.....a nyáron azt gondoltam, én már új évbe nem lépek....
most már tudom, hogy mégis....
de...
megtanúltam, tisztelni kell és megélni minden napot....
és, ha valaki nem akar velem tartani, az nem érdemli meg, hogy velem tartson....
aki meg velem akar tartani, az nagyon akarjon...
mert nem fecsérlem a napjaimat arra, aki nem nagyon akar.....
én megyek....
és, ha lemaradsz, ne siránkozz....
nem tudtál becsülni....
sajnálhatod....
nem tudtál becsülni....
sajnálhatod....
Mondd el nekem,
miért nem vagy idegen,
mozdulataid
honnan ismerem,
miért tudom rólad,
amit még te sem?
Mondd, meddig tűröd
azt, hogy olvasom,
mit ír a ránc
tűnődő arcodon,
hogy szótlanságod
értem, hallgatom?
Tanulod-e mi az,
amitől félek,
hol nyitott ajtót
testemen a lélek,
mit mondanék,
amikor nem beszélek?
Végül csak annyit:
vigyázol-e rám,
ha nem jut már
eszembe a szezám,
leszel-e testvérem,
anyám, apám?
Tudod-e, amit én
nem tudhatok,
amiről holdtöltekor
álmodok,
emlékszel-e, ha
el vagyok feledve,
s velem vagy-e,
amikor nem vagyok?
Álmomban, egyszer,
súgva-settenkedve
eljössz-e velem
sétálni a csendbe,
és engeded-e majd,
ha megfagyok,
hogy eltemessenek
a tenyeredbe?
László Noémi
Szia! Ismeretlenül írok Neked, Kata vagyok és régóta figyellek! Kicsit sorstársak vagyunk, a helyzetünk nagyon hasonlatos, annyi különbséggel, hogy én azért kapok némi figyelmet, szeretetet. Én sokat adok, adnék, mindent megtennék érte, de engem sem becsül meg és én is sokat kínlódom...Átérzem minden rezdülésed, versed, írásod! Szurkolok Neked, hogy teljesüljön minden vágyad az új évben!!!
VálaszTörlésSzeretettel: Kata
Szia!Köszönöm a soraidat, jól estek!
VálaszTörlésErős bennem az elhatározás, hogy tovább megyek... Már csak ez a blog, ahol kisírom magam, a világnak és főleg Neki erősnek mutatom magam.... csak ez a blog hadd maradjon meg sötét szobának, ahol kisírhatom magam.... Ölellek ismeretlenül is és köszönöm a jókívánságaidat!!!Én is kívánok sok-sok szeretetet Neked a jövőre!