Vénemberdal
Deak Bill Blues Band - Nem haragszom senkire
Gyógymód 69 ellen:
1. vegyél magadhoz egy csomag cevát!
2. zárkózz be a WC-be, vidd magadba a zöld szemű szörnyet és az összes negatív gondolatodat.
3. bőgj fél órán keresztül (természetesen urad alszik és semmit nem lát és tud ebből)
4. ezután mészárold le a Milka Mikulást.
5. miután urad felébredt, teperd le és hemperegjetek egy nagyot, és zsebeld be az elismerő szavakat..
Heh..a hatás garantált a 69 meg bekaphatja!
...............hangulatok................
0
Ismerős Arcok : Eltűnni csendben - dalszöveg
Fájni már nem fog, látom magamon
Ha megpróbál, hát nem hagyom
Csak a leszedett képek szürke nyomai
Röhögnek rajtam a falakon
- Barátok leszünk - mondtad csendesen
S ha te mondod, hát elhiszem
Hazudni kell majd (ez megy nehezen)
Mert egy jó barát az nem ilyen
Refr.:
Eltűnni csendben, az volna jó
Ne fájjon többé, ha hazug a szó
Ne kelljen látnom, ha nem esik jól
Ne halljam meg, ha nem rólam szól
Eltűnni csendben, az volna jó
Ne fájjon többé, ha hazug a szó
Tűnjön el minden
Mondanám, de nem való
Táncolni kéne az égő romokon
A földig rombolt falakon
Zokogni némán, elmúlt napokon
S ki nem mondott szavakon.
Ha lemegy a nap (Nyerges - Práder) Nézd arcomon az éveket
Hazudnék szépeket
De a szemeim nem hagyják
A fény az, ami sok lehet
Itt nem látsz ma könnyeket
Hiába is akarják
Más mostanában a reggelem
Az egész életem
Úgy az ágy szélére ült
Kár, hogy kicsit még részegen
Újra kell kezdenem
És a lelkesedés is hűlt
Refr.:
De ha lemegy a nap
Már nem nagyon ismersz rám
Becsukott szemmel
Zuhanok a fény után
S míg a pohárban el nem olvad a jég
Addig egy kicsit
Megint olyan leszek, mint rég
Nézd itt ezt a kék eret
S benne a véremet
Ahogy magaslatokra tör
Jó nagy lesz a túlnyomás
S az már abszurditás
Hogy a saját vérem öl
Tény mostanában, hogy szédülök
Félek, még eldűlök
Valami árokpart szélén
S én, a színpadok csillaga
Hangjegyek mágusa
Ott hűlök ki az út végén.
.
.
.
.
Mennyit ér? (Nyerges) Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen
Hidd el, hogy én is érzem
S nekem te nem vagy idegen
Mikor nem látod már a célt
S tán a hited sem töretlen
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig
Mitől jó élni és mitől nem
Refr.:
Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?
Mikor győztesként veszítesz
S a 'miért' könnyeit látom a szemedben
A válasz itt van, csak nem vetted észre
Vénülő fákban s porladó kövekben
Magad választod a nehezebb sorsot
És megbecsülöd az őszinte szót
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni
És felismered a rosszat s a jót.
/Azt hiszem, ez a dal nem szorul magyarázatra./
Ahogy a kiskanál dermed a kávéscsészében ,
Ismerős Arcok : Eltűnni csendben - dalszöveg
Fájni már nem fog, látom magamon
Ha megpróbál, hát nem hagyom
Csak a leszedett képek szürke nyomai
Röhögnek rajtam a falakon
- Barátok leszünk - mondtad csendesen
S ha te mondod, hát elhiszem
Hazudni kell majd (ez megy nehezen)
Mert egy jó barát az nem ilyen
Refr.:
Eltűnni csendben, az volna jó
Ne fájjon többé, ha hazug a szó
Ne kelljen látnom, ha nem esik jól
Ne halljam meg, ha nem rólam szól
Eltűnni csendben, az volna jó
Ne fájjon többé, ha hazug a szó
Tűnjön el minden
Mondanám, de nem való
Táncolni kéne az égő romokon
A földig rombolt falakon
Zokogni némán, elmúlt napokon
S ki nem mondott szavakon.
Ha lemegy a nap (Nyerges - Práder) Nézd arcomon az éveket
Hazudnék szépeket
De a szemeim nem hagyják
A fény az, ami sok lehet
Itt nem látsz ma könnyeket
Hiába is akarják
Más mostanában a reggelem
Az egész életem
Úgy az ágy szélére ült
Kár, hogy kicsit még részegen
Újra kell kezdenem
És a lelkesedés is hűlt
Refr.:
De ha lemegy a nap
Már nem nagyon ismersz rám
Becsukott szemmel
Zuhanok a fény után
S míg a pohárban el nem olvad a jég
Addig egy kicsit
Megint olyan leszek, mint rég
Nézd itt ezt a kék eret
S benne a véremet
Ahogy magaslatokra tör
Jó nagy lesz a túlnyomás
S az már abszurditás
Hogy a saját vérem öl
Tény mostanában, hogy szédülök
Félek, még eldűlök
Valami árokpart szélén
S én, a színpadok csillaga
Hangjegyek mágusa
Ott hűlök ki az út végén.
.
.
.
.
Mennyit ér? (Nyerges) Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen
Hidd el, hogy én is érzem
S nekem te nem vagy idegen
Mikor nem látod már a célt
S tán a hited sem töretlen
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig
Mitől jó élni és mitől nem
Refr.:
Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?
Mikor győztesként veszítesz
S a 'miért' könnyeit látom a szemedben
A válasz itt van, csak nem vetted észre
Vénülő fákban s porladó kövekben
Magad választod a nehezebb sorsot
És megbecsülöd az őszinte szót
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni
És felismered a rosszat s a jót.
/Azt hiszem, ez a dal nem szorul magyarázatra./
Ahogy a kiskanál dermed a kávéscsészében ,
Amit kint felejtesz az asztalon,
Úgy ragadtam én az egyedül létbe
Mindenre süketen s félvakon.
Cinizmussal a félelem ellen,
Ez a jó módszer higgy nekem!
Süllyedhetek, csak látnom ne kelljen,
Mi az oka, hogy nem vagy velem?
refr.:
Húsz éven át csak körbe és körbe
Mindent elrontva álmodok.
Egy olyan életről, mely nincs összetörve
Többé nem visszafelé számolok.
Ha tudom, hogy Te vagy
Ki kezem után kap
S jobban hallom, mit súg a szád,
Elmondtam volna, hogy nem telt el úgy nap
Az álom határán ne gondolnék Rád.
Míg nem láttalak nem fájt, hogy egyedül vagyok
Most meg az lenne jó, ha árnyék lehetnék.
Úgy érzem, ha kell hát meg is halok.
De Te érted élni azt még jobban szeretnék.
refr.:
Húsz éven át csak körbe és körbe
Mindent elrontva álmodok
Egy olyan életről mely nincs összetörve
Többé nem visszafelé számolok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése