Drága Édesapámért...............Akik velünk együtt ünnepelnek az égben.....

„… Ez a gyertya most érted égjen,

Ki fent laksz már a magas égben.

Ki vigyázol ránk onnan fentről,

S lelkünkhöz szólsz a végtelenből.

Ez a gyertya most érted égjen..."

.....2 éve.....

Nyugodj békében!

..........utállak,utállak,utállak,utállak,utállak,utállak.....

.

.....gondolom, ha elég sokszor mondogatom, előbb-utóbb elhiszem.......

de ma még......

Egy biztos: ez a Szeretet mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.
Müller Péter

"Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges."
/Deák Ferenc/-példaképed.............

..........utállak,utállak,utállak,utállak,utállak,utállak.....

.

.....gondolom, ha elég sokszor mondogatom, előbb-utóbb elhiszem.......






"Elvittél a csillagokig, de azt nem mondtad, hogy azokon túl már csak a zuhanás van..."


......megkeményítettem a szívemet......
összedöntötted bennem a világomat......
......megkeményítetted a szívemet......
de azért vannak gesztusok, mozdulatok, illatok, tárgyak, amelyek Téged hoznak vissza.....
olyankor beleremeg a kemény szívem......
olyankor könny szökik a szemebe....
de megfogadtam, erős leszek és nem hagyom......
én ezt nem érdemeltem.....
még soha, senkitől nem vártam, hogy bocsánatot kérjen tőlem....
de Tőled elvárom, addig nem állok szóba Veled!
felemelt fejjel megyek tovább.......
nekem van utam....és Neked?
meg fogom-e tudni valamikor bocsájtani Neked?...
bár úgy látom, nincs is rá igényed.....
kár......




.....szól a dal az elveszett barátokról, barátokhoz.....

hallgasd meg, elgondolkodtató......

*************
Látod, igazam lett, én mindig ettől féltem
Hogy közénk áll valami, talán fontosabb
Pedig én igazán kiszámíthatóan éltem
S közülünk mindig te voltál okosabb

Tudod jól, nekem a szívem gondolkodik
És amit ő gondol, azt muszáj megtennem
De szólhattál volna, hogy nem tudsz már velem jönni
S ha már nem tudsz, hadd tudjam, hogy miért nem

Hónapok óta a híredet se hallom
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom
Tán a hétköznapok fogságába estél
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér

Olyan csendben maradtál el, hogy észre sem vettem
Csak a hiányod lett egyre égetőbb
És tudom, mit gondolsz - hagyjam már végre abba -
De hadd mondjak pár dolgot még előbb

Bizony, nem így képzeltem még néhány éve
Megint egy dolog, amit valahogy nem értek
Igaz, nem biztos, hogy mindent értenem kéne
Hát úgy teszek, mintha hinném, mit beszélnek

Hónapok óta a híredet se hallom
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom
Tán a hétköznapok fogságába estél
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér

Hogy annyi a dolgod, hogy ki sem látszol belőle
A munka, a kocsi, a pénz s még az asszony is
De úgy érzem, olyan nagyon nem is bánod
S ha így van, hát én bánom helyetted is

Persze, lesz még úgy, hogy együtt ülünk mi ketten
Pár üveg borral, egy csendes délután
S nem kell többé gondolnunk sem arra,
Hogy a barátunk már nem a barátunk talán.

Hónapok óta a híredet se hallom
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom
Tán a hétköznapok fogságába estél
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér