várj........

Ne nagyon, ne nagyon várj!
Akarom, akarom már
Feladom, felelek hát
Hazudtam
És ne nagyon, ne nagyon sírj!
Ha akarod, akarod, hívj!
Eljövök, lejövök így
Egy mozdulatban
Hisz mindig is így akartam
Hogy várj, várj, várj!
De ne nagyon várj!
Eljön a nap, én tudtam
De valahogy átaludtam
Mert ez fáj, fáj, fáj!
De nagyon fáj!
Mindig is így akartam
Átjutni szépen, halkan, valahová
Menekülj, menekülj már!
Valaki, valaki vár
Gyönyörű, gyönyörű nyár
Előtted
Ne nagyon, ne nagyon várj!
Menekülj, menekülj már!
Feladom, felelek hát
Hazudtam
Várj, várj, várj!
De ne nagyon várj!
Eljön a nap, én tudtam
De valahogy átaludtam
Mert ez fáj, fáj, fáj!
De nagyon fáj!
Mindig is így akartam
Átjutni szépen, halkan, valahová







Az üres fal és az üres ágy
Csak te voltál, ennyi maradtál.
Amit megtudok, olyan lehangoló:
Sötét úton jársz, kezedben altató.

Hiába kérdezik, a válaszod rövid:
Köszönöm, jól vagyok. Hamisan cseng ez így.
Utolsó éjszakám, itt vagyok veled,
Utolsó éjszakán, újra csak neked.

Szellemvilág, ahol élsz.
A valóság utolér, utolér.

Ref.:
Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó, nem kell beszélni!
Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó!

Furcsa hírt kapok, nem lennél te már,
Ha nincs egy ismerős, aki épp arra jár.
Végső gondolat, mit is tehetnék?
Nincs rá alkalom, pedig szeretnék.

Szíved dobog még, a tested már halott,
Segítenék neked, varázsló nem vagyok.
Utolsó éjszakán itt vagyok veled,
Utolsó éjszakán, újra csak neked.

Szellemvilág, ahol élsz.
A valóság utolér, utolér.

Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó, nem kell beszélni!
Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó, nem kell beszélni!

Ref.

Szálljunk fel, én is akarom,
Így most jó, nem kell beszélni! 6x

Ref.
Így jó!

(Edda)

"Egy emberért mindent....."

"Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem.

Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól, nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.

/ Popper Péter: A belső utak könyve/