....emlékszel, csak ennyit kértem Tőled, valamikor....


Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
(József Attila:Kopogtatás nélkül)

...ez olyan sok????

...ez olyan sok!!

Kikapcsolható...

József Attila:Kopogtatás nélkül...

...tudom én azt, mi a dolgom....
mindig is tudtam
tudatosan élem az életemet
elsősorban anya vagyok
és vallom, meggyőződésem jó anya
és másodsorban nő
nem igazán hangsúlyoztam ezt soha....
aztán jöttél Te
és vágytam rá, hogy nő legyek
melletted megint annak éreztem magam
ez nem illett a tudatos világomba
ez ösztön volt, nagyon
nem akartam semmi mást Tőled, csak élvezni ezt az érzést
meg olyan jókat beszélgetni Veled
hittem, hogy Te is ezt érzed, ezt akarod...
hittem, , mert mondtad, hogy szeretsz velem lenni, beszélgetni....
de nem

kevés voltam Neked


és tudod

ha ezt megmondtad volna, félreálltam volna
fájdalommal, de elfogadtam volna
45 éves vagyok
már nem gyerek, nem tini
tisztában vagyok az élet dolgaival
nem illett a tudatos életembe ez a dolog és mégis nagyon beleillett
csak a pofon, amit adtál, az nem
nem tudom, mennyire adtad tudatosan
még mindig hiszem, hogy elmagyarázod nekem, miért
segítene visszatérni a tudatos világomba

elvárom Tőled!

tudod:

Ha akarod, megtalálod a módját, ha nem, ne gyárts kifogást!

szidhatnálak, bánthatnálak,de nem teszem
nem tudom, mennyire lenne jogos

első reakcióm, ezt láttad, nagy, iszonyatos düh volt
de már nem vagyok dühös
csak fáj
nagyon fáj a felismerés, hogy mindezek ellenére én még mindig
szeretlek.....







"Egy mondás szerint onnan tudhatod hogy fontos dolog történik az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul, a távolból apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol."



...ez az idézet régóta ismerős előttem...
most előkerestem, mert kifejezi érzésemet
azt mondtam valamelyik nap:
jól van ez így, mától élek, ahogy eddig...
nem változott semmi
és nem így van
nem
minden megváltozott
dönthetsz úgy, soha többet nem találkozunk, nem beszélünk
de akkor is megváltozott minden
mert fontos dolog történt az életemben
mert szeretlek









.....hallgasd meg, s egyszer majd meghallgatjuk, együtt.....

******************************************************************************

A Campanile mind az öt harangjának megvolt a maga szerepe a Köztársaság idején. A marangona a munkanapok kezdetét jelezte. A nona a delet. A mezza terza hangjára gyűltek össze a szenátorok a Dózse palotában. A trottiera a Nagy Tanács ülését harangozta be. A malefico volt az, amelyet kivégzések előtt kongattak meg.

Állítólag a Campanile harangozója, szokatlanul nagy ember lévén, már életében eladta csontvázát tanulmányozásra, és szépen el is itta az árát. A legenda szerint éjjelente ma is kiszökik a vitrinből, megszólaltatja a marangonát, hajnalban még kéreget is a koránkelőktől, hogy visszavásárolhassa a csontjait és ezzel a szabadságát.

/Utikönyvek alapján./