olyan közel voltam tegnap hozzád,mint még soha senki, soha senkihez......
hazudhatod, hogy nem,de a szemed megmondta az igazat
csöndben összeszoríthatod a szád, de a szemed mindent elárul
gyönyört láttam a szemedben
nem akartam belédszeretni, mert úgy sokkal egyszerübb lenne
de megtörtént, újra.....
én nem tudok másképp, csak szerelemmel.....
engedd, hogy megtörténjen......
kell ez nekünk....
jár ez nekünk.....
engedd át abban a néhány órában magad a szívednek
ne foglalkozz az eszeddel
és meglátod, kárpótol ez a pár óra mindenért, amit eddig nem kaptál meg
szeress,hogy szerethesselek....
Időm kevés, mégis hajt valami tovább ,
Kormos városomban rám , nem várnak csodák
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban,
Új filmeket adnak a régi mozikban.
Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.
Titkaim nem őrzi senki meg
De szívemben a dal megmarad nekem
Újra átélem örök hangjait,
Ha szól az ének, álmodom , a világot veled.
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.
Fáztam eleget az utcák kövén,
Falhoz dőlve rád vártam én.
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.
Álmodtam egy világot magamnak,
Itt állok a kapui előtt.
Adj erőt, hogy be tudjak lépni,
Van hitem a magas falak előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése