"Ha egyszer becsapsz, az a Te szégyened,
ha kétszer, az az enyém....."






2009. január 3., szombat







tudom, hogy sokszor megbotránkoztatlak a kimondott,leírt őszinteségemmel....
de azt is tudom, ha valakit olyan közel engedtem magamhoz, mint Téged, akkor attól az embertől elvárom, hogy ne botránkozzon meg a szavaimon.....
attól az embertől elvárom, aki előtt meztelen testem megmutatom,aki előtt nem szégyellem ezt(hm...dehogynem), hogy ne botránkozzon meg a meztelen lelkemtől sem, ne kelljen azt sem szégyellnem!
és attól az embertől elvárom, hogy ugyanolyan mezítelen mutassa meg nekem a lelkét! egyszer , talán elérem Nálad ezt!
Sokszor megmosolyogtam, mikor egy nő udvarolt egy férfinak.....
és én ezt teszem mostanában......
az eszemmel tudom, hogy nem helyes ez.....
de végre eljutottam oda, hogy nem érdekel az eszem....
sokkal fontosabb, amit a szívem diktál.....
még soha nem hallgattam a szívemre, mindig csak az eszemre.....
most mást akarok....
Te azt mondtad, bátorításnak veszed ezt...
ha szükséged van még erre, vedd annak!
bátorítalak, próbálj meg szeretni engem!
de, csak ha Neked is jó!
Tudod,ha hívsz, rohanok hozzád....
de akkor könyörögve kérlek, légy pasi és tedd meg a klasszikus férfi szerep szerinti lépéseket...... hadd legyek én meg nő.....



.........szerintem Te tudod, mennyire imádom a gyerekeimet.....
imádattal, rajongással, szerelemmel.....
rohangálunk, vásárolunk Karácsony előtt...
kapkodunk, hogy jó ajándékot vegyünk....
és mit csinál a fiam?
vesz festővásznat, keretet és rajzol......
ajándékot fest mindannyiunknak....
és mit csinál a két lányom?
mézeskalácsot süt mindannyiunknak....
ennél szebbet nem lehet kapni...
ez igazolja, hogy helyes utat választottam....
a világon a legszebb ajándék az élettől, hogy gyerekeim születtek
ha újra 23 éves lennék, megajándékoználak ezzel Téged......
és persze magamat,nagyszerű élmény lett volna a Te gyermekedet felnevelni.....
ez az egyetlen dolog, amiben másképp döntenék, mint akkor...
ha újra 23 éves lennék, nem érdekelnének az elveid...
23 évesen megijedtem az elveid miatt és hoztam egy döntést... ó, nem azt, hogy elmenekültem , hogy családom lehessen.... valami fájdalmasabb dolgot, amit cipelek azóta is.....
és nem mondtam el Neked, mert nem jutott olyan mélységig a kapcsolatunk, hogy ezt megmerjem tenni......
mostanában közelít abba a mélységbe......
talán eljutunk egyszer oda....nagyon jó lenne......egyetlen dolog, amit megbántam az életben, az a döntésem.....
......oldozz fel engem ez alól.... talán ezt várom, és akkor lehet magamnak is megbocsátok......reménykedek, hátha elolvasod ezt,ugyanakkor rettegek is ,és bizakodom,hátha nem találsz rá erre, de egy kicsit leszáll rólam a teherből, mert leírtam.....

addig, míg újra meg nem jelentél az életemben, nem volt teljes az életem...
mert az embernek, és persze egy nőnek nagy szüksége van gyerekekre...
de nem csak gyerekekre
egy pasira is, egy nagy szerelemre is.....
szükségem van Rád
nekem Te vagy a PASI!
mindig is Te voltál!
és, hogy lehessenek gyerekeim, elhagytalak
de, ahogy nőnek a gyerekeim,egyre jobban érzem, hogy szükségem van a férfira is, aki nekem a pasi tud lenni,és ez csak Te lehetsz...
(akkor is, ha nem kaptál az alkalmon,hogy igent mondj.......)
mondd, akarsz lenni ez a pasi?akarod velem bejárni a mennyországot és a poklot?
kibírod,elbírod ezt????







“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”
(Márai Sándor: Eszter hagyatéka)



Aki szeret, nemcsak boldogságot, de mérhetetlen sok szenvedést is átél. Minden múlandó. Néha nem is bánjuk. Ha hideg a szívünk, és nem szeretünk valakivel lenni, számoljuk az időt: múljon már el. Csak ha szeretünk, akkor állítanánk meg az időt. Akkor jó lenne, ha örökké tartana az élet. A szeretet az egyetlen olyan állapot, melyről elvarázsolt lelkünk tudja, hogy ÖRÖKKÉVALÓ. Az "enyém vagy, s én a tiéd" időtlen állapot.
(Müller Péter)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése