vajon ezentúl mindig így lesz?

ennyire önzőn és egyedül?

és ha minden döntésem kárhozat volt

ami mélyen a valóság mögött

arcodról arcomra vetítette

az idill torz kuszaságát,

akkor is megérte.

mert azon az egy napon

csak engem szerettél.

.

.

.

Weöres Sándor:Rongyszőnyeg

15

Szép könyvemet lassan becsuktam.
Hullatja tarka tollait a táj.
Árny béleli kicsiny szobámat,
vad lombokat hajt az indás homály.

Zöld csoda-fény dereng az égen,
a világ vége látszik most ide.
Szép könyvemet lassan becsuktam,
belédobtam a boldog semmibe.

.
.
.
.
Bántod, azt ki szeret téged,
Mert a jót már meg sem érted.
Nézd hát műved nyitott szemmel!
Tanulj. Javulj és légy EMBER.