.


...Miért kell az embernek ilyen helyzetbe kerülni ahhoz,hogy értékelni tudja azt amije van,lehet nevetségesen hangzik, de mostanában másként kezdtem látni a dolgaimat.Mindenre úgy tekintek hogy egyszeri,megismételhetetlen.Az egészségemre is! Most látom csak milyen pazarló voltam, azt hittem örökké tart............




Nem félek a haláltól!
A holnap
még megtaníthat
rettegni Őt,
ha hagyom,
de ma,
nem akarom
megadni
neki
az esélyt!
Nemlét,
vagy lét...?
A mérleg nyelve
egyensúlyát vesztve
mily sorsot szán?
E csöpp féreg baján
segít talán?
Nem...,
csak Én dönthetek
ebben az ügyben -
van értelme?
Hűvös fém csillan...
Vonz, fojtsam
vérembe vigyorát.
Kezem lassan...
moccan...,
s a penge
hüvelyébe csusszan.
- Barátom...,
dolgozz meg a béredért!
Jöjj értem Magad,
ha akarsz!

Én nem
könnyítem meg
a dolgodat.

Ha meghalok ne temessetek,
hideg földbe ne fektessetek,
ha meghalok elégessetek!
Ha szétszórjátok hamumat,
akkor leszek olyan szabad,
mint a szellő, mint a nap,
mint az égi madarak.