-Álmomban betakarlak. És ne haragudj rám, ha rosszkedvű vagyok, ha gorombább hangon szólok hozzád néha, mert álmomban,

-álmomban mindig betakarlak.!!!!!

Szécsi Margit: KÖRÜLÖTTED BOLYONGOK



Belső zsebedbe bújva

lehetne élni szépen

dobogós boldogságban

halálig szívverésben.

Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el

egy-egy estét.



















nem érdekel semmi..............

„Szeretlek, mert ember vagyok,

fázékony, bús, gyáva”

"Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked.

Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos..."

…

(Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához-részlet)

Váczi Mihály - Végül



Végül nem bán már az ember semmit, semmit,

csak szeressék!

Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,

hogy ne szeressék!

Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább

a szíve tessék!

Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri,

hogy a szíve ne is tessék.

Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,

hogy meg ne vessék.

Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,

hogy meg is vessék.

Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,

ezüstös karácsonyestét?

Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,

és azt, mi lesz még?!



Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,

- azt se, hogy szeressék.

Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,

szeressen még.





Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el

egy-egy estét.















megengeded ezt nekem?

Úgy érzem.. van, hogy Valami kicsúszik a kezünkből... s amikor kicsúszik Hullik... egyszerűen hiába szorítod.. nem akarod elejteni, mégis kicsúszik.. tartod.., fogod.. szorítod.. és kicsúszik.. Mégis...

Ki tehet róla? Senki.... Elhullik, ahogy most a táj.., s az őszi tájban.. a sárga-piros levelek.. Pereg.. majd földet ér.. ahol idővel.. szépen, lassan elszárad... és viszi a szél.., repteti.. s talán... egy óvodában végzi színes festékek közt..

Akárhogyis nézzük.. elhullt, lehullt,...

Más körök futnak....

Ősz.....

Mélyre hullnak Dolgok.. s talán érzések is.. őszintén?? már nem is bánom..

Arra gondoltam.., hogy melyik levél az én bánatom, melyik levél.. ér a földre.. úgy, mintha Én' lennék, egy darabom, egy részem.. Melyik? Jobb nem látni... Jobb nem látni MIkor múlik, Mikor Múlt.. jobb nem látni amikor Hullik... le, el... mélyre... kis kezek közé.., festékbe.. vagy maradva egy avarszőnyeg sűrűjébe... Mennyi-mennyi lehullott érzés.., fájdalom és bánat... Kicsúszik.... belefordul a tájba.. az elmúlásba... akaratlan.. Engedem, hagyom.. nem kapaszkodom, nem szorítom..

Kicsit olyan ez.... mint amikor haza utazom' Haza utazol.... bár régen nem tudom milyen haza érni.. Kicsit kihullott az is... Talán zsebemben volt s talán onnan is kicsúszott... de vannak Dolgok melyeknek hullani kell.... belefáradsz.. ahogy levelek a tájba.. s ugyan úgy, ahogy dió hullik.. úgy.. hullik a világodnak, zárt világodnak egy része.. a földre.,. száll, repteti a szél...

kicsúsztál......... megint..........

Iszom egy teát..., megvarrom zsebemet.. túl sok ami kihullott.. s azon már kár..... De most csak simán.. Élnék picit.. ha hagynál... Újra Magam lenni, újra visszatérjen a vér szívembe.. a dobogás.. már nélküled szeretném.. aki velem van.. engedem.. Most jó.. ha nem én hozom a teát.., forró gőzében elszállsz...

Őszbe hullasz... lehetsz piros levél.... lehetsz kis kezek közt színes levél..., lehetsz mosoly..

Aki mellettem van Őt hagyom.,. kinézek az ablakon, a tájra.. Épp.. egy levél hullott az ablakom előtt....

Így van ez jól.... már Kicsúsztam.. én is.., az életem immáron az ablakon belül zajlik.., te ejtettél el..

Hívnak.. mert elkészült a teám... ég veled.. piros Levelem....

" Mert a nagy szerelmek nem gyógyíthatók,

Jöjj, hazudj valami elfogadhatót.

Mondd, hogy fent jártál a csillagokban, azt is elhiszem"