Vendéged voltam tegnap éjjel.
Úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Amint beléptem az esti széllel
hajam borzas volt, s a szívem remélt...

Karodba zártál, s hajamba fúrtad arcod,
úgy suttogtad: ,,Isten hozott!"
s én boldogan feledtem a múltat,
amikor rám senki nem áhított.
.
.
.

Öleltél tüzesen, szenvedéllyel,
és én vágyón boldoggá tettelek.
Megtöltötted az éjt új mesékkel,
s én őszinte szívvel szerettelek.

Vendéged voltam tegnap éjjel,
s úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Soha semmi mással ez nem ér fel.
Bármit odaadnék az álomért...