Drága Édesapámért...............Akik velünk együtt ünnepelnek az égben.....

„… Ez a gyertya most érted égjen,

Ki fent laksz már a magas égben.

Ki vigyázol ránk onnan fentről,

S lelkünkhöz szólsz a végtelenből.

Ez a gyertya most érted égjen..."

.....2 éve.....

Nyugodj békében!

..........utállak,utállak,utállak,utállak,utállak,utállak.....

.

.....gondolom, ha elég sokszor mondogatom, előbb-utóbb elhiszem.......

de ma még......

Egy biztos: ez a Szeretet mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.
Müller Péter

"Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges."
/Deák Ferenc/-példaképed.............

..........utállak,utállak,utállak,utállak,utállak,utállak.....

.

.....gondolom, ha elég sokszor mondogatom, előbb-utóbb elhiszem.......






"Elvittél a csillagokig, de azt nem mondtad, hogy azokon túl már csak a zuhanás van..."


......megkeményítettem a szívemet......
összedöntötted bennem a világomat......
......megkeményítetted a szívemet......
de azért vannak gesztusok, mozdulatok, illatok, tárgyak, amelyek Téged hoznak vissza.....
olyankor beleremeg a kemény szívem......
olyankor könny szökik a szemebe....
de megfogadtam, erős leszek és nem hagyom......
én ezt nem érdemeltem.....
még soha, senkitől nem vártam, hogy bocsánatot kérjen tőlem....
de Tőled elvárom, addig nem állok szóba Veled!
felemelt fejjel megyek tovább.......
nekem van utam....és Neked?
meg fogom-e tudni valamikor bocsájtani Neked?...
bár úgy látom, nincs is rá igényed.....
kár......




.....szól a dal az elveszett barátokról, barátokhoz.....

hallgasd meg, elgondolkodtató......

*************
Látod, igazam lett, én mindig ettől féltem
Hogy közénk áll valami, talán fontosabb
Pedig én igazán kiszámíthatóan éltem
S közülünk mindig te voltál okosabb

Tudod jól, nekem a szívem gondolkodik
És amit ő gondol, azt muszáj megtennem
De szólhattál volna, hogy nem tudsz már velem jönni
S ha már nem tudsz, hadd tudjam, hogy miért nem

Hónapok óta a híredet se hallom
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom
Tán a hétköznapok fogságába estél
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér

Olyan csendben maradtál el, hogy észre sem vettem
Csak a hiányod lett egyre égetőbb
És tudom, mit gondolsz - hagyjam már végre abba -
De hadd mondjak pár dolgot még előbb

Bizony, nem így képzeltem még néhány éve
Megint egy dolog, amit valahogy nem értek
Igaz, nem biztos, hogy mindent értenem kéne
Hát úgy teszek, mintha hinném, mit beszélnek

Hónapok óta a híredet se hallom
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom
Tán a hétköznapok fogságába estél
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér

Hogy annyi a dolgod, hogy ki sem látszol belőle
A munka, a kocsi, a pénz s még az asszony is
De úgy érzem, olyan nagyon nem is bánod
S ha így van, hát én bánom helyetted is

Persze, lesz még úgy, hogy együtt ülünk mi ketten
Pár üveg borral, egy csendes délután
S nem kell többé gondolnunk sem arra,
Hogy a barátunk már nem a barátunk talán.

Hónapok óta a híredet se hallom
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom
Tán a hétköznapok fogságába estél
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér

Drága Édesapámért...............Akik velünk együtt ünnepelnek az égben.....

„… Ez a gyertya most érted égjen,

Ki fent laksz már a magas égben.

Ki vigyázol ránk onnan fentről,

S lelkünkhöz szólsz a végtelenből.

Ez a gyertya most érted égjen..."

.....2 éve.....

Nyugodj békében!

..........utállak,utállak,utállak,utállak,utállak,utállak.....

.

.....gondolom, ha elég sokszor mondogatom, előbb-utóbb elhiszem.......

de ma még......

Egy biztos: ez a Szeretet mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy.
Müller Péter

"Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges."
/Deák Ferenc/-példaképed.............

..........utállak,utállak,utállak,utállak,utállak,utállak.....

.

.....gondolom, ha elég sokszor mondogatom, előbb-utóbb elhiszem.......






"Elvittél a csillagokig, de azt nem mondtad, hogy azokon túl már csak a zuhanás van..."


......megkeményítettem a szívemet......
összedöntötted bennem a világomat......
......megkeményítetted a szívemet......
de azért vannak gesztusok, mozdulatok, illatok, tárgyak, amelyek Téged hoznak vissza.....
olyankor beleremeg a kemény szívem......
olyankor könny szökik a szemebe....
de megfogadtam, erős leszek és nem hagyom......
én ezt nem érdemeltem.....
még soha, senkitől nem vártam, hogy bocsánatot kérjen tőlem....
de Tőled elvárom, addig nem állok szóba Veled!
felemelt fejjel megyek tovább.......
nekem van utam....és Neked?
meg fogom-e tudni valamikor bocsájtani Neked?...
bár úgy látom, nincs is rá igényed.....
kár......




.....szól a dal az elveszett barátokról, barátokhoz.....

hallgasd meg, elgondolkodtató......

*************
Látod, igazam lett, én mindig ettől féltem
Hogy közénk áll valami, talán fontosabb
Pedig én igazán kiszámíthatóan éltem
S közülünk mindig te voltál okosabb

Tudod jól, nekem a szívem gondolkodik
És amit ő gondol, azt muszáj megtennem
De szólhattál volna, hogy nem tudsz már velem jönni
S ha már nem tudsz, hadd tudjam, hogy miért nem

Hónapok óta a híredet se hallom
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom
Tán a hétköznapok fogságába estél
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér

Olyan csendben maradtál el, hogy észre sem vettem
Csak a hiányod lett egyre égetőbb
És tudom, mit gondolsz - hagyjam már végre abba -
De hadd mondjak pár dolgot még előbb

Bizony, nem így képzeltem még néhány éve
Megint egy dolog, amit valahogy nem értek
Igaz, nem biztos, hogy mindent értenem kéne
Hát úgy teszek, mintha hinném, mit beszélnek

Hónapok óta a híredet se hallom
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom
Tán a hétköznapok fogságába estél
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér

Hogy annyi a dolgod, hogy ki sem látszol belőle
A munka, a kocsi, a pénz s még az asszony is
De úgy érzem, olyan nagyon nem is bánod
S ha így van, hát én bánom helyetted is

Persze, lesz még úgy, hogy együtt ülünk mi ketten
Pár üveg borral, egy csendes délután
S nem kell többé gondolnunk sem arra,
Hogy a barátunk már nem a barátunk talán.

Hónapok óta a híredet se hallom
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom
Tán a hétköznapok fogságába estél
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér

.

Nézd meg az öreget
Már két napja nem láttam
Nézd meg az öreget
Már két napja nem kelt fel

Hallom a suttogást
Aggódnak értem
Semmi baj, csak pihenek még
Egy szép nap becsukom magam mögött az ajtót
Elfogy a kenyerem, elfogy az ellenség
Egy mázsás hajnalon meg nézem én is közelebbről milyen messze az ég

Van aki jó volt, azt megköszönöm
Van aki rossz volt, azt elkerülöm
Van aki nem volt, az már sose jön
Nem haragszom, én nem haragszom senkire

Mondom az igazat
Nincsen mitől félnem
Egy jó öreg zenekar üzent, hogy számít rám
Rendbe tenni dolgaim, mielőtt lelépek
Korai még, de ideje már

Van aki jó volt, azt megköszönöm
Van aki rossz volt, azt elkerülöm
Van aki nem volt, az már sose jön
Nem haragszom, nem haragszom senkire

Van aki jó volt, azt megköszönöm
Van aki rossz volt, azt elkerülöm
Van aki nem volt, az már sose jön
Nem haragszom, én nem haragszom senkire

(ez az én titkom.............)

Sóhaj

Egyszer csak összeállítja illatod a hajnal,

és már érzem a bőröd az ujjam alatt.

Lassul a levegő,

derengő, lusta fények,

reszketeg pillanatra eszmél a lét.

Fölém hajolsz,

ízlelem a szád.

Ölig nyilalló emlék…

Már mennék,

úgy mennék hozzád.

(Nagy Horváth Ilona)

.

Nézd meg az öreget
Már két napja nem láttam
Nézd meg az öreget
Már két napja nem kelt fel

Hallom a suttogást
Aggódnak értem
Semmi baj, csak pihenek még
Egy szép nap becsukom magam mögött az ajtót
Elfogy a kenyerem, elfogy az ellenség
Egy mázsás hajnalon meg nézem én is közelebbről milyen messze az ég

Van aki jó volt, azt megköszönöm
Van aki rossz volt, azt elkerülöm
Van aki nem volt, az már sose jön
Nem haragszom, én nem haragszom senkire

Mondom az igazat
Nincsen mitől félnem
Egy jó öreg zenekar üzent, hogy számít rám
Rendbe tenni dolgaim, mielőtt lelépek
Korai még, de ideje már

Van aki jó volt, azt megköszönöm
Van aki rossz volt, azt elkerülöm
Van aki nem volt, az már sose jön
Nem haragszom, nem haragszom senkire

Van aki jó volt, azt megköszönöm
Van aki rossz volt, azt elkerülöm
Van aki nem volt, az már sose jön
Nem haragszom, én nem haragszom senkire

(ez az én titkom.............)

Sóhaj

Egyszer csak összeállítja illatod a hajnal,

és már érzem a bőröd az ujjam alatt.

Lassul a levegő,

derengő, lusta fények,

reszketeg pillanatra eszmél a lét.

Fölém hajolsz,

ízlelem a szád.

Ölig nyilalló emlék…

Már mennék,

úgy mennék hozzád.

(Nagy Horváth Ilona)

ISTEN "ÉLTESSEN" NEVED ESTÉJÉN!!



HIÁNYZOL.........

Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok,
Az én apám
Az én apám

Mentőautó, rabszállító ő mindent megjárt
Annyit kapott hálából, hogy fogd be a pofád
Az én apám
Azóta is büszke vadként él töretlen hittel
És már semmitől sem fél
Az én apám
Az én apám

A jó apám
Úgy nevelte mindhárom fiát,
Hogy ne hagyjátok el soha az Istent és hazát
Öregember, mégis hogyha hívná a haza
Felöltözne, elköszönne és fegyvert fogna
Az én apám,
Az én apám

Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok
Az én apám
Az én apám
Az én apám
Az én apám


...és én hiszem, onnan fentről segited, hogy sikerüljön....
és ma egy lépéssel megint közelebb kerültem.......

Zorán : Kell ott fenn egy ország

Kendőbe zárta ősz haját
Ahogy a régi nagymamák
S ha látta, apánk nem figyel
Esténként súgva kezdte el

Tedd össze így a két kezed
Így teszi minden jó gyerek
S szomorú szemmel végigmért
S nevettünk - Isten tudja, miért

Nézz csak fel, az ég magas
Bár azt mondják, hogy nem igaz
Ott jártak ők, a repülők
És nem látták sehol

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el

Felnőtt az ember s mindent lát
Szobánkban ott a nagyvilág
Melyből a gyermek mit sem ért
Egy kőre hajtja kis fejét

Az arca szép, nem álmodó
Nem kelti fel már ágyúszó
Csak egy hang szól, halk és fáradt
Mint egy régi altató

Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak ők, a repülők
A szívük jég, csak jég

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el
.
.
....ezt nem hiszem, de vágyok rá......

......hallgassatok velem egy kis jó muzsikát.....
mert hát jött válasz:
"Kedves..... , a dolgozata jó!....."
hipp, hipp ,hurrá!!!!!!!!!!!
egy akadály megint legyőzve.....
érdemes volt dolgozni rajta!!!!!!!
hallgassatok velem egy ki s örömzenét!!!!!!!!

ISTEN "ÉLTESSEN" NEVED ESTÉJÉN!!



HIÁNYZOL.........

Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok,
Az én apám
Az én apám

Mentőautó, rabszállító ő mindent megjárt
Annyit kapott hálából, hogy fogd be a pofád
Az én apám
Azóta is büszke vadként él töretlen hittel
És már semmitől sem fél
Az én apám
Az én apám

A jó apám
Úgy nevelte mindhárom fiát,
Hogy ne hagyjátok el soha az Istent és hazát
Öregember, mégis hogyha hívná a haza
Felöltözne, elköszönne és fegyvert fogna
Az én apám,
Az én apám

Az én apám
'56-ban golyók között járt
Az én apám
Akkor éjjel büszke vadként állt
Az én apám.
Ott volt, mikor dőltek a szobrok,
Látta apám
Azt is mikor jöttek a tankok
Az én apám
Az én apám
Az én apám
Az én apám


...és én hiszem, onnan fentről segited, hogy sikerüljön....
és ma egy lépéssel megint közelebb kerültem.......

Zorán : Kell ott fenn egy ország

Kendőbe zárta ősz haját
Ahogy a régi nagymamák
S ha látta, apánk nem figyel
Esténként súgva kezdte el

Tedd össze így a két kezed
Így teszi minden jó gyerek
S szomorú szemmel végigmért
S nevettünk - Isten tudja, miért

Nézz csak fel, az ég magas
Bár azt mondják, hogy nem igaz
Ott jártak ők, a repülők
És nem látták sehol

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el

Felnőtt az ember s mindent lát
Szobánkban ott a nagyvilág
Melyből a gyermek mit sem ért
Egy kőre hajtja kis fejét

Az arca szép, nem álmodó
Nem kelti fel már ágyúszó
Csak egy hang szól, halk és fáradt
Mint egy régi altató

Nézz csak fel, az ég magas
Csak hadd mondják, hogy nem igaz
Mit tudnak ők, a repülők
A szívük jég, csak jég

Kell ott fenn egy ország
Mely talán ránk is vár
Kell ott fenn egy ország
Amit senki nem talál
Kell ott fenn egy ország
Mely bárkit átölel
Kell ott fenn egy ország
Amit sosem rontunk el
.
.
....ezt nem hiszem, de vágyok rá......

......hallgassatok velem egy kis jó muzsikát.....
mert hát jött válasz:
"Kedves..... , a dolgozata jó!....."
hipp, hipp ,hurrá!!!!!!!!!!!
egy akadály megint legyőzve.....
érdemes volt dolgozni rajta!!!!!!!
hallgassatok velem egy ki s örömzenét!!!!!!!!

"A magányra nem az ellenségei ítélik

az embert, hanem a barátai."

(Milan Kundera)







Eszter hagyatéka(részlet)

"Látod, Eszter, a viszontlátás csaknem rejtélyesebben izgalmas, mint az első találkozás... Már régen tudom ezt. Viszontlátni valakit, akit szerettünk, nem olyan ez, mint visszasompolyogni a "tett színhelyére", ellenállhatatlan kényszertől űzetve, , mint a detektívregényekben mondják?... Én csak téged szerettelek az életben, nem valami szigorú igénnyel és nem is következetesen, tudom... S aztán történt valami.
Te nem akartad igazán ezt a szerelmet. Ne védekezz! Nem elég szeretni valakit. Bátran kell szeretni. Úgy kell szeretni, hogy tolvaj vagy szándék, vagy törvény, isteni vagy világi törvény ne tehessen e szerelem ellen semmit. Nem szerettük egymást bátran... ez volt a baj. S ez a te bűnöd. Ez a ti munkátok, a szerelem... Csak ebben vagytok nagyok. Itt buktál meg valahol, s veled bukott minden, ami lehetett volna, ami kötelesség volt, feladat, az élet tartalma. Nem igaz, hogy a férfiak felelnek egy szerelemért. Tessék hősiesen szeretni. De te elkövetted a legrosszabbat, amit nő tehet, megsértődtél és megfutamodtál."







Te nem akartad igazán ezt a szerelmet.
......megsértődtem.....megfutamodtam......

Azt hiszed.....

Azt hiszed, a távolból nem érzem,

megalvadt bánatodban hányszor gondolsz rám,

hogy csöndre tanítva odaadó lelked

magadba bolyongsz késő éjszakán?

Azt hiszed, a távolból nem hallom,

hogy menedékért könyörög a szíved,

hogy kín sorvasztja minden gondolatod,

ha elillan a bennem vetett hited?

Azt hiszed, a távolból nem tudom,

hogy szemedből a könny nem apad el,

hogy magányod mélyén, álmaidba fojtod,

ha véletlenül rám emlékezel?

(Vörös Liliom)

Illyés Gyula: Öt percre

Öt percre nem gondoltam rád.
Be jó volt, istenem,
öt percre tőrdöféstelen
lélekzenem!

Öt percre nem gondoltam rád.
Milyen meglepetés:
kiállt a sajgó szerelem,
nem szúrt a kés,

lazult a szorító marok,
megállt a fulladás,
elszállt a féltés, a gyanu,
leszállt a láz.

A megcsitult szív hogy csodálkozott.
Való? Igaz?
Nem vagy! Hiány vagy! Annyi sem.
Halott! S ha az?

Öt percre az örökviharú ég
tisztást kapott.
S most annál reménytelenebb,
ahogy megint zuhog,

csattog és dörög, idegemen át
földek-egek
bömbölik, nincs egy pillanat tovább
tenélküled!

Lehet számtalan hely,
ami szebb és jobb a mi Földünknél.
Lehet, létezik ő is,
aki többre képes az embernél.

Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang,
hogy a csend,
hogy a fény,
hogy a tűz,
már nem vigyáz e cseppnyi földre,
s el kell mennünk mindörökre.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, de el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a hang, ami hív,
de a jel, ami szól
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…

Kispál és a Borz : Múlató

Háááá-jjéééééh !!
Dágágyágyááááö !!
Simidáéjj-Dzséééj-Dzsáááj-dzsáááá !!
Lovacskáééé !!

Életbe maradunk, bebábozódunk,
Találunk valakit, valamit mondunk
Neki, hogy úgyis mindegy, hát gyere,
Velem halálig - jobb híján - leszel-e?

Nem lesz egy fáklyás menet.
Tudod mibe kerül annyi fáklya??
Hát te inkább csak belül
Gyújts egy gyertyácskát, minden napra egyet,
Néha majd elfújom: olyankor szeretlek. :)

A sötétbe csöndesen, látod, a testnek is jó,
A léleknek meg egy kép a sötét mellékhajó
Oldalán, vagy a gyüliben az aznapi csodán
Csüngeni, mint Évának az almája a fán,
Amely a fajtánkat gazdátlanná tette,
Hogy akármit fog, azt kéri, hogy eressze...

Mink meg csak szoríjjuk,
Hogy érezzük, hogy meleg,
Hogy nem vagyunk egyedül,
Nosza: öleeljetek meeeeeg!!

Addiggis: kalandos a TV-ben az este,
Töltök a pohárba, hogy valaki szeresse
Szegény főhősnőt, hamár a főhős nem
Ér rá, mert a világot pelenkázza éppen bee,
jeeeee!!
hőőőőj!!
Hogy ne potyogjon rá a szar mindenre,
lee!
leeee!

Ez száraz fehér, de amúgy mindent szeretek!
Néha karácsony: térdemre gyereket!
Szép betegségeket nevelünk majd magunkba,
Csöndesen megvárjuk, míg eldől a gomba

A rexasztalon, ha egy bátrat lökünk, aztán
Oda se nézve a padlóra köpünk.
Ennyi volt, tényleg, tényleg csak ennyi,
Sakkban csak paraszt, kártyába betli.

Hejj!!
:)

"A magányra nem az ellenségei ítélik

az embert, hanem a barátai."

(Milan Kundera)







Eszter hagyatéka(részlet)

"Látod, Eszter, a viszontlátás csaknem rejtélyesebben izgalmas, mint az első találkozás... Már régen tudom ezt. Viszontlátni valakit, akit szerettünk, nem olyan ez, mint visszasompolyogni a "tett színhelyére", ellenállhatatlan kényszertől űzetve, , mint a detektívregényekben mondják?... Én csak téged szerettelek az életben, nem valami szigorú igénnyel és nem is következetesen, tudom... S aztán történt valami.
Te nem akartad igazán ezt a szerelmet. Ne védekezz! Nem elég szeretni valakit. Bátran kell szeretni. Úgy kell szeretni, hogy tolvaj vagy szándék, vagy törvény, isteni vagy világi törvény ne tehessen e szerelem ellen semmit. Nem szerettük egymást bátran... ez volt a baj. S ez a te bűnöd. Ez a ti munkátok, a szerelem... Csak ebben vagytok nagyok. Itt buktál meg valahol, s veled bukott minden, ami lehetett volna, ami kötelesség volt, feladat, az élet tartalma. Nem igaz, hogy a férfiak felelnek egy szerelemért. Tessék hősiesen szeretni. De te elkövetted a legrosszabbat, amit nő tehet, megsértődtél és megfutamodtál."







Te nem akartad igazán ezt a szerelmet.
......megsértődtem.....megfutamodtam......

Azt hiszed.....

Azt hiszed, a távolból nem érzem,

megalvadt bánatodban hányszor gondolsz rám,

hogy csöndre tanítva odaadó lelked

magadba bolyongsz késő éjszakán?

Azt hiszed, a távolból nem hallom,

hogy menedékért könyörög a szíved,

hogy kín sorvasztja minden gondolatod,

ha elillan a bennem vetett hited?

Azt hiszed, a távolból nem tudom,

hogy szemedből a könny nem apad el,

hogy magányod mélyén, álmaidba fojtod,

ha véletlenül rám emlékezel?

(Vörös Liliom)

Illyés Gyula: Öt percre

Öt percre nem gondoltam rád.
Be jó volt, istenem,
öt percre tőrdöféstelen
lélekzenem!

Öt percre nem gondoltam rád.
Milyen meglepetés:
kiállt a sajgó szerelem,
nem szúrt a kés,

lazult a szorító marok,
megállt a fulladás,
elszállt a féltés, a gyanu,
leszállt a láz.

A megcsitult szív hogy csodálkozott.
Való? Igaz?
Nem vagy! Hiány vagy! Annyi sem.
Halott! S ha az?

Öt percre az örökviharú ég
tisztást kapott.
S most annál reménytelenebb,
ahogy megint zuhog,

csattog és dörög, idegemen át
földek-egek
bömbölik, nincs egy pillanat tovább
tenélküled!

Lehet számtalan hely,
ami szebb és jobb a mi Földünknél.
Lehet, létezik ő is,
aki többre képes az embernél.

Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang,
hogy a csend,
hogy a fény,
hogy a tűz,
már nem vigyáz e cseppnyi földre,
s el kell mennünk mindörökre.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, de el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.

Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a hang, ami hív,
de a jel, ami szól
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.

Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…

Kispál és a Borz : Múlató

Háááá-jjéééééh !!
Dágágyágyááááö !!
Simidáéjj-Dzséééj-Dzsáááj-dzsáááá !!
Lovacskáééé !!

Életbe maradunk, bebábozódunk,
Találunk valakit, valamit mondunk
Neki, hogy úgyis mindegy, hát gyere,
Velem halálig - jobb híján - leszel-e?

Nem lesz egy fáklyás menet.
Tudod mibe kerül annyi fáklya??
Hát te inkább csak belül
Gyújts egy gyertyácskát, minden napra egyet,
Néha majd elfújom: olyankor szeretlek. :)

A sötétbe csöndesen, látod, a testnek is jó,
A léleknek meg egy kép a sötét mellékhajó
Oldalán, vagy a gyüliben az aznapi csodán
Csüngeni, mint Évának az almája a fán,
Amely a fajtánkat gazdátlanná tette,
Hogy akármit fog, azt kéri, hogy eressze...

Mink meg csak szoríjjuk,
Hogy érezzük, hogy meleg,
Hogy nem vagyunk egyedül,
Nosza: öleeljetek meeeeeg!!

Addiggis: kalandos a TV-ben az este,
Töltök a pohárba, hogy valaki szeresse
Szegény főhősnőt, hamár a főhős nem
Ér rá, mert a világot pelenkázza éppen bee,
jeeeee!!
hőőőőj!!
Hogy ne potyogjon rá a szar mindenre,
lee!
leeee!

Ez száraz fehér, de amúgy mindent szeretek!
Néha karácsony: térdemre gyereket!
Szép betegségeket nevelünk majd magunkba,
Csöndesen megvárjuk, míg eldől a gomba

A rexasztalon, ha egy bátrat lökünk, aztán
Oda se nézve a padlóra köpünk.
Ennyi volt, tényleg, tényleg csak ennyi,
Sakkban csak paraszt, kártyába betli.

Hejj!!
:)

...mint a vízfolyás........

Bon-Bon : Holnaptól

1. Holnaptól nem érdekel, hol jársz és kivel,
Hogy ki az újabb áldozat, ki téged elvisel.
Holnap már nem érdekel, miért voltál ilyen.
Ne magyarázz! A lényeg az, hogy nem kellesz nekem.

2. Holnaptól nem érdekel már a folytatás,
Hogy mi az ábra, s miért hazudsz, mint a vízfolyás.
Holnap már nem érdekel, mit mondasz nekem,
S nem akarlak látni már többet, azt hiszem.

R1. Még nem tollas a hátam, nehogy madárnak nézz,
Most jobb, ha lelépsz.

R2. Menj, így jobb lesz talán, ne nézz bután!
Ezután csak a holnapnak élek.
Menj, így jobb lesz talán, ne nézz így rám!
Ezután nem akarlak már téged.

3. Holnap már nem érdekel az, hogy mit csinálsz,
S ne reméld, hogy felkavar, hogy ha fejre állsz.
Holnaptól nem érdekelsz, bye-bye, ég veled!
De ne csináld a fesztivált, az nem áll jól neked.

R1., R2., R2.
Nem vagyok én se talán a régi, úú, bébi,
Most ideje volna lelépni.

...mint a vízfolyás........

Bon-Bon : Holnaptól

1. Holnaptól nem érdekel, hol jársz és kivel,
Hogy ki az újabb áldozat, ki téged elvisel.
Holnap már nem érdekel, miért voltál ilyen.
Ne magyarázz! A lényeg az, hogy nem kellesz nekem.

2. Holnaptól nem érdekel már a folytatás,
Hogy mi az ábra, s miért hazudsz, mint a vízfolyás.
Holnap már nem érdekel, mit mondasz nekem,
S nem akarlak látni már többet, azt hiszem.

R1. Még nem tollas a hátam, nehogy madárnak nézz,
Most jobb, ha lelépsz.

R2. Menj, így jobb lesz talán, ne nézz bután!
Ezután csak a holnapnak élek.
Menj, így jobb lesz talán, ne nézz így rám!
Ezután nem akarlak már téged.

3. Holnap már nem érdekel az, hogy mit csinálsz,
S ne reméld, hogy felkavar, hogy ha fejre állsz.
Holnaptól nem érdekelsz, bye-bye, ég veled!
De ne csináld a fesztivált, az nem áll jól neked.

