Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:
csak lopott holmi lesz, mi rég miénk,
vezekelünk a rég megérdemelt nász
visszaeső kis bűnözőiként,
akié vagy, elvesz naponta tőlem,
s ha néha visszakaplak egy napig:
megint sután, csak félig-ismerősen
puhatolom felejtett titkaid,
heteken át, míg várom folytatását
egy-két lopott órának, meglopok
minden varázst, mit új találkozás ád,
mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy
már messze vagy, mikor megérkezel.
Karomba kaplak s mégsem érlek el.
Milyen is az örök szerelem? Létezik-e egyáltalán? Az én válaszom: igen.
De az igazi szerelmeddel nem élsz együtt.
Az igazit szereted annyira, hogy magadat mögé helyezed, ha az Ő érdekei úgy kívánják, elengeded, vagy álmaid, vágyaid ellenére nem is kezdesz Vele. Ezért képtelen leszel elfelejteni, mert nem láthatod többé, vagy csak nagyon ritkán láthatod, nem vehetsz részt az életében. Ez igazi szerelem, mert képes vagy lemondani róla, elengedni.
Persze akivel együtt élsz, azt is szereted, lehet, hogy még szerelmes is vagy belé, de idővel erős szeretet, barátság, megszokás váltja fel a nagy szerelmet...
Neked maradnak az álmaid. Álmaidban felhőtlenül boldog vagy, mert Ő veled van, csak rád nevet, csak neked csillog a szeme, akkor csak téged szeret.
Ha lefekszel, az Ő arcát látod, és Vele ébredsz...
Nappal vágysz utána, esetleg még sírsz is..., de a láthatatlan könny mindig ott fog csillogni a szemed sarkában.
Ha kaptál Tőle valamit, néhány percet, akkor az emlékeidnek élsz... És százszor, ezerszer köszönöd Neki, mert Életet adott vele.
Úgy érzed, a szíved megszakad a fájdalomtól, de dobog és szeret rendíthetetlenül.
Mindig keresed magadban a választ, mivel hódított meg, de a talányokra nincs felelet, nem tudod, miért, csak azt, hogy szereted, feltétel nélkül, és vakon bízol a lehetetlenben, hogy egyszer talán mégis...
"Ölni tudnál ha bántják Őt, és sírni ha sírni látod, mert ami neki fáj, az neked is fáj...
Mást ölelsz, de képzeletben vele vagy.
Realitás és józan ész nincs az igaz szerelemben, csak a feltétel nélküli, tiszta, szívből jövő érzelem. Ha ezt érzed jól becsüld meg, mert olyan kincs birtokosa vagy amivel talán még te magad sem vagy tisztában."
Az igazi szerelem olyan érzés, ami örökké megmarad, idővel eggyé válik veled, a lényed része lesz a halhatatlan szerelem, az örökös mélabú...
A mosolyod is ettől lesz rejtélyesebb, a szomorú szemed fényesebb...
De élni fogod az életed, kacagni fogsz és szeretni..., csak a szíved felével..., a fele halott lesz, hideg, mint a jég, de a másik fele annál jobban fog dobogni, perzselni.
A halott szívfeled örökké egy lesz Vele...
Ugyanakkor a másik felével nagyon fogsz szeretni... Mást, akivel képes vagy együtt élni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése