Anyukám imádattal szerette Apámat, pedig Apám nagyon nehéz ember volt......
Nagyon szerették egymást, büszke vagyok ,hogy ők a szüleim.......
Anyám elmondta tegnap, hogy ha Apám távol volt és valami Anyámmal kapcsolatos történt,mondjuk vett neki valamit,vagy elindult hozzá és még sorolhatnám, akkor Anyám mindig csuklott egyet......Bármi történt Apámmal, mikor Pestre járt dolgozni, akkor is.....

És azt mondta Anyám, aki templomba járó, hivő ember, hogy nincs túlvilág.....
"Nincs lányom,mert mióta Apád meghalt, sohase csuklottam!!!!!! Nem tud már üzenni nekem, tehát nincs!" Nagy erőt adott nekem ezzel a történettel!

Gondolkodj el! Gondold át, mi a fontos!
Érdemes-e folyton befele fordulva élned?!
Érdemes-e folyton morognod?!
Érdemes-e tönkretenni Magad?!

Meg kéne becsülni minden napot, mit a szeretteiddel tölthetsz!
És meg kéne becsülni azokat az embereket, akik szeretnek Téged!
El kéne fogadni ezeket az embereket olyannak, amilyenek.....
Mert eljön az idő, mikor hiába várja valaki, hogy csuklodjon miattad.....
Mert eljön az idő, mikor hiába várod, hogy Te csuklodj valaki miatt, mert az a valaki már nem tud üzenni Neked.......
És lehet szentimentális vagyok, de az imént mosogattam a konyhában és csuklottam egyet....(eddig erre nem figyeltem soha). Nyugodtan nevess ki, de bejöttem, megnéztem a levelezőt és itt volt a 2 leveled!
Vigyázz Magadra!
Szedd össze Magad és gondold át, érdemes-e engem folyton elutasitanod?
Ki tudja meddig tudok még Neked üzenni?!?!

"Kívánok neked az ablakodba fényeket,
a fényhez szép csendeket,
a csendhez tiszta vágyakat,
s a vágyhoz mindig társakat."
(Első emelet)