"...arra, hogy ne legyen nagyon boldogtalan az ember, legbiztosabb szer, ha nem kívánja,
hogy nagyon boldog legyen. "
/Schopenhauer/

"...arra, hogy ne legyen nagyon boldogtalan az ember, legbiztosabb szer, ha nem kívánja,
hogy nagyon boldog legyen. "
/Schopenhauer/

Heltai Jenő: A másik

És szólt a nő:
- Hajam ében és lágyabb, mint a lágy selyem.
És itt a szívem közepében ujjong a boldog szerelem. Tied a lelkem, tied a testem.
Te vagy az első, akit öleltem. Boldog vagyok, mert a tied vagyok.
És a férfi szólt:
- A másik elhagyott.

És szólt a nő:
- Piros az ajkam és harmatosabb, mint a rózsa kelyhe.
És végigfut az üdvök üdve rajtam, mikor így tartasz forrón átölelve.
Szemem sötétebb, mint az égbolt, mikor fergeteg zavarja.
Oh, mondd a másik szintén szép volt?
Fehér a válla, gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén?
Tudott-e édes csókot adni?
Meghalni karjaidban, mint én, és új gyönyörre feltámadni?
És lángolt, mint a nap?
Vagy szelíd volt, mint a hold?
S a férfi szólt:
- A másik csúnya volt.

És szólt a nő:
- És mégis nappal, éjjel, sóhajtva gondolsz vissza rája.
Amellyel az enyém nem ér fel, mi volt a titka, a varázsa, bája?
Miben olyan nagy, dicső, elérhetetlen?
S a férfi szólt:
- A másikat szerettem.

Heltai Jenő: A másik

És szólt a nő:
- Hajam ében és lágyabb, mint a lágy selyem.
És itt a szívem közepében ujjong a boldog szerelem. Tied a lelkem, tied a testem.
Te vagy az első, akit öleltem. Boldog vagyok, mert a tied vagyok.
És a férfi szólt:
- A másik elhagyott.

És szólt a nő:
- Piros az ajkam és harmatosabb, mint a rózsa kelyhe.
És végigfut az üdvök üdve rajtam, mikor így tartasz forrón átölelve.
Szemem sötétebb, mint az égbolt, mikor fergeteg zavarja.
Oh, mondd a másik szintén szép volt?
Fehér a válla, gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén?
Tudott-e édes csókot adni?
Meghalni karjaidban, mint én, és új gyönyörre feltámadni?
És lángolt, mint a nap?
Vagy szelíd volt, mint a hold?
S a férfi szólt:
- A másik csúnya volt.

És szólt a nő:
- És mégis nappal, éjjel, sóhajtva gondolsz vissza rája.
Amellyel az enyém nem ér fel, mi volt a titka, a varázsa, bája?
Miben olyan nagy, dicső, elérhetetlen?
S a férfi szólt:
- A másikat szerettem.

FÉLELMEIMET NEM PALÁSTOLOM ERŐVEL.

ERŐMET NEM BIZONYÍTOM FÉLELEMKELTÉSSEL.

/Kordován Vid (Horváth László)/

FÉLELMEIMET NEM PALÁSTOLOM ERŐVEL.

ERŐMET NEM BIZONYÍTOM FÉLELEMKELTÉSSEL.

/Kordován Vid (Horváth László)/

Pierre de Ronsard: ÖLELJ MEG, KEDVESEM

Ölelj meg, kedvesem, csókolj, szorongass,
lehelj belém, tüzesítsd át e testet,
adj még ezer csókot és még tízezret;
a szerelem nem számol s mindig szomjas.

Csókolj, míg ajkad illatos és nedves,
ne kíméld, úgyis megfakul maholnap,
s az Alvilág sápadt ködébe olvad,
hol porrá válik, többé sem lesz.

Szorítsd körém öled piros rózsáját,
amíg mézédes szédült vonaglásunk,
a kis halál mindkettőnk lényén átjár;
s ha vágyam maghal, hamarost feltámad;
csókolj tovább, hogy ismét nekivágjunk
a kurta napnak s rövid éjszakának.

(Faludy György fordítása)

Pierre de Ronsard: ÖLELJ MEG, KEDVESEM

Ölelj meg, kedvesem, csókolj, szorongass,
lehelj belém, tüzesítsd át e testet,
adj még ezer csókot és még tízezret;
a szerelem nem számol s mindig szomjas.

Csókolj, míg ajkad illatos és nedves,
ne kíméld, úgyis megfakul maholnap,
s az Alvilág sápadt ködébe olvad,
hol porrá válik, többé sem lesz.

Szorítsd körém öled piros rózsáját,
amíg mézédes szédült vonaglásunk,
a kis halál mindkettőnk lényén átjár;
s ha vágyam maghal, hamarost feltámad;
csókolj tovább, hogy ismét nekivágjunk
a kurta napnak s rövid éjszakának.

(Faludy György fordítása)

Márai Sándor: Füves könyv

Egy napon mindenről el kell számolni. De mindenről. Ez elkerülhetetlen. S akárhogyan odázod: amiben hibáztál, amivel adós vagy, amihez gyáva voltál, amiben bűnös vagy, mindezért számot adsz egy napon. Ezért erősítsd mindegyre lelkedet: mert nem vagy te bűntelen.
S ha máglyára visznek, tudjad: ártatlan is vagyok, de bűnös is vagyok.
S számolj el önként, elébb, mint követelik: bölcsen cselekszel így, s az emberek is jobban megbecsülnek, ha ezt teszed. Ne halogasd az elszámolást. Mit is remélhetsz? Ember vagy, tehát bűnös vagy.

Márai Sándor: Füves könyv

Egy napon mindenről el kell számolni. De mindenről. Ez elkerülhetetlen. S akárhogyan odázod: amiben hibáztál, amivel adós vagy, amihez gyáva voltál, amiben bűnös vagy, mindezért számot adsz egy napon. Ezért erősítsd mindegyre lelkedet: mert nem vagy te bűntelen.
S ha máglyára visznek, tudjad: ártatlan is vagyok, de bűnös is vagyok.
S számolj el önként, elébb, mint követelik: bölcsen cselekszel így, s az emberek is jobban megbecsülnek, ha ezt teszed. Ne halogasd az elszámolást. Mit is remélhetsz? Ember vagy, tehát bűnös vagy.

Juhász Gyula: ANNA ÖRÖK

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szivemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

<bgsound src="zene/Annaorok.mp3" loop=true>

Juhász Gyula: ANNA ÖRÖK

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szivemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

<bgsound src="zene/Annaorok.mp3" loop=true>

Megnyugodtam, mert látom oda érkeztél....... Elég látnom egy képet, ahol látszik a kezed..... Jó most Neked, biztos a családoddal.... Remélem egy kicsit visszaáll a lelki békéd..... Vigyázz magadra!Nagyon várlak vissza............

Megnyugodtam, mert látom oda érkeztél....... Elég látnom egy képet, ahol látszik a kezed..... Jó most Neked, biztos a családoddal.... Remélem egy kicsit visszaáll a lelki békéd..... Vigyázz magadra!Nagyon várlak vissza............

Ady Endre: Nem adom vissza

Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet.
De nem adom vissza
A szemed.
Belőlem fognak nézni
Téged és egy kék tavat
S mit e földön nézni
Még szabad.
Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet,
De nem adom vissza
A szemed.

Ady Endre: Nem adom vissza

Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet.
De nem adom vissza
A szemed.
Belőlem fognak nézni
Téged és egy kék tavat
S mit e földön nézni
Még szabad.
Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet,
De nem adom vissza
A szemed.

Azt hittem, most más lesz. Hiányoztál, szerettem volna veled lenni, csak látni/érezni, hogy jól vagy.

Tudom miben vagy,de néha hagynod kell, hogy segítsenek.
Arra is gondoltam, hogy féltesz.
Igen, még mindig szeretlek, de ez már így is marad. Nyugi, elbírom... Nem lesz semmi baj. Nem akarom, hogy úgy menj el, hogy nem mondhatom meg: Szeretlek. Azért aki vagy. És amit jelentesz nekem.
..... talán sose hagylak magam mögött. Talán nem is akarom... talán jobb ezt hurcolni, mert elfelejteni nem is akarom. Valahol félelmetes, hogy mennyire ragaszkodom valaminek a hiányához. Csak nehogy ne jelentsen már semmit. Az rosszabb lenne az időnként előbukkanó fura emlékeknél.

...sosem mondtam el, sokáig úgy éreztem még nem lehet, aztán vártam hátha lesz rá alkalom... aztán úgy éreztem már nem érdemes. Aztán elsodort az élet, de az utolsó percben sem volt hozzám egyetlen szavad sem. Nem bánom, hogy így történt, ha dolgunk lett volna egymással, másként alakult volna minden.
Az égben köttetett szerelmeket a sors nem engedi szétszakadni. A kérdés mindig magában hordozza a választ... egy biztos nekem Te 'voltál'/lettél volna az igazi, aki a szívemben élt már azelőtt hogy találkoztunk. Sok fájdalmat okoztál, talán tudatosan, talán nem, ezt már nem fogom megtudni, szerintem nem tudtad, hogy szeretlek. Igazán buta kis történet volt a miénk... sosem szerettem ennyire senkit, és nem is fogok.

Azt hittem, most más lesz. Hiányoztál, szerettem volna veled lenni, csak látni/érezni, hogy jól vagy.

Tudom miben vagy,de néha hagynod kell, hogy segítsenek.
Arra is gondoltam, hogy féltesz.
Igen, még mindig szeretlek, de ez már így is marad. Nyugi, elbírom... Nem lesz semmi baj. Nem akarom, hogy úgy menj el, hogy nem mondhatom meg: Szeretlek. Azért aki vagy. És amit jelentesz nekem.
..... talán sose hagylak magam mögött. Talán nem is akarom... talán jobb ezt hurcolni, mert elfelejteni nem is akarom. Valahol félelmetes, hogy mennyire ragaszkodom valaminek a hiányához. Csak nehogy ne jelentsen már semmit. Az rosszabb lenne az időnként előbukkanó fura emlékeknél.

...sosem mondtam el, sokáig úgy éreztem még nem lehet, aztán vártam hátha lesz rá alkalom... aztán úgy éreztem már nem érdemes. Aztán elsodort az élet, de az utolsó percben sem volt hozzám egyetlen szavad sem. Nem bánom, hogy így történt, ha dolgunk lett volna egymással, másként alakult volna minden.
Az égben köttetett szerelmeket a sors nem engedi szétszakadni. A kérdés mindig magában hordozza a választ... egy biztos nekem Te 'voltál'/lettél volna az igazi, aki a szívemben élt már azelőtt hogy találkoztunk. Sok fájdalmat okoztál, talán tudatosan, talán nem, ezt már nem fogom megtudni, szerintem nem tudtad, hogy szeretlek. Igazán buta kis történet volt a miénk... sosem szerettem ennyire senkit, és nem is fogok.

Csak egy percig

Ránts ki a tömegből, mosd le arcom
Szelídítsd meg minden kudarcom
Hazudd azt, hogy bárhova elviszel
Akkor is, ha magadnak sem hiszel
Utána majd súgd a fülembe,
Hogy senkivel sem olyan jó, mint velem
És együtt nevessünk rajta
milyen szörnyű az életem.

Ha majd a reggel a tegnapra rátapos
Legyél egy kicsit bánatos
Hagyj egy levelet a kihűlt helyeden
Olyan legyen, mint a filmeken
Add meg a számát valaki másnak,
Hogy találkoztunk, tagadd le másnap
Hidd el, engem is csak annyira érdekel,
Hogy belehalok, ha nem érlek el.

Mire elfelejtenélek, jelenj meg újra
És csinálj úgy, mintha rajtam múlna
Mondd, hogy nem tudsz nélkülem élni
És én hagylak majd beszélni
Sírj egy kicsit, hogy megbocsássak
Hogy én is mindent másképp lássak
Engedd, hogy amit tudok elvegyek,
Felejts el, hogy elfelejthesselek.

Csak egy percig tarts a magasba
És engedj el!

(glorificusdecla)

Csak egy percig

Ránts ki a tömegből, mosd le arcom
Szelídítsd meg minden kudarcom
Hazudd azt, hogy bárhova elviszel
Akkor is, ha magadnak sem hiszel
Utána majd súgd a fülembe,
Hogy senkivel sem olyan jó, mint velem
És együtt nevessünk rajta
milyen szörnyű az életem.

Ha majd a reggel a tegnapra rátapos
Legyél egy kicsit bánatos
Hagyj egy levelet a kihűlt helyeden
Olyan legyen, mint a filmeken
Add meg a számát valaki másnak,
Hogy találkoztunk, tagadd le másnap
Hidd el, engem is csak annyira érdekel,
Hogy belehalok, ha nem érlek el.

Mire elfelejtenélek, jelenj meg újra
És csinálj úgy, mintha rajtam múlna
Mondd, hogy nem tudsz nélkülem élni
És én hagylak majd beszélni
Sírj egy kicsit, hogy megbocsássak
Hogy én is mindent másképp lássak
Engedd, hogy amit tudok elvegyek,
Felejts el, hogy elfelejthesselek.

Csak egy percig tarts a magasba
És engedj el!

(glorificusdecla)

Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.

Keller, Helen

Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.

Keller, Helen

Simonyi Imre: Eszembe jutott

Most az jutott eszembe, hogy a télen
még mondani akartam valamit.
Talán csak azt, hogy ne félj
egy napon, meglásd
mégiscsak kitavaszodik.
S még az jutott eszembe most
szivem, hogy egymásnak
mi tán sosem hazudtunk
csupán egyikünk sem tudott soha
bár egyetlenegy olyan igazságot
ami az lett volna a másiknak is.

Most pedig az jutott eszembe, drágám,
hogy egy verset készültem írni néked
— mióta már! — de valamiképp mindíg elmaradt.
Igen, verset készültem írni arról,
hogy — bármi történt is — tudod a végén
tudod a dolgok végén egy napon
(majd ott a fontoskodó gyászmenetben)
mégis csupán ketten leszünk
akik pontosan fogjuk tudni, hogy ki is,
hogy tulajdonképp ki is volt a másik?

S még az: ha van úgy,
hogy nem te vagy az eszembe
olyankor én már semmire sem gondolok.

Simonyi Imre: Eszembe jutott

Most az jutott eszembe, hogy a télen
még mondani akartam valamit.
Talán csak azt, hogy ne félj
egy napon, meglásd
mégiscsak kitavaszodik.
S még az jutott eszembe most
szivem, hogy egymásnak
mi tán sosem hazudtunk
csupán egyikünk sem tudott soha
bár egyetlenegy olyan igazságot
ami az lett volna a másiknak is.

Most pedig az jutott eszembe, drágám,
hogy egy verset készültem írni néked
— mióta már! — de valamiképp mindíg elmaradt.
Igen, verset készültem írni arról,
hogy — bármi történt is — tudod a végén
tudod a dolgok végén egy napon
(majd ott a fontoskodó gyászmenetben)
mégis csupán ketten leszünk
akik pontosan fogjuk tudni, hogy ki is,
hogy tulajdonképp ki is volt a másik?

S még az: ha van úgy,
hogy nem te vagy az eszembe
olyankor én már semmire sem gondolok.

Végül rájöttem, oly mindegy. A jelenléted, vagy hiányod, épp úgy fáj nekem

Végül rájöttem, oly mindegy. A jelenléted, vagy hiányod, épp úgy fáj nekem

"Talán a jövőben nem fogom törni magam ,

hogy valakit örülni tanítsak, talán olyat keresek majd, aki velem tud örülni."

"Talán a jövőben nem fogom törni magam ,

hogy valakit örülni tanítsak, talán olyat keresek majd, aki velem tud örülni."

zene-hallgasd meg..............

A zene

zene-hallgasