.....ritka pillanat...
együtt van minden gyermekem
szívetmelegtető boldogság
nézem őket, ahogy csacsognak, örülnek egymásnak
és erős bennem az érzés, de szeretném, ha Te is láthatnád......
Gyermekeimért..........
Várnai Zseni: Nem volt hiába semmi sem...
nehéz a toll is néhanap,
fiam szívén erőre kap,
szépségem múlik, - nem sírok,
leánykáim arcán tündököl,
szinte sok is, e három gyerek,
mily roppant kincset örököl.
Nem volt hiába semmi sem,
bár néhanap békétlenül
lázongtam, hisz nem tudtam én,
hogy ürmöm mézzé édesül.
Sokat fizettem? Nem tudom,
hiszen mindennek ára van...
ezerszer újra kezdeném
alázatosan, boldogan."
.
..
.
"Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás." (Márai Sándor)
Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá!
Hiszen a Nő Istennő.
Olyan tükröt kell tartani elé, amiben azt a szépséget látja,
amilyennek te látod.
Így mindig ebben a tükörben szeretné látni magát…
.Hirtelen jelentél meg az életemben.
Törött szárnyaim még meg sem érintettem, meg sem gyógyítottam,
amikor a szemedben egy csillagot láttam meg.
Valahol mélyen legbelül éreztem valamit, kiváltott valamit bennem a jelenléted,
a szavaid, a mosolyod…
De nem akartam tisztán látni…
Beszélgettünk és elvesztem a tekintetedben, ahogyan Te sem tudtál elszakadni a szemeim bűvkörétől.
Valamit találtál, amit keresetél.
Valamit találtam, amit kerestem.
Elindultál felém és legbelül akartam, hogy közeledjek feléd.
De féltem is tőled. Féltem a csalódástól, a könnyek égető feloldozásától.
Féltem és magamat védtem.
Elhitettem magammal, hogy jobb lenne nekem egyedül.
Gondolkodtam és már nem tudtam mit érzek…
Csak a magányra vágytam…
S közben elfelejtettem, hogy a magány nem az egyedüllétet jelenti.
Aztán csak a hangod ölelt körül. És ráébredtem, hogy hiányzol az életemből, ha csak félig vagy jelen.
Magam sem tudtam, tudok-e még szeretni.
Tudok-e még önzetlenül adni.
Azt hittem önmagamat temettem el sok-sok éve… és fájt a hiánya a valós énemnek.
Senkinek nem kellett és eldobták mindazt, amit szívből adtam. És fájt látni újra és újra azt, hogy amit adtam nem jelent sokat.
Elfelejtettem adni és elfelejtettem, milyen az, amikor adnak. Idegen volt egy simogatás, idegen volt a csodálat a szemekben.
Tükröt tartottál elém, amiben olyannak láttam magam, amilyennek soha nem láttam.
És szeretek abba a tükörbe nézni, amit Te tartasz elém, még ha nem is látod a tükröt a kezeidben...
És szeretek nő lenni melletted, még ha észre sem veszed, hogy azzá teszel…
Nehéz csatát vívtam a szívemben, de ráébredtem:
ha meg sem próbálok önmagam lenni már háborút vesztettem önmagam ellen.
A félelem nem lehet akadály és nem szabhat korlátokat az életben.
Te tanítottál meg újra erre.
Te tanítottál meg ismét álmodni.
Te tanítottál meg újra bízni és hinni.
Te mutattad meg újra, hogy mi is a fontos az életben és mit is jelent a szó:
boldogság, …
és mit jelent otthon lenni valaki szívében.
Lehet, hogy messze vagy, de sohasem távol.
Lehet, hogy nem melletted alszom el, de mindig veled.
Nem kell félned Drága!
Nem kell féltened!
Sosem vagyok egyedül,… mindig ott vagy velem.
S hogy mi is jár a fejemben a nélküled töltött estéken?
Talán te magad is meglepődnél, talán már tudod,
… de szeretném elmondani neked:
Köszönöm, hogy megjelentél.
Köszönöm, hogy nem engedtél.
Köszönöm, hogy felemeltél.
Köszönöm, hogy széppé tettél…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése