Nem tudom, hívsz-e holnap,
nem tudom, jössz-e holnap,
de szeretném, ha szeretnél ma még.
Nem tudom, látsz-e holnap.
Nem tudom, lesz-e holnap.
Szeretném, ha szeretnél ma még.

Ha nézhetném, ahogy elalszol.
Ha itt lennél, mikor ébrednék.
Ha mégis máshogy lenne,
és én már nem leszek benne,legyen szép.
Legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre,
vezessen a jó szerencse,
és segítsen, segítsen az ég.

Minden ajtó titokra nyílik.
Ha tudnánk a jelszót, be se léphetnénk.
Nem tudom, hívsz-e holnap,
nem tudom, jössz-e holnap,
de szeretném, ha szeretnél ma még.
Nem tudom, látsz-e holnap.
Nem tudom, lesz-e holnap.
Szeretném, ha szeretnél ma még.
Mintha már a semmibe szédülnék,
szeretném, ha szeretnélek még!

Álmok olvadóban.
Lángok elfogyóban.
Szeretném, ha szeretnél ma még.
Napok, évek elfutóban.
Lábnyomok a tiszta hóban.
Szeretném, ha szeretnél ma még.
Mintha már a semmibe szédülnék,
szeretném, ha szeretnélek még!
Ha mégis máshogy lenne,
és én már nem leszek benne,legyen szép.
Legyen úgy is szép.

Akárhol és akármerre,
vezessen a jó szerencse,
és segítsen, segítsen az ég.
Nem tudom, hívsz-e holnap,
nem tudom, jössz-e holnap,
de szeretném, ha szeretnél ma még.
Nem tudom, látsz-e holnap.
Nem tudom, lesz-e holnap.
Szeretném, ha szeretnél ma még.
Mintha már a semmibe szédülnék,
szeretném, ha szeretnélek még!

"Nem tudtad elfelejteni. . . , nem is akartad, s ha akartad volna, akkor sem sikerül. Szereted, és ez ellen nem tehetsz semmit. Semmit! Se az eszeddel, se az akaratoddal. De nem is akarsz tenni ellene. Pontosan tudod, hogy ez a szerelem nem olyan érzés, ami észokoktól vagy elhatározásoktól függ. Ez az érzés öntörvényszerű vonzódásból, emlékek sokaságából tevődik össze, és nem Te uralkodsz rajta, hanem Te vagy alárendelve Neki. "

(Szilvási Lajos)



Ne mondd, hogy......
Ne mondd, hogy szeretsz, csak mosolyogj rám.
Ne mondd, hogy kívánsz, csak ölelj át.
Ne mondd, hogy örökre, csak pihenj meg.
Ne mondd, hogy maradsz, csak légy őszinte.
Ne mondd, hogy mindent, hisz csak perceket kérek.
s, én sem mondom szeretlek, csak mosolyom simogat.
Én sem mondom kívánlak, csak karjaimba zárlak.
Én sem mondom örökre, csak veled pihenek.
Én sem mondom maradok, csak őszinte vagyok.
Én sem mondom minden, hisz csak perceket adhatok.