........írtam Neked egy-két túl őszintére sikeredett levelet.......
annyira hiányzol, hogy teljesen összezavarodtam
de amit azokban leírtam, azok a teljes igazságok
nem tudok megszabadulni a gondolatodtól
itt vagy velem állandóan
és a testem nem hazudik, ha még én próbálok is magamnak hazudni az érzéseimről.......



........majd, ha hiányzom akkor keress, de akkor bátran......




"egy rövidke múló pillanat
egy nap csupán az emberi élet,
mit nem hoz vissza pirkadat,
s néha magunk vetünk néki véget...
...
többé nem festek betűkből képet
ez az utolsó vers, mit Rád hagyok...
sínen vagyok,jöjjön már az a vonat!
...ahogy én is...lehet, hogy eltévedt? "





......ti pasik, közte Te is,ha ennek csak egy töredékét megértenétek, megtanulnátok, minden nőt az ujjatok köré csavarnátok, de így.........

A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő – még a legérzékibb nő is- a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör – egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az „egész testében”, hanem az EGÉSZ LELKÉBEN. Minden olyan ölelés, mely csakis az erogén zónák ingerlésén alapul, kevés neki.

Egy nő „erogén zónája” a lelke.

És egy férfinak hiába minden szexuális tanács – ha nem tud feljebb lépni a szeretet magasabb szintjére, párkapcsolata nem lesz tartós. Ha gyáva, vagy bármiféle társadalmi, vagy morális félelme van, lehet, hogy nem menekül tovább, és benne marad egy megunt kapcsolatban, de annak jó légköre nem lesz.

Az érzéki szeretet pedig már hosszabb távon nem működik, mert a legmulandóbb szeretetforma. Ugyan az a gond vele, mint mindennel, ami testi, időhöz kötött.

Elhervad. Megszokássá válik. És elmúlik.

/Müller Péter: a szeretkezésről/

............sajnálhatod, ha ezt nem érted,mert akkor semmit,a világon semmit sem érsz.............


..........elgondolkodhatsz,egyáltalán minek is éltél.......



sajnálhatod

Mégsem maradtál velem.
Nem tudom, most hogy legyen.
Én még mindig őrzöm a dalt,
de te már nem emlékezel,
és többé nem fogod a kezem,
amikor elfog a félelem,
hogy sok harcban kevés az értelem,
s az erőnk túl gyorsan fogy el. Pedig én úgy szerettelek,
hogy szebben nem lehet,
s ha nem is voltam mindig veled,
sose voltam ellened.
És mindent megtettem.
Most csak azt szégyellem,
hogy így is kevés voltam neked. Két év volt, és úgy ment el,
hogy szinte észre sem vettem.
Veled osztottam meg mindenem,
s te hagytad elveszítenem. Pedig én úgy szerettelek,
hogy jobban nem lehet,
s ha nem is voltam mindig veled,
sose voltam ellened.
És csak benned hittem.
Most csak azt szégyellem,
hogy így is kevés voltam neked.