"A magányra nem az ellenségei ítélik

az embert, hanem a barátai."

(Milan Kundera)







Eszter hagyatéka(részlet)

"Látod, Eszter, a viszontlátás csaknem rejtélyesebben izgalmas, mint az első találkozás... Már régen tudom ezt. Viszontlátni valakit, akit szerettünk, nem olyan ez, mint visszasompolyogni a "tett színhelyére", ellenállhatatlan kényszertől űzetve, , mint a detektívregényekben mondják?... Én csak téged szerettelek az életben, nem valami szigorú igénnyel és nem is következetesen, tudom... S aztán történt valami.
Te nem akartad igazán ezt a szerelmet. Ne védekezz! Nem elég szeretni valakit. Bátran kell szeretni. Úgy kell szeretni, hogy tolvaj vagy szándék, vagy törvény, isteni vagy világi törvény ne tehessen e szerelem ellen semmit. Nem szerettük egymást bátran... ez volt a baj. S ez a te bűnöd. Ez a ti munkátok, a szerelem... Csak ebben vagytok nagyok. Itt buktál meg valahol, s veled bukott minden, ami lehetett volna, ami kötelesség volt, feladat, az élet tartalma. Nem igaz, hogy a férfiak felelnek egy szerelemért. Tessék hősiesen szeretni. De te elkövetted a legrosszabbat, amit nő tehet, megsértődtél és megfutamodtál."







Te nem akartad igazán ezt a szerelmet.
......megsértődtem.....megfutamodtam......

Azt hiszed.....

Azt hiszed, a távolból nem érzem,

megalvadt bánatodban hányszor gondolsz rám,

hogy csöndre tanítva odaadó lelked

magadba bolyongsz késő éjszakán?

Azt hiszed, a távolból nem hallom,

hogy menedékért könyörög a szíved,

hogy kín sorvasztja minden gondolatod,

ha elillan a bennem vetett hited?

Azt hiszed, a távolból nem tudom,

hogy szemedből a könny nem apad el,

hogy magányod mélyén, álmaidba fojtod,

ha véletlenül rám emlékezel?

(Vörös Liliom)

Illyés Gyula: Öt percre

Öt percre nem gondoltam rád.
Be jó volt, istenem,
öt percre tőrdöféstelen
lélekzenem!

Öt percre nem gondoltam rád.
Milyen meglepetés:
kiállt a sajgó szerelem,
nem szúrt a kés,

lazult a szorító marok,
megállt a fulladás,
elszállt a féltés, a gyanu,
leszállt a láz.

A megcsitult szív hogy csodálkozott.
Való? Igaz?
Nem vagy! Hiány vagy! Annyi sem.
Halott! S ha az?

Öt percre az örökviharú ég
tisztást kapott.
S most annál reménytelenebb,
ahogy megint zuhog,

csattog és dörög, idegemen át
földek-egek
bömbölik, nincs egy pillanat tovább
tenélküled!

Lehet számtalan hely,
ami szebb és jobb a mi Földünknél.
Lehet, létezik ő is,
aki többre képes az embernél.

Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang,
hogy a csend,
hogy a fény,
hogy a tűz,
már nem vigyáz e cseppnyi földre,
s el kell mennünk mindörökre.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, de el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a hang, ami hív,
de a jel, ami szól
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…

Kispál és a Borz : Múlató

Háááá-jjéééééh !!
Dágágyágyááááö !!
Simidáéjj-Dzséééj-Dzsáááj-dzsáááá !!
Lovacskáééé !!

Életbe maradunk, bebábozódunk,
Találunk valakit, valamit mondunk
Neki, hogy úgyis mindegy, hát gyere,
Velem halálig - jobb híján - leszel-e?

Nem lesz egy fáklyás menet.
Tudod mibe kerül annyi fáklya??
Hát te inkább csak belül
Gyújts egy gyertyácskát, minden napra egyet,
Néha majd elfújom: olyankor szeretlek. :)

A sötétbe csöndesen, látod, a testnek is jó,
A léleknek meg egy kép a sötét mellékhajó
Oldalán, vagy a gyüliben az aznapi csodán
Csüngeni, mint Évának az almája a fán,
Amely a fajtánkat gazdátlanná tette,
Hogy akármit fog, azt kéri, hogy eressze...

Mink meg csak szoríjjuk,
Hogy érezzük, hogy meleg,
Hogy nem vagyunk egyedül,
Nosza: öleeljetek meeeeeg!!

Addiggis: kalandos a TV-ben az este,
Töltök a pohárba, hogy valaki szeresse
Szegény főhősnőt, hamár a főhős nem
Ér rá, mert a világot pelenkázza éppen bee,
jeeeee!!
hőőőőj!!
Hogy ne potyogjon rá a szar mindenre,
lee!
leeee!

Ez száraz fehér, de amúgy mindent szeretek!
Néha karácsony: térdemre gyereket!
Szép betegségeket nevelünk majd magunkba,
Csöndesen megvárjuk, míg eldől a gomba

A rexasztalon, ha egy bátrat lökünk, aztán
Oda se nézve a padlóra köpünk.
Ennyi volt, tényleg, tényleg csak ennyi,
Sakkban csak paraszt, kártyába betli.

Hejj!!
:)