..rátaláltam....megtetszett....elloptam....bocsánat érte.....de szívemből fakad....

.....olvasd el, nem én írtam.....sajnos....

de,mintha én írnám....úgy kezeld...
lassan olvasd,ízlelgesd a szavakat....
érzed az ízét...
az ízedet én sem tudom elfelejteni.....
az ízedet.....
......
..

Mondd el nekem

Mondd el nekem,

miért nem vagy idegen,

mozdulataid

honnan ismerem,

miért tudom rólad,

amit még te sem?

Mondd, meddig tűröd

azt, hogy olvasom,

mit ír a ránc

tűnődő arcodon,

hogy szótlanságod

értem, hallgatom?

Tanulod-e mi az,

amitől félek,

hol nyitott ajtót

testemen a lélek,

mit mondanék,

amikor nem beszélek?

Végül csak annyit:

vigyázol-e rám,

ha nem jut már

eszembe a szezám,

leszel-e testvérem,

anyám, apám?

Tudod-e, amit én

nem tudhatok,

amiről holdtöltekor

álmodok,

emlékszel-e, ha

el vagyok feledve,

s velem vagy-e,

amikor nem vagyok?

Álmomban, egyszer,

súgva-settenkedve

eljössz-e velem

sétálni a csendbe,

és engeded-e majd,

ha megfagyok,

hogy eltemessenek

a tenyeredbe?

László Noémi 


(köszi:Liliom....:)

'...keresni fogsz, és az Útonjárók csillaga lesz a te csillagod. Keresni fogsz a mezők illatában, a rozsföldek hajlékonyságában, az őszi reggelek ecetfavirág pirosságában, midőn egész éjszaka az Útonjárók csillaga ragyogott a fejed fölött, és reggelre egy ismerős tájra értél, ahol az én lábnyomaim voltak. Keresni fogsz, mint öregember az ifjúságát, de már akkor nem találsz meg, sem a téli reggelekben, amidőn a fák gallyain oly friss a hóprém, hogy megcsókolni kívánná az ember, sem az őszi délután messze hangzó, tülök módjára búgó csendességében.'

Krúdy Gyula