot, és megvetette saját magát is, amiért hetven évig tévedésben és tudatlanságban élt. Hetven évig kellett élnie, amíg megtudta, hogy a hálót csak olyan halért érdemes kivetni, amelyet sohasem lehet megfogni.
Jogok
Szeretnék neked adni
valamit amit én csináltam
.
néhány szót egy lapon - mintha csak
azt mondanám: "Néhány kék gyöngy"
.
vagy: "Itt egy fényes rőt levél úgy találtam
a járdán" ( mert
.
találni annyi mint választani, és a választás
is tett). De olyan nehéz:
.
eddig még semmit se találtam
csak a vágyat hogy adjak valamit. Vagy
.
régi szavak utánzatát? Az olcsó
és kegyetlen; és ostoba is.
Vedd
.
helyette hát talán ezt - ezt a fél-
ígéretet: Ha
.
valaha is írok
egy kicsit is jókedvű verset
.
(spontánat, gyengédet, tétovát,
búsat & pajzánt)
.
azt neked adom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése