Több, mint 1 éve irom ezt a blogot....
Magamnak kezdtem,aztán egy gyenge pillanatomban Neked adtam....
És azóta úgy írok ide,mintha hozzád szólnék, holott szinte biztos vagyok benne ,nem jut el hozzád....(ha eljutna, hiszem, nem állnád meg szó nélkül, sokszor esengtem biztató szavadra, és nemkaptam.... nem hallottad meg)
Jó is ez...
Sokkal szabadabban írok,mintha olvasnád....
Más , köztük Te is magadba zárod a gondolataidat.....
nem alszol éjszaka, gyötrődsz, forgolódsz, ha bánt valami....
én is így voltam,míg el nem kezdtem írni........
sokszor abba akartam hagyni....
egy darabig miattad írtam, de egy ideje magam miatt....
ha napokig nem írok, elkezdek stresszelni, gyötrődni....
és akkor jövök ide,kiírom magamból és megnyugszom...
Rajtad kívűl nem tud erről senki.....
legalábbis a személyemet nem tudja senki....
de időnként ide tévednek olvasók.... mint ahogy én is rátalálok mások írásaira....
és néha kapok megjegyzést....
az utolsó bejegyzésre is kaptam......
EZT: "Nagyon megkeseredettek a szavaid ma!!!!!!!!!!!!!!"
Igen....
nagyon, mostanában.....
remélem túljutok egyszer és leszek olyan életvidám, mint voltam......
azért nem sokan tudják a keserűségemet......
erre is jó ez a blog.....
itt kisírom magam és a környezetemet nem terhelem vele.....
"Nagyon megkeseredettek a szavaid ma!!!!!!!!!!!!!!"
elolvastam ezt a mondatot jónéhányszor....
Nem írta oda,ki Ő.....
mindegy is....
de, ha megtisztelt szavaival....leírok egy pár dolgot....először és utoljára.....
megkeseredettek a szavaim, de , ha valaki szinte zokszó nélkül (csak itt, a blogon zokogok) végig csinálja azt,amit én hónapok alatt (lassan egy év alatt) végigcsináltam.....
és még nem tudom a végét..... biztatnak, minden rendben lesz....de én tudom, félem nincs ez így.....
próbálok erős lenni, valamikor kimegyek a világból(szószerint) és van, hogy nem bírok felkelni.....
és a munkahelyemet nem adtam fel..... teljesértéküként próbálom csinálni, néha erőn felül....
de ÉN így akarom..... és megtanulták a közvetlen környezetemben tiszteletben tartani ezt.....
mert elvárom....
tudom, szeretnek és tisztelnek a környezetemben.... erős, büszke nőnek tartanak....
és alapjában véve így is igaz.....
mondom, erős, büszke nő voltam, vagyok.... egyedül Te boritottad ezt fel.....
felborítottad és végül úgy forgattad az egészet, hogy Te tisztán, becsületesen lépj ebből ki.....
de ezt Te sem hiszed el.... mert, ha így hiszed, akkor nem az az ember vagy, akinek hiszlek.... de a hitet csak én döntöm el, hogy feladom-e.....
nem szoktam elolvasni, amit leírok, gyorsan feltöltöm a blogra.... legfeljebb másnap elolvasom és letörlöm, ha megbánom....
ez is lehet úgy jár majd....
és ehhez ragaszkodom,ehhez jogom van........
és nem mondom,hogy nincs hozzá közöd.....bár éreznéd,mennyire van.....
de beleszólásod még Neked sincs!!!!!
kiírtam magamból ezeket,hogy tudjak forgolódás nélkül aludni....
késő van, elfáradtam, dolgom volt eddig, gyermekemnek készítgettem útravalót.....
megyek....
EZT A DALT MOST TALÁLTAM, MÉG SOHA NEM HALLOTTAM,
ÉRDEMES MEGHALLGATNI,
TÖBBSZÖR IS, MINDEN SZAVA SOKAT JELENT!!!!!!!
Koncz Zsuzsa : Szavak
Csak megcsendülnek és nagyon fájnak,de õriznek minket, ránk vigyáznak
mert olyanról tudnak, mihez kevés egyetlen élet.
Szikrázó titkokat takargatnak,
tudják az ember mirõl hallgat
és mirõl énekelnek a hajnali fények.
Néha angyalok laknak bennünk
és szörnyek, akiket eltemettünk;
a szavak, amiket nem mondtunk ki.
És börtönnek tûnnek vagy erõs várnak
koporsónak vagy szülõágynak -
a szavak, amiket nem mondtunk ki.
Mint eltûnt barátok kézfogása,
szerelmek elhalt suttogása.
Nevek, kihûlt arcokról életlen képek.
Furcsa álmok a jövõt kutatják, de
tények az álmokat dobozba rakják,
varázsigékkel miket beléd lehelt az élet.
Úgy hisszük istenek laknak felettünk,
csak tettek, amiket elfeledtünk:
és szavak, amiket nem mondtunk ki.
Mégis ítélnek felettünk, ránkmutatnak
a földnek adnak, vagy vissza a napnak
a szavak amiket nem mondtunk ki.
Önfeledt hitek és szigorú számok.
Bentrekedt szitkok vallomások, mik
tombolnak bennünk míg állunk szótlan a térben.
Vakító fények, a testetlen lényeg,
mint gyerekszájból a romlatlan lélek, mi
felénk árad, bátran fejtsük meg végre.
És vigyázzuk õket, mint gyertyalángot!
Ne fojtsuk el bár nagyon fájók -
a szavak miket nem mondtunk ki.
Jobb ha vakmerõn zászlónkra tûzzük,
vagy imánk csillogó gyöngyére fûzzük
a szavakat, amiket nem mondtunk ki.
Most hogy hallottad ezt, még ne szólj semmit!
Csak jegyezd meg végül is rendet kell tenni a szavak közt
(amiket nem mondtuk ki)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése