.
.

"... létezik olyan pillanat, amikor elhiszem: változhatnak érzések irántam. Szeret.... Csak nem tudja még.... Akkor kéne felpofozni magam, és üvölteni, hogy "ne álmodozz"! Eldobhat. Meg is fogja tenni. Ne hidd, hogy biztossá válik! Ne hidd, hogy érezhet irántad olyat, amire vágysz, mert te érzed!"

.

( Tóth Zsuzsanna: Eldobható vagyok )

.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg, és te tanácsot adsz,
nem teljesíted a kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg az érzéseimet,
és te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a probléma megoldódjon,
bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy te süket vagy.

Nem kértem mást, csak, hogy figyelj rám és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem, hogy tegyél,
nem kértem mást, csak, hogy hallgass meg.

Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem, amit nekem kell megtennem,
csak megerősíted félelmemet és gyöngeségemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,
mégha ez az érzés számodra érthetetlen is,
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az értelmetlennek.

Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.

Talán azért használ sok embernek az imádság,
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást,
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.

Tehát, te is kérlek figyelj rám és hallgass meg...

Ha szólni akarsz, várj egy ideig...
és akkor már én is tudok rád figyelni.

(Agnes Begnin: Figyelj és hallgass meg)

.
.
.

Baranyi Ferenc: Figyelj rám

Figyelj rám egy kicsit
s ne bújj előlem el,
ilyenkor önmagad
elől is rejtezel.
Vedd észre, hogy: vagyok.
Vedd észre s adj jelet.
Beszélj - vagy legalább
rebbenjen a szemed.

Érezd meg, hogy nekünk
nem nyugtató a csönd,
fölgyűlik, mint a sár,
s mindkettőnket elönt.

Közöld magaddal is,
mitől engem kimélsz,
szólalj meg akkor is,
ha ellenem beszélsz,
ne bújj előlem el,
figyelj rám egy kicsit,
mondj, súgj, ints vagy jelezz
valamit, valamit.

.
.
.
.
.

Angyal lehetnék?

de nem vagyok...

Ha úgy érzed, sírnod kell...

Szólj , s veled vagyok!

Lehet, mosolyt nem csalok az arcodra,

de veled sírhatok...

Ha úgy érzed, futnod kell...

Szólj , s veled vagyok!

Lehet nem mondom, állj meg,

de veled futhatok...

Ha nem akarsz senkivel beszélni,

Szólj , s veled hallgatok!

De ha nem hívsz és választ nem adok... Lehet nekem van RÁD szükségem..

.

de nagyon...

.
.
.

.

A Te versed

A Te versed
A tiéd...
Csak neked adom
Csak neked írtam úgy
Ahogy Te olvasod
A tiéd itt minden betű
Minden gondolat
Melyen megcsillanni látod magad
Neked növesztek lélekvirágot
És a színét Te mondod meg
Legyen fekete, vagy bugyborgó vörös
Legyen burjánzó réten szivárványpatak
Vagy legyen szürke eső
A szürke betonon toccsanó
Vagy smaragd, ha úgy akarod
És hideg, ha fázol
Vagy forró, ha megéget
És hűt, ha hőség
Vagy paplan, ha tél
Fogd és bugyoláld bele magad
Úgy, ahogy jól esik
Csinálj belőle vackot
Vagy börtönrácsot
Tengert, dzsungelt, sivatagot
Helyezd bársonydobozba, ha kincs
És dobd ki ha szemét
Csak tudd
Hogy ez itt mind a tiéd


.
.
.
.
Baranyi Ferenc: Rondó I. (részlet)

Sosem felejtem el neki,
hogy akkor sem hagyott magamra,
mikor felsőbb parancs kiszabta,
hogy jussát, mi megilleti,
csak nélkülem kaphatja ki.

Sosem felejtem el neki,
hogy csúnyán ő hagyott magamra,
mikor felsőbb parancs sugallta,
hogy búcsút én mondjak neki,
mert ívem kettétörheti.
.
.
.
Somlyó Zoltán: Szerelmes vers


Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos sziklaszakadék peremén!

Nem én: a szigorú sors mondja ezt.
Mely hozzám ragaszt és el nem ereszt.

Születtél s utamba vetett a por.
Most már a szél is karomba sodor.

Férfi csak így tehet, hogyha erős!
Igy tesz majd az utód. Igy tett az ős.

A kar mind bezárul: arra való!
Ha jő a férfi, az asszonyfaló!

Viszlek, ha jössz. Ha nem: megyek veled.
Rejtsd el a szívembe szégyenedet.

Tiéd a férfi. A szégyen enyém,
ha elejtlek a sziklaszakadék peremén.
.
.
.
.
.
.
.
"Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek."
.
.
.
.