............mint egy üveg bor.............

Meghalt Gyurkovics Tibor

nyugodjon békében

Péntek

Elvétem már a tárgyakat. A lényeg
elsikkad már a télből és a nyárból,
az azelőtt okosra nézett képek
hada most semlegesen vádol.

Az azelőtt fölépített varázshegy
most egycsapásra össze-vissza omlik,
s én így maradok véglegesen már egy
betört világban és sorsom csomóit

ki nem bogozva, ostobán, hanyatt,
csak azt érzem, arcomra folyik lényed,
akár a nap, a viasz és a lényeg,
s csak bámulom az üres tárgyakat.

+++

A látványt ölte meg bennem szemed.
Nem tudok látni, mióta rámnéztél,
csak azt, ami testedből föllebeg,
izgalmas fákkal lett tele a légtér,

de belső fákkal, mik úgy nőnek egy
hatalmas tájon, hogy az meg se látszik,
zsúfolásig tele vagyok veled
és nézlek, nézlek a megvakulásig.

Tapogatom az arcod. Ez az arc.
A végtelen. A minden arcok arca.
Nem látom már, csak amit te akarsz,
az ölelés zsákjába vagyok varrva,

ezer öltéssel a húsomba szúr
minden kis izmod, mint a tű.
Mi szorít össze veled ily vadul?
Szeretlek. Olyan egyszerű.

+++

Olyan közel vagy, hogy tested szöge
egész a szemgolyómat éri,
fordulnék, törnék kifele,
de arcod elől nem tudok kitérni,

el nem fordíthatom a fejemet,
a szemben-lét fáj, kínzó, gyáva helyzet,
az arcomat szorítja a kezed,
hogy ordítani tudnék – s csak szeretlek.

Üvölt a táj. Mert elhagytam teérted,
elhagytam árnyait és szögeit.
A boldogságot. Holnap jön a péntek
és testemet testedre szögezik.

+++

Már lélegezni sem tudok. Merev
pupillámat az egekre szögeztem,
belémfúródtál, mint hegyes üveg,
s én csüngök csak ezen az egy kereszten.

Következik a végső Golgota.
A kicsike, a helyi, az egyéni,
mert kinek-kinek meg kell halnia
ahhoz, hogy e világon tudjon élni

Következik az önfeláldozás.
A látványtalan és őrült alázat,
míg fölhasítja bőrödet a nyárs,
a test pedig vergődik, mint az állat.

És megreped a hegy. Csorog a vérünk,
az üres éjben elhasad karunk.
Csak az válthat meg, aki meghal értünk,
s csak azt váltjuk meg, kiért meghalunk.

Tunyogi Rock Band-A Tegnap Itthagyott

Bolondnak hívj, ha annak hiszel
Megszoktam már, ne félj
Szavakkal rég nem bánthatsz te sem
Semmi sem új itt, ne félj
Vállamon ül ezer év
Ha mondanám, úgysem értenéd,
Hogyan is voltam a tiéd.

Nem tudok mást, csak ezt a zenét,
És túl sokat iszom megint,
És lehet, hogy újra törékeny napok
Jönnek a jóslat szerint
Vállamon ül ezer év
Ugyanaz éget, ami rég
Hogyan is lennék a tiéd?

A tegnap itthagyott
Elejtett kő vagyok
Mesélek még,
Ha végighallgatod
Tegnap itthagyott
Elejtett kő vagyok rég

A tegnap itthagyott
Elejtett kő vagyok
Mesélek még,
Ahogy csak én tudok
Tegnap itthagyott
Elejtett kő vagyok
Mesélek majd,
Ha végighallgatod még

"Némán ültek, hallgatták a tűz pattogását. Itták a bort és nem szóltak egy szót sem, mintha nem volna fontos beszélni. Nem kell csinálni semmit, csak együtt lenni, egymás mellett és nézni egy irányba."

(Paulo Coelho: Tizenegy perc)

Tunyogi Rock Band : Ha szeretnél ma még - nyugodj békében...

Refr.:
Nem tudom hívsz-e holnap,
nem tudom jössz-e holnap,
szeretném,ha szeretnél ma még.
Nem tudom látsz-e holnap,
nem tudom,hogy lesz-e holnap,
szeretném ha szeretnél ma még.

Ha nézhetném ahogy elalszol,
ha itt lennél mikor ébrednék.

Ha mégis mésképp lenne
és én már nem leszek benne
legyen szép,legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre vezessen a jószerencse
segítsen,segítsen az ég.
Minden ajtó titokra nyílik,
ha tudnánk a jelszót,be se léphetnénk.

Refr.:
Nem tudom hívsz-e holnap,
nem tudom jössz-e holnap,
szeretném ha szeretnél ma még.
Nem tudom látsz-e holnap,
nem tudom,hogy lesz-e holnap,
szeretném,ha szeretnél ma még.

Mintha már a semmibe szédülnék
szeretném ha szeretnélek még.

Álmok álmodóban,lángok elfogyóban
szeretném ha szeretnél ma még
Napok-évek elfutóban,
lábnyomok a tiszta hóban
szeretném,ha szeretnél ma még.

Mintha már a semmibe szédülnék
szeretném ha szeretnélek még.

Ha mégis máshogy lenne
és én már nem leszek benne
legyen szép,legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre vezessen a jószerencse
segítsen,segítsen az ég.

Refr.:

Mintha már a semmibe szédülnék
szeretném ha szeretnélek még.

Refr.:

Ha mégis máshogy lenne
és én már nem leszek benne
legyen szép,legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre vezessen a jószerencse
segítsen,segítsen az ég.

............mint egy üveg bor.............

Meghalt Gyurkovics Tibor

nyugodjon békében

Péntek

Elvétem már a tárgyakat. A lényeg
elsikkad már a télből és a nyárból,
az azelőtt okosra nézett képek
hada most semlegesen vádol.

Az azelőtt fölépített varázshegy
most egycsapásra össze-vissza omlik,
s én így maradok véglegesen már egy
betört világban és sorsom csomóit

ki nem bogozva, ostobán, hanyatt,
csak azt érzem, arcomra folyik lényed,
akár a nap, a viasz és a lényeg,
s csak bámulom az üres tárgyakat.

+++

A látványt ölte meg bennem szemed.
Nem tudok látni, mióta rámnéztél,
csak azt, ami testedből föllebeg,
izgalmas fákkal lett tele a légtér,

de belső fákkal, mik úgy nőnek egy
hatalmas tájon, hogy az meg se látszik,
zsúfolásig tele vagyok veled
és nézlek, nézlek a megvakulásig.

Tapogatom az arcod. Ez az arc.
A végtelen. A minden arcok arca.
Nem látom már, csak amit te akarsz,
az ölelés zsákjába vagyok varrva,

ezer öltéssel a húsomba szúr
minden kis izmod, mint a tű.
Mi szorít össze veled ily vadul?
Szeretlek. Olyan egyszerű.

+++

Olyan közel vagy, hogy tested szöge
egész a szemgolyómat éri,
fordulnék, törnék kifele,
de arcod elől nem tudok kitérni,

el nem fordíthatom a fejemet,
a szemben-lét fáj, kínzó, gyáva helyzet,
az arcomat szorítja a kezed,
hogy ordítani tudnék – s csak szeretlek.

Üvölt a táj. Mert elhagytam teérted,
elhagytam árnyait és szögeit.
A boldogságot. Holnap jön a péntek
és testemet testedre szögezik.

+++

Már lélegezni sem tudok. Merev
pupillámat az egekre szögeztem,
belémfúródtál, mint hegyes üveg,
s én csüngök csak ezen az egy kereszten.

Következik a végső Golgota.
A kicsike, a helyi, az egyéni,
mert kinek-kinek meg kell halnia
ahhoz, hogy e világon tudjon élni

Következik az önfeláldozás.
A látványtalan és őrült alázat,
míg fölhasítja bőrödet a nyárs,
a test pedig vergődik, mint az állat.

És megreped a hegy. Csorog a vérünk,
az üres éjben elhasad karunk.
Csak az válthat meg, aki meghal értünk,
s csak azt váltjuk meg, kiért meghalunk.

Tunyogi Rock Band-A Tegnap Itthagyott

Bolondnak hívj, ha annak hiszel
Megszoktam már, ne félj
Szavakkal rég nem bánthatsz te sem
Semmi sem új itt, ne félj
Vállamon ül ezer év
Ha mondanám, úgysem értenéd,
Hogyan is voltam a tiéd.

Nem tudok mást, csak ezt a zenét,
És túl sokat iszom megint,
És lehet, hogy újra törékeny napok
Jönnek a jóslat szerint
Vállamon ül ezer év
Ugyanaz éget, ami rég
Hogyan is lennék a tiéd?

A tegnap itthagyott
Elejtett kő vagyok
Mesélek még,
Ha végighallgatod
Tegnap itthagyott
Elejtett kő vagyok rég

A tegnap itthagyott
Elejtett kő vagyok
Mesélek még,
Ahogy csak én tudok
Tegnap itthagyott
Elejtett kő vagyok
Mesélek majd,
Ha végighallgatod még

"Némán ültek, hallgatták a tűz pattogását. Itták a bort és nem szóltak egy szót sem, mintha nem volna fontos beszélni. Nem kell csinálni semmit, csak együtt lenni, egymás mellett és nézni egy irányba."

(Paulo Coelho: Tizenegy perc)

Tunyogi Rock Band : Ha szeretnél ma még - nyugodj békében...

Refr.:
Nem tudom hívsz-e holnap,
nem tudom jössz-e holnap,
szeretném,ha szeretnél ma még.
Nem tudom látsz-e holnap,
nem tudom,hogy lesz-e holnap,
szeretném ha szeretnél ma még.

Ha nézhetném ahogy elalszol,
ha itt lennél mikor ébrednék.

Ha mégis mésképp lenne
és én már nem leszek benne
legyen szép,legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre vezessen a jószerencse
segítsen,segítsen az ég.
Minden ajtó titokra nyílik,
ha tudnánk a jelszót,be se léphetnénk.

Refr.:
Nem tudom hívsz-e holnap,
nem tudom jössz-e holnap,
szeretném ha szeretnél ma még.
Nem tudom látsz-e holnap,
nem tudom,hogy lesz-e holnap,
szeretném,ha szeretnél ma még.

Mintha már a semmibe szédülnék
szeretném ha szeretnélek még.

Álmok álmodóban,lángok elfogyóban
szeretném ha szeretnél ma még
Napok-évek elfutóban,
lábnyomok a tiszta hóban
szeretném,ha szeretnél ma még.

Mintha már a semmibe szédülnék
szeretném ha szeretnélek még.

Ha mégis máshogy lenne
és én már nem leszek benne
legyen szép,legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre vezessen a jószerencse
segítsen,segítsen az ég.

Refr.:

Mintha már a semmibe szédülnék
szeretném ha szeretnélek még.

Refr.:

Ha mégis máshogy lenne
és én már nem leszek benne
legyen szép,legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre vezessen a jószerencse
segítsen,segítsen az ég.

"Némán ültek, hallgatták a tűz pattogását. Itták a bort és nem szóltak egy szót sem, mintha nem volna fontos beszélni. Nem kell csinálni semmit, csak együtt lenni, egymás mellett és nézni egy irányba."

(Paulo Coelho: Tizenegy perc)

(ki-be kapcsolható)



Vizy Márton: Áldalak búval, vigalommal

Tunyogi Rock Band : Ha szeretnél ma még - dalszöveg

Refr.:
Nem tudom hívsz-e holnap,
nem tudom jössz-e holnap,
szeretném,ha szeretnél ma még.
Nem tudom látsz-e holnap,
nem tudom,hogy lesz-e holnap,
szeretném ha szeretnél ma még.

Ha nézhetném ahogy elalszol,
ha itt lennél mikor ébrednék.

Ha mégis mésképp lenne
és én már nem leszek benne
legyen szép,legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre vezessen a jószerencse
segítsen,segítsen az ég.
Minden ajtó titokra nyílik,
ha tudnánk a jelszót,be se léphetnénk.

Refr.:
Nem tudom hívsz-e holnap,
nem tudom jössz-e holnap,
szeretném ha szeretnél ma még.
Nem tudom látsz-e holnap,
nem tudom,hogy lesz-e holnap,
szeretném,ha szeretnél ma még.

Mintha már a semmibe szédülnék
szeretném ha szeretnélek még.

Álmok álmodóban,lángok elfogyóban
szeretném ha szeretnél ma még
Napok-évek elfutóban,
lábnyomok a tiszta hóban
szeretném,ha szeretnél ma még.

Mintha már a semmibe szédülnék
szeretném ha szeretnélek még.

Ha mégis máshogy lenne
és én már nem leszek benne
legyen szép,legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre vezessen a jószerencse
segítsen,segítsen az ég.

Refr.:

Mintha már a semmibe szédülnék
szeretném ha szeretnélek még.

Refr.:

Ha mégis máshogy lenne
és én már nem leszek benne
legyen szép,legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre vezessen a jószerencse
segítsen,segítsen az ég.

"Némán ültek, hallgatták a tűz pattogását. Itták a bort és nem szóltak egy szót sem, mintha nem volna fontos beszélni. Nem kell csinálni semmit, csak együtt lenni, egymás mellett és nézni egy irányba."

(Paulo Coelho: Tizenegy perc)

(ki-be kapcsolható)



Vizy Márton: Áldalak búval, vigalommal

Tunyogi Rock Band : Ha szeretnél ma még - dalszöveg

Refr.:
Nem tudom hívsz-e holnap,
nem tudom jössz-e holnap,
szeretném,ha szeretnél ma még.
Nem tudom látsz-e holnap,
nem tudom,hogy lesz-e holnap,
szeretném ha szeretnél ma még.

Ha nézhetném ahogy elalszol,
ha itt lennél mikor ébrednék.

Ha mégis mésképp lenne
és én már nem leszek benne
legyen szép,legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre vezessen a jószerencse
segítsen,segítsen az ég.
Minden ajtó titokra nyílik,
ha tudnánk a jelszót,be se léphetnénk.

Refr.:
Nem tudom hívsz-e holnap,
nem tudom jössz-e holnap,
szeretném ha szeretnél ma még.
Nem tudom látsz-e holnap,
nem tudom,hogy lesz-e holnap,
szeretném,ha szeretnél ma még.

Mintha már a semmibe szédülnék
szeretném ha szeretnélek még.

Álmok álmodóban,lángok elfogyóban
szeretném ha szeretnél ma még
Napok-évek elfutóban,
lábnyomok a tiszta hóban
szeretném,ha szeretnél ma még.

Mintha már a semmibe szédülnék
szeretném ha szeretnélek még.

Ha mégis máshogy lenne
és én már nem leszek benne
legyen szép,legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre vezessen a jószerencse
segítsen,segítsen az ég.

Refr.:

Mintha már a semmibe szédülnék
szeretném ha szeretnélek még.

Refr.:

Ha mégis máshogy lenne
és én már nem leszek benne
legyen szép,legyen úgy is szép.
Akárhol és akármerre vezessen a jószerencse
segítsen,segítsen az ég.

............mint egy üveg bor.....................



Érzéseinket nem szabad szégyellni akkor sem, ha méltatlanra pazaroljuk.

Márai Sándor






ezzzzzzzz azzzzzzzz érzzzzzzzés
Mrena Julianna:

Én annyi mindent mondanék Magának

Én annyi mindent mondanék Magának,
Oly régóta fáj Önre a fogam.
Csak egyet int'ne Ön, s mit is tagadjam,
Robognék már karjába boldogan.

Ágyában én melegvizes palack,
És vermutjában jég lennék. Akarja?
Portörlő rongy sok régi, kedves tárgynak,
Mit birtokol. No, miért jön így zavarba.

Egy hölgytől ily szavak? Csak hagyjuk ezt.
Majd megszeret, kóstol belém, s reám un.
Kicsit haragszik is majd, hogy pityergek.
Rajtam hibát lel, mint bazári árun.

Mégis inkább csöndben viseljen el.
Hordjon hát úgy, mint foltos, rossz zsakettet.
Engedjen észrevétlen Önt imádnom,
Feledjen el, ha tud. Ez lesz a kezdet.

Most kacagok majd lágyan, hogy ne féljen.
Én annyi mindent mondanék Magának.
No, mosolyogjon. Látja, máris könnyebb.
Szívem kezében. Tegye el kabalának.




"Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó."


(Robert Brault)

"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti.

Vagyis a szeretetnek behunyt szemmel is érezhető jelenléte."

Müller Péter: Örömkönyv

"Amikor történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed, hogy szétmar. Lassan, csendben. A ki nem mondott szó...

Szavak. Naponta elszalasztod az alkalmat, nem egyet, többet is. Nem törődsz vele. Különböző helyzetek vicsorgó játékaként éled meg gyakran, hogy ki kellene mondani, de nem. Mégsem teszed. Visszanyeled, elhallgatod. Akár dühödben, akár bosszúból, örömedben vagy bánatodban vagy pusztán az élet megszokott közönyével tudod magad mögött, mintha mi sem történt volna. Elfojtod vagy kiírtod, vagy egyszerűen csak nem veszel tudomást róla.
Amikor ott van, és mondhatnál valami csúnyát, rosszat, mert megérdemli, de mosolyogva inkább legyintesz és kussolsz. És belül forr tovább valami, ami már elkezdődött veled együtt.

Amikor ott van és látod, amikor mondhatnád csak úgy, de nem teszed, mert úgy gondolod, lesz még alkalom.
Amikor mondanád, de miért? Mi értelme? Amikor nem mered kinyögni, mert félsz… vagy nincs kinek.
Amikor szándékosan nem mondasz semmit, hogy ne csak téged marjon a düh, akkor belül forr tovább valami, ami már megállíthatatlan. Amikor ott van és tehetetlen, és érzed, hogy nincs remény, legalább akkor… De nem… Nem mondasz semmit. Majd máskor. De aztán nem lesz máskor. Vége. És ott maradsz magadban, velük, azokkal… Akkor belül kirobban valami, ami már megállíthatatlan és megmérgez.

Amikor történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed, hogy szétmar. Lassan, csendben."

(Ahogy érzed - Demény Ágnes)

Gyűlölöm

Gyűlölöm a délutánt,
a hatórát, a percet,
gyűlölöm a telefont,
gyűlölöm a reggelt,
gyűlölöm a leveleket,
az el nem küldött sms-eket,
gyűlölöm a meséket,
az álmatlan éjeket,
az együtt kiválasztott
gyönyörű zenéket,
gyülölöm, hogy
vannak nappalok,
hogy az égen
ragyognak még
csillagok,
gyűlölöm a csókot,
miért a szám sóvárog,
gyűlölöm az érzést,
a zöldszemű féltést,
gyűlölök mindent,
amit eddig megkaptam
gyűlölöm az elmaradt
ölelést a karodban,
és leginkább magam
gyűlölöm, hogy még
mindig várlak, hogy
nem tudlak feledni,
hogy hagyom a szívem
érted, megszenvedni.

Csak Téged nem gyűlöllek,
mert nem tudok mást,
csak szeretni.

............mint egy üveg bor.....................



Érzéseinket nem szabad szégyellni akkor sem, ha méltatlanra pazaroljuk.

Márai Sándor






ezzzzzzzz azzzzzzzz érzzzzzzzés
Mrena Julianna:

Én annyi mindent mondanék Magának

Én annyi mindent mondanék Magának,
Oly régóta fáj Önre a fogam.
Csak egyet int'ne Ön, s mit is tagadjam,
Robognék már karjába boldogan.

Ágyában én melegvizes palack,
És vermutjában jég lennék. Akarja?
Portörlő rongy sok régi, kedves tárgynak,
Mit birtokol. No, miért jön így zavarba.

Egy hölgytől ily szavak? Csak hagyjuk ezt.
Majd megszeret, kóstol belém, s reám un.
Kicsit haragszik is majd, hogy pityergek.
Rajtam hibát lel, mint bazári árun.

Mégis inkább csöndben viseljen el.
Hordjon hát úgy, mint foltos, rossz zsakettet.
Engedjen észrevétlen Önt imádnom,
Feledjen el, ha tud. Ez lesz a kezdet.

Most kacagok majd lágyan, hogy ne féljen.
Én annyi mindent mondanék Magának.
No, mosolyogjon. Látja, máris könnyebb.
Szívem kezében. Tegye el kabalának.




"Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó."


(Robert Brault)

"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti.

Vagyis a szeretetnek behunyt szemmel is érezhető jelenléte."

Müller Péter: Örömkönyv

"Amikor történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed, hogy szétmar. Lassan, csendben. A ki nem mondott szó...

Szavak. Naponta elszalasztod az alkalmat, nem egyet, többet is. Nem törődsz vele. Különböző helyzetek vicsorgó játékaként éled meg gyakran, hogy ki kellene mondani, de nem. Mégsem teszed. Visszanyeled, elhallgatod. Akár dühödben, akár bosszúból, örömedben vagy bánatodban vagy pusztán az élet megszokott közönyével tudod magad mögött, mintha mi sem történt volna. Elfojtod vagy kiírtod, vagy egyszerűen csak nem veszel tudomást róla.
Amikor ott van, és mondhatnál valami csúnyát, rosszat, mert megérdemli, de mosolyogva inkább legyintesz és kussolsz. És belül forr tovább valami, ami már elkezdődött veled együtt.

Amikor ott van és látod, amikor mondhatnád csak úgy, de nem teszed, mert úgy gondolod, lesz még alkalom.
Amikor mondanád, de miért? Mi értelme? Amikor nem mered kinyögni, mert félsz… vagy nincs kinek.
Amikor szándékosan nem mondasz semmit, hogy ne csak téged marjon a düh, akkor belül forr tovább valami, ami már megállíthatatlan. Amikor ott van és tehetetlen, és érzed, hogy nincs remény, legalább akkor… De nem… Nem mondasz semmit. Majd máskor. De aztán nem lesz máskor. Vége. És ott maradsz magadban, velük, azokkal… Akkor belül kirobban valami, ami már megállíthatatlan és megmérgez.

Amikor történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed, hogy szétmar. Lassan, csendben."

(Ahogy érzed - Demény Ágnes)

Gyűlölöm

Gyűlölöm a délutánt,
a hatórát, a percet,
gyűlölöm a telefont,
gyűlölöm a reggelt,
gyűlölöm a leveleket,
az el nem küldött sms-eket,
gyűlölöm a meséket,
az álmatlan éjeket,
az együtt kiválasztott
gyönyörű zenéket,
gyülölöm, hogy
vannak nappalok,
hogy az égen
ragyognak még
csillagok,
gyűlölöm a csókot,
miért a szám sóvárog,
gyűlölöm az érzést,
a zöldszemű féltést,
gyűlölök mindent,
amit eddig megkaptam
gyűlölöm az elmaradt
ölelést a karodban,
és leginkább magam
gyűlölöm, hogy még
mindig várlak, hogy
nem tudlak feledni,
hogy hagyom a szívem
érted, megszenvedni.

Csak Téged nem gyűlöllek,
mert nem tudok mást,
csak szeretni.

.............mint egy üveg bor..............

néha annyira nem értem magam. talán csak a fáradtság. talán a sok minden, ami a fejemben zúg, és nem hagy nyugodni. talán minden. s talán semmi.

erőltetném a gondolatokat, a jó érzést magamban, s talán benned is...de nem megy,... most nincs kedvem gondolkozni. mint az esőcseppek. nem gondolkoznak, hogy hová essenek. csak hullanak alá, és ha épp egy esernyő felfogja őket, akkor lassan csúszva lefelé, irányt változtatva érnek földet.

most jó lenne egy esernyő az életemben. aki kicsit megfogja a csúszásom, egy kicsit lassít rajtam, egy kicsit megsímogat esés közben.

most Rád gondolok, Rád, akivel már annyi mindent megéltem. átéltem. az én esernyőmre.

de jó lenne, ha itt lennél most mellettem.

.

.

.

"Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl"

.............mint egy üveg bor..............

néha annyira nem értem magam. talán csak a fáradtság. talán a sok minden, ami a fejemben zúg, és nem hagy nyugodni. talán minden. s talán semmi.

erőltetném a gondolatokat, a jó érzést magamban, s talán benned is...de nem megy,... most nincs kedvem gondolkozni. mint az esőcseppek. nem gondolkoznak, hogy hová essenek. csak hullanak alá, és ha épp egy esernyő felfogja őket, akkor lassan csúszva lefelé, irányt változtatva érnek földet.

most jó lenne egy esernyő az életemben. aki kicsit megfogja a csúszásom, egy kicsit lassít rajtam, egy kicsit megsímogat esés közben.

most Rád gondolok, Rád, akivel már annyi mindent megéltem. átéltem. az én esernyőmre.

de jó lenne, ha itt lennél most mellettem.

.

.

.

"Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl"

majd megtudod, ha.....

..............mint egy üveg bor...............
ha látsz száraz kórót szélvésztől kergetve.........

Ahogy a kiskanál dermed a kávéscsészében ,
Amit kint felejtesz az asztalon,
Úgy ragadtam én az egyedül létbe
Mindenre süketen s félvakon.

Cinizmussal a félelem ellen,
Ez a jó módszer higgy nekem!
Süllyedhetek, csak látnom ne kelljen,
Mi az oka, hogy nem vagy velem?

refr.:
Húsz éven át csak körbe és körbe
Mindent elrontva álmodok.
Egy olyan életről, mely nincs összetörve
Többé nem visszafelé számolok.

Ha tudom, hogy Te vagy
Ki kezem után kap
S jobban hallom, mit súg a szád,
Elmondtam volna, hogy nem telt el úgy nap
Az álom határán ne gondolnék Rád.

Míg nem láttalak nem fájt, hogy egyedül vagyok
Most meg az lenne jó, ha árnyék lehetnék.
Úgy érzem, ha kell hát meg is halok.
De Te érted élni azt még jobban szeretnék.

refr.:
Húsz éven át csak körbe és körbe
Mindent elrontva álmodok
Egy olyan életről mely nincs összetörve
Többé nem visszafelé számolok.

Harcos Katalin:

Mintha...

Mintha tavaszban bujkáló szelek
cirógatnának az enyhe télben.
Mintha ringatnának ölelő kezek,
érezlek magam mellett az éjben.

Mintha szívem minden dobbanása
rólad dalolna, drága szentem!
Mintha sosem lelnék más társra,
érted égek lángoló szerelemben.

Mintha mindig mellettem lennél
amikor hívón neked szólnék.
Mintha nyíltan, szabadon szeretnél,
és mintha én is csak tied volnék.

Mintha veled rónám az utam,
mintha karod csak engem karolna.
Mintha asszonyod lennék, s te uram.

Mintha másként sosem lett volna...



.........ezt Neked is meg kéne tanulnod................

Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.

(Szepes Mária)

majd megtudod, ha.....

..............mint egy üveg bor...............
ha látsz száraz kórót szélvésztől kergetve.........

Ahogy a kiskanál dermed a kávéscsészében ,
Amit kint felejtesz az asztalon,
Úgy ragadtam én az egyedül létbe
Mindenre süketen s félvakon.

Cinizmussal a félelem ellen,
Ez a jó módszer higgy nekem!
Süllyedhetek, csak látnom ne kelljen,
Mi az oka, hogy nem vagy velem?

refr.:
Húsz éven át csak körbe és körbe
Mindent elrontva álmodok.
Egy olyan életről, mely nincs összetörve
Többé nem visszafelé számolok.

Ha tudom, hogy Te vagy
Ki kezem után kap
S jobban hallom, mit súg a szád,
Elmondtam volna, hogy nem telt el úgy nap
Az álom határán ne gondolnék Rád.

Míg nem láttalak nem fájt, hogy egyedül vagyok
Most meg az lenne jó, ha árnyék lehetnék.
Úgy érzem, ha kell hát meg is halok.
De Te érted élni azt még jobban szeretnék.

refr.:
Húsz éven át csak körbe és körbe
Mindent elrontva álmodok
Egy olyan életről mely nincs összetörve
Többé nem visszafelé számolok.

Harcos Katalin:

Mintha...

Mintha tavaszban bujkáló szelek
cirógatnának az enyhe télben.
Mintha ringatnának ölelő kezek,
érezlek magam mellett az éjben.

Mintha szívem minden dobbanása
rólad dalolna, drága szentem!
Mintha sosem lelnék más társra,
érted égek lángoló szerelemben.

Mintha mindig mellettem lennél
amikor hívón neked szólnék.
Mintha nyíltan, szabadon szeretnél,
és mintha én is csak tied volnék.

Mintha veled rónám az utam,
mintha karod csak engem karolna.
Mintha asszonyod lennék, s te uram.

Mintha másként sosem lett volna...



.........ezt Neked is meg kéne tanulnod................

Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.

(Szepes Mária)

.........mint egy üveg bor........

.........mint egy üveg bor........

.............mint egy üveg bor...........

Baranyi Ferenc: Mulasztás (átirat)

Nem csókoltalak szájon. Még át se fogtalak.
Kezed se volt kezemben. S jártunk a fák alatt.
Vártam, hogy Te, a férfi, derékon kapj és
magam megadni késztet a férfiölelés.
A támadásra vártam, hogy megadhassam magam.
De mindhiába vártam. Meg nem támadtál.

Én nem tudom, de nékem oly szép az út a csókig!
Mikor csípődre még csak a képzelet fonódik,
mikor számban csupán még jövendő íz zamatja
édesíti a nyálat, indít meleg szavakra!
Jobb az ajándék-várás, mint maga az ajándék.
Majd holnap megcsókollak. Majd holnap este. Várj még!

.............mint egy üveg bor...........

Baranyi Ferenc: Mulasztás (átirat)

Nem csókoltalak szájon. Még át se fogtalak.
Kezed se volt kezemben. S jártunk a fák alatt.
Vártam, hogy Te, a férfi, derékon kapj és
magam megadni késztet a férfiölelés.
A támadásra vártam, hogy megadhassam magam.
De mindhiába vártam. Meg nem támadtál.

Én nem tudom, de nékem oly szép az út a csókig!
Mikor csípődre még csak a képzelet fonódik,
mikor számban csupán még jövendő íz zamatja
édesíti a nyálat, indít meleg szavakra!
Jobb az ajándék-várás, mint maga az ajándék.
Majd holnap megcsókollak. Majd holnap este. Várj még!

.........mint egy üveg bor...........




A világ minden nyomorúsága ebben rejlik, hogy sose érezzük azt, amit másnak okozunk.

Szeretni engem, oly férfi akarjon,
aki több, mint a világ,
kinek karjában szép az örök álom,
mert lelkében terem a vágy

Szeretni engem, oly férfi akarjon,
kiben a gyermek élénken él
ezeregy csodával vesz körül
minden mozdulata bennem mesél.

S szeretni engem, oly férfi akarjon,
ki a pokolból is visszatér,
feltámad porából, ha kell,
ha lelkem fáj és vígaszt kér

Republic : Neked könnyű lehet

Látod, hogy milyen szép felettünk az ég,
Nem hittem volna akkor, hogy ennyit ér,
Kezemből virágot kezedbe képzelek,
De ne hidd el mégse, bárhogy mondom Neked.

Nem tudom, hogy van ez,
de Neked könnyű lehet,
Nem tudom, hogy van ez,
hogy csak én veszíthetek!

Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz -
Arra gondolok, amire akarok!
Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz -
Arra gondolok, amire akarok!

Hamupipőke, a cipőt próbáld fel,
A bálban a legszebb, meglátod Te leszel!
Tudom, hogy tudtad már a legelején,
A rossz elmúlik, a jó utolér!

Nem tudom, hogy van ez,
de Neked könnyű lehet,
Nem tudom, hogy van ez,
hogy csak én veszíthetek!

Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz -
Arra gondolok, amire akarok!
Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz -
Arra gondolok, amire akarok!

.........mint egy üveg bor...........




A világ minden nyomorúsága ebben rejlik, hogy sose érezzük azt, amit másnak okozunk.

Szeretni engem, oly férfi akarjon,
aki több, mint a világ,
kinek karjában szép az örök álom,
mert lelkében terem a vágy

Szeretni engem, oly férfi akarjon,
kiben a gyermek élénken él
ezeregy csodával vesz körül
minden mozdulata bennem mesél.

S szeretni engem, oly férfi akarjon,
ki a pokolból is visszatér,
feltámad porából, ha kell,
ha lelkem fáj és vígaszt kér

Republic : Neked könnyű lehet

Látod, hogy milyen szép felettünk az ég,
Nem hittem volna akkor, hogy ennyit ér,
Kezemből virágot kezedbe képzelek,
De ne hidd el mégse, bárhogy mondom Neked.

Nem tudom, hogy van ez,
de Neked könnyű lehet,
Nem tudom, hogy van ez,
hogy csak én veszíthetek!

Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz -
Arra gondolok, amire akarok!
Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz -
Arra gondolok, amire akarok!

Hamupipőke, a cipőt próbáld fel,
A bálban a legszebb, meglátod Te leszel!
Tudom, hogy tudtad már a legelején,
A rossz elmúlik, a jó utolér!

Nem tudom, hogy van ez,
de Neked könnyű lehet,
Nem tudom, hogy van ez,
hogy csak én veszíthetek!

Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz -
Arra gondolok, amire akarok!
Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz -
Arra gondolok, amire akarok!

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku: nékem
más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
s fáradt vagyok;
kivánlak így is, meglehet,
de a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
elcsittíthass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
és áldozat
örömét, és hogy a világnak
kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
külön, neked,
míg magadra gondolni mersz,
míg sajnálod az életed,
míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
halott és akarattalan:
addig nem vagy a többieknél
se jobb, se több,
addig idegen is lehetnél,
addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
még jó lehet;
törvényen kívűl, mint az állat,
olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, mikor nem akarom;
ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
börtönt ne lásd;
és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.
( Szabó Lőrinc )

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku: nékem
más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
minden egyéb;
én többet kérek: azt, hogy a
sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
s fáradt vagyok;
kivánlak így is, meglehet,
de a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
elcsittíthass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
és áldozat
örömét, és hogy a világnak
kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
külön, neked,
míg magadra gondolni mersz,
míg sajnálod az életed,
míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
halott és akarattalan:
addig nem vagy a többieknél
se jobb, se több,
addig idegen is lehetnél,
addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
még jó lehet;
törvényen kívűl, mint az állat,
olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, mikor nem akarom;
ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
börtönt ne lásd;
és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.
( Szabó Lőrinc )

....most hallottam, felteszem, mert gyönyörű......

A zene(ki-be kapcsolható)

Ismerős Arcok : Angyalból ördög

(Nyerges-Galambos)

Csukott szemmel, félig álmodva kezdem el
Beteg szívem langyos kávéban hűl
Kilégzés, belégzés után
De persze nincs baj, mert jól vagyok – tudod¬ –
Csak kicsit furán

Tegnap óta minden más lett, mi addig volt
Nehezebb már, pedig kisebb a súly
A kapuban tétován megállok még,
Mintha hinném, hogy felderül,
S nem rám zuhan újból az ég

A buszra várva cigim füstjében bújok el
A hideg hajnal karma bőrömbe mar
Rejtőzve álarcom mögött
Senki nem látja
az angyalból megszülető ördögöt

Bánom, nem bánom, mástól nem várom,
Tőled sem várom el
Tettem megtettem, éltem, ha élhettem
Többet nem értem el
Félek, nem félek, mást már nem kérek:
A végét ne rontsam el
Adtam, nem kellett, kértem, nem tellett
Menj Isten „hírivel”!

...

Hogy mi az, amit kérdeznék tőled,
ha egyszer kérdezhetnélek?
Nem az élet nagy talányaira
kérném tőled a választ,
nem arról kérdeznélek
miért rossz az ember,
ha jó, akkor miért jó,
nem azt akarnám tudni tőled,
hogy a baj büntetésként,
vagy véletlenül jön-e,
azt se, hogy miért beteg a világ,
hogy miért a sok szegény,
azt se, hogy miért szeretlek,
ha egyszer nem szerethetlek,
hogy miért jössz vissza,
ha egyszer tudod,
jobb lenne neked,
ha végleg elmennél.
Ha kérdezhetnék tőled
azt kérdezném,
hogyan szereted inni a kávét,
milyen a párna, amire a fejed lehajtod,
hogy szereted-e a májusi esőt,
hogy szeretsz-e az őszi avarban sétálni,
szoktál e fütyülni jókedvedben,
féltél-e gyerekkorodban
egyedül a sötétben,
hogy az idővel
a hangulatod is változik-e,
hogy mit szeretsz reggelizni,
mérgelődsz-e, ha sorban kell állni
hogy békések-e az álmaid.


Tudod kedves arra gondoltam,
hogy milyen nagy,
milyen erős hit kell ahhoz,
hogy Te és én higgyünk egymásban,
hogy elhiggyük,
hogy van valahol egy ember,
akinek nem látjuk, nem tapintjuk
a hiányunk okozta sebeit,
nem érezzük,
az értünk hullajtott könnyei ízét,
és mégis
hisszük,
hogy a másik naponta meghal,
és naponta feltámad,
hogy értünk hal meg,
és értünk támad fel.
Ha néha el is bizonytalankodunk,
ott legbelül, a szívünk mélyén,
mind a ketten tudjuk,
hogy nem játék, hogy nem ámítás,
oly sok hazugságot megélve,
olyan sokszor kételkedve,
egyszer csak hiszünk,
hiszünk a szónak,
hiszünk az érzésnek,
a nem tapinthatónak
hisszük, hogy a valóság az,
hogy mi ketten összetartozunk.





.......jajjj,ez olyan aranyos vers és milyen igaz!!!!!!
muszáj ide felraknom

Nadányi Zoltán

MEGBÁNTOTTAM

Megbántottam a kedvesem,
megbántottam, mert szeretem.
Dehogy bántottam volna én,
ha nem olyan kedves nekem.

Haragszik is rám szerfelett,
azért haragszik, mert szeret.
Dehogy is haragudna úgy,
ha nem szeret egy keveset.

Meg nem bocsátja, nincs remény
Ő mondja, de nem hiszem én.
Mert láttam már egy mosolyát,
meg egy könnycseppet a szemén.

............ugye?.............



Nincs az az ember, aki képes volna hazudni, vagy eltitkolni az érzéseit úgy, hogy közben a másik szemébe néz. És nincs az a nő, aki ne tudna olvasni egy szerelmes férfi szemében. Még akkor is, ha ez a szerelem lehetetlennek tűnik, és a legrosszabb helyen, a legrosszabb időben tör a felszínre.

(Paulo Coelho)

Nagyon kevés szeretőnek lenni. Nagyon sok szerelmesnek lenni.
(Paul Géraldy: Szerelem)










Státusz: Szerető


Egy kapcsolatot sosem a harmadik tesz tönkre, egy igazán jól működő kapcsolatba nem tud beleszólni harmadik személy. Ahol megjelenik, ott már eleve nem stimmel valami... mégis minket, szeretőket tart a társadalom a legbűnösebbnek, pedig a mi sorsunk a legsanyarúbb! Egyszerre vagyunk egyedüállók, és tartozunk valakihez, van néhány röpke boldog óránk, de egyedül vagyunk az ünnepeken, nem vállalhatjuk fel a kedvesünket a nyilvánosság előtt, csak a bújkálás, titkolózás marad, csupa nem tiszta dolog. Nem lehetnek elvárásaink, nincs jogunk semmihez...
Ma végre találkozom Vele! Ó, mióta várok már erre, mennyi unalmas és értelmetlen nap van a hátam mögött! De ma végre az enyém lesz, csak az enyém, egy teljes estén és át! Ahogy rágondolok, édes érzés nyilall a szívembe, gyomromba, végigcikázik az egész testemen. Megérte kivárni ezeket a nehéz heteket, melyek most lényegtelenné zsugorodnak a mai, boldog nap fényében. Megérte, még akkor is, ha tudom, hogy az este gyorsan elmúlik, és holnaptól megint kényszerű várakozás napjai, esetleg hetei kezdődnek. De türelmesnek kell lennem, örülnöm kell ezeknek a lopott óráknak, és semmiképpen nem mutatnom, mennyire fájó a hiánya a várakozás idején. Nem támaszthatok elvárásokat, nincsenek jogaim. Státuszom: szerető.
Mindig a várakozás, a remény, melyet akár egyetlen szó is semmivé tehet akár egy másodperc alatt! Mindig ez a hullámzó lelkiállapot, a legnagyobb érzelmi magasságból a legsötétebb mélységbe zuhanás! Amit jókedvűen, kedvesen és könnyedén tűrnöm kell, és még csak el sem sírhatom a bánatomat! Pedig csak szerelmes vagyok egy férfibe, mindent meg akarok neki adni, amire csak szüksége lehet, de nem tehetem, mert a társadalom szemében ......... Milyen is a társadalom... engem, a szeretőt erkölcstelennek, sőt egyenesen bajt, rontást hozó boszorkánynak kiált ki, aki szétdúlja egy család életét, pedig én csak szeretek valakit, szívem minden szeretetével, és boldoggá akarom tenni, ahogy magamat is... de mégis bűnös vagyok Isten, és a társadalom előtt ... könnyelmű életet élő, akinek csak az a dolga, hogy gyönyörű legyen, és akinek csak a kellemes dolgok járnak a férfiból, de mással nem kell foglalkoznia, a gondokkal, a bajokkal...de hiszen én szeretnék azokkal is törődni! Szeretném ápolni, mikor beteg, szeretnék gondoskodni róla, szeretnék gyermekeket szülni neki, a lehető legkényelmesebbé tenni az életét, osztozni a gondjaiban, levenni a válláról a terheket... de nem tehetem...nem tehetem....nem szerethetem, mert azzal bűnt követek el! Pedig egy kapcsolatot sosem a harmadik tesz tönkre, egy igazán jól működő kapcsolatba nem tud beleszólni harmadik személy. Ahol megjelenik, ott már eleve nem stimmel valami... mégis minket, szeretőket tart a társadalom a legbűnösebbnek, pedig a mi sorsunk a legsanyarúbb! Egyszerre vagyunk egyedüállók, és tartozunk valakihez, van néhány röpke boldog óránk, de egyedül vagyunk az ünnepeken, nem vállalhatjuk fel a kedvesünket a nyilvánosság előtt, csak a bújkálás, titkolózás marad, csupa nem tiszta dolog. Nem lehetnek elvárásaink, nincs jogunk semmihez...
Státuszom: szerető...
És most mégis én vagyok a legboldogabb a világon........
Köszönöm ezt Neked!





Latinovits Zoltán levele Ruttkai Évához,részlet

Latinovitsot fiatal koromban kifejezetten utáltam (és ezért most mély tisztelettel megkövetem!), de mostanában ha hallgatom, valami szíven üt..... valamit nagyon tudott....ez egy levélrészlet.... nagy szerelmének, Ruttkai Évának írta, mikor 15 év után újra egymásra találtak....

"Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is igy akarhatja.
Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Ujraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihűlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos.Olyan nehéz. Ha nem buggyan fel úgy, mint régen a vágy, élesztgessük. Nem lehet másolni a voltot, mert már mások vagyunk. Tizenöt év. Most vetkőztük le másodszor a bőrünk. levedlettük régi magunk kétszer. Most jó hét év következik. Ha akarjuk. Ha csináljuk.
Naponta húzom fel a múlt kútjából az emlékvödröket. Vödörnyi szépet, csigát, kacskaringót, kéket, sárgát, hajnalt, alkonyt, a régi szelet és a régi szineket. A régi sziveink.
Régi sziveinket lemeszelték a kápolna falán. De belerajzolva, téglába vésve most már ott marad, tizenöt év dobogó szive.....
Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!
Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.
Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.
Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba."