Ne felejts el egyetlen pillanatot se, oly kevés van belőlük.

Álmodj,

amit csak akarsz,

menj, ahova szeretnél,

légy az, aki szeretnél,

mert csak egy életed van,

s csak egy lehetőséged,

hogy olyan dolgokat csinálj,

amit szeretnél!"





















"Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!"











Otthontalan







Vannak

éjjelek,

hogy menni kell,

a valógág elől

tűnni el.

Semmivé

válni,

lábujjhegyen

járni,

a kopott

kapubam

ezredszer

megállni,

és

elmondani

csöndben

egy fohászt

azért,

akit

otthon

nem találsz.

(Némber)

.....vers(csipkebogyótea és aspirin C árnyékából)













....hangulat......



Részletekben



Az üzenetek közti szünetekben,

a folyton megszakításokban és elválásokban,

az elengedés és a ragaszkodás párnacsatáiban,

a viták után pusztító csöndjeidben,

a betonfalak tövében ülő szeméthalmok peremén,

a tea illanó páráját őrző délutánokban,

a feszült figyelésekben és a lágy mozdulatokban,

a gondolkodásra késztető színes álmokban



van valami állandó.

..mert nem érezte, hogy minden mosoly mögött -

lélekig hatoló fájdalom lakik..

Hiába akarlak kitépni magamból,

Örök rendelés háncsa kötöz;

A lelkek kertésze lelkembe oltott,

Nemes ágat vadon fa tövihöz.

Hiába akarlak letörni szívemről,

Belém hegedtél mélységesen,

Nem vethet ki fölsebzett rostjaimból

Ezer kétségnek vihara sem.

Csak az, hogy te is élsz e szikes világban,

S hogy tudlak, s hogy szabad gondolni rád,

Leverte álmaim vackor gyümölcsét,

S elűzte a képzelet hamis madarát.

Csak az, hogy az emlékezés viaszában

Őrizhetem arcod vonalait,

Kifakasztotta szerelmem alvó lombját,

Hogy zúgva tört föl az eleven napig.

Örök életben és örök halálban

Élsz bennem és élek benned én, -

Nem válhatunk el... ó, le ne hervadj,

Drága virágom: remegő remény!

Sárközi György