R1., R2., R2.
Nem vagyok én se talán a régi, úú, bébi,
Most ideje volna lelépni.

Juhász Gyula:Fátum

Apámmal együtt ültem a padon.
Ő fáradt, nagy szemével, révedezve
A nap utolsó csókjait kereste
Az alkonyattól rőtes nyugaton.

Szemébe néztem, a szemembe nézett,
Hűs esti szél kezdett már lengeni,
És hirtelen egy delejes igézet
Fogott el, s könnybe vesztek szemeim.

Mi volt ez? Sejtés, árnyék? Nem tudom már,
De megéreztem, hogy fia vagyok,
És éreztem bennem mint támadoznak
Az örökölt, a szunnyadt bánatok.

Éreztem, láttam, hogy nem is sokára
Magamban ülök már a zöld padon,
És itt kísért majd az a régi bánat,
Az én új fátumom!

Juhász Gyula:Fátum

Apámmal együtt ültem a padon.
Ő fáradt, nagy szemével, révedezve
A nap utolsó csókjait kereste
Az alkonyattól rőtes nyugaton.

Szemébe néztem, a szemembe nézett,
Hűs esti szél kezdett már lengeni,
És hirtelen egy delejes igézet
Fogott el, s könnybe vesztek szemeim.

Mi volt ez? Sejtés, árnyék? Nem tudom már,
De megéreztem, hogy fia vagyok,
És éreztem bennem mint támadoznak
Az örökölt, a szunnyadt bánatok.

Éreztem, láttam, hogy nem is sokára
Magamban ülök már a zöld padon,
És itt kísért majd az a régi bánat,
Az én új fátumom!

Azt mondod baj van ugyan kedvesem

Hallgass csak rám én nem hiszem

Most nem nagyon élünk azt is csendesen

A felszín alatt mint rendesen

De lent a mélyben azért én érzem hogy hívsz

S lassan nyúlsz felém



Amit eddig adtál már nem lesz elég

Többet kell kapjak most mint rég

Kínoz a szégyen ami bennem ég

Olvadó szívem nem oltja még



De lent a mélyben azért én érzem hogy hívsz

S lassan nyúlsz felém



Azt mondod könnyebb ideát nekünk

S hogy naív ideát kergetünk

De ha nem hiszel bennünk egy szálig elveszünk

A saját fajtánk van ellenünk



De lent a mélyben

Azért én érzem

Hogy hívsz

S lassan nyúlsz felém



Amit eddig adtál már nem lesz elég

Többet kell kapjak most mint rég

Kínoz a szégyen ami bennem ég

Olvadó szívem nem oltja még



De lent a mélyben azért én érzem hogy hívsz

S lassan nyúlsz felém

Azt mondod baj van ugyan kedvesem

Hallgass csak rám én nem hiszem

Most nem nagyon élünk azt is csendesen

A felszín alatt mint rendesen

De lent a mélyben azért én érzem hogy hívsz

S lassan nyúlsz felém



Amit eddig adtál már nem lesz elég

Többet kell kapjak most mint rég

Kínoz a szégyen ami bennem ég

Olvadó szívem nem oltja még



De lent a mélyben azért én érzem hogy hívsz

S lassan nyúlsz felém



Azt mondod könnyebb ideát nekünk

S hogy naív ideát kergetünk

De ha nem hiszel bennünk egy szálig elveszünk

A saját fajtánk van ellenünk



De lent a mélyben

Azért én érzem

Hogy hívsz

S lassan nyúlsz felém



Amit eddig adtál már nem lesz elég

Többet kell kapjak most mint rég

Kínoz a szégyen ami bennem ég

Olvadó szívem nem oltja még



De lent a mélyben azért én érzem hogy hívsz

S lassan nyúlsz felém

Én velük ünneplek,tegyétek Ti is azt....

Én velük ünneplek,tegyétek Ti is azt....