Kikapcsolható...
Edda: Háromszor
Amikor még azt sem kérdi,
Épp most hol jársz,
Nincs messze semmi, nincs távolság.
Amikor még él a bizalom
De a néhány furcsa telefon
Mindent elvág.
Úgy érzed, nagy lett a távolság
Lehet, hogy féltékeny vagyok,
De ha őrültség, ordíts rám!
És ha tényleg nincs rá semmi ok, Ordíts rám
Háromszor szóltam rád,
Háromszor kértem, hogy mondj mindent el
De Te háromszor nem jöttél el.
Neked ez a szerelem? Oh, oh…
Látlak felhõn, látlak vonaton,
Látlak jönni, s menni utadon,
De nincsen már nyom,
Ami elvezet Hozzád, a szívedhez.
Ez az egész furcsa lebegés,
Gyomromban ott a remegés,
Épp most hol jársz?
Nem élem túl, ha nem engem vársz.
Lehet, hogy féltékeny vagyok,
De ha õrültség, ordíts rám!
És ha tényleg nincs rá semmi ok, Ordíts rám
Háromszor szóltam rád,
Háromszor kértem, hogy mondj mindent el
De Te háromszor nem jöttél el.
Neked ez a szerelem? Oh, oh…
Háromszor vágtál át,
Háromszor kértem, hogy mondj mindent el
De Te háromszor nem jöttél el.
Neked ez a szerelem? Oh, oh...
Kétségek közt, még bírom, még fáj
Csak tudjam meg végre,
Ha nem kellek már.
Háromszor szóltam rád,
Háromszor kértem, hogy mondj mindent el
De Te háromszor nem jöttél el.
Neked ez a szerelem? Oh, oh...
Háromszor vágtál át,
Háromszor kértem, hogy mondj mindent el
De Te háromszor nem jöttél el.
Neked ez a szerelem? Oh, oh...
Háromszor szóltam rád,
Háromszor kértem, hogy mondj mindent el
De Te háromszor nem jöttél el.
Neked ez a szerelem? Oh, oh...
Háromszor vágtál át,
Háromszor kértem, hogy mondj mindent el
De Te háromszor nem jöttél el.
Neked ez a szerelem? Oh, oh...
Garai Gábor:
S ha százszor is becspnak és ezerszerBizalom
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
s ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hízlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom,hogy nem érdemes!
Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az
élet.-
De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!
Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.
De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.
.
Nem verset adok, csak szavakat,
nem komoly mondandót,
csak néhány pihe-puha lágy szót,
kedvest és bársonyost,
mely csapongó lepke szárnyán feléd repül.
csak néhány eldúdolt foszlányt sodor feléd
a hulló leveleket gördítő szél.
Nem szerelmet adok, csak lángokat,
vágyakat és álmokat
melyek simogató szavaimmal,
lelket érintő eldúdolt dallamaimmal
feléd szállnak,
rádtalálnak,
s óvó tenyeredbe bújnak.
Adnék verset, ha kérnél.
Adnék zenét, ha hallgatnád.
Adnék szerelmet, ha szeretnél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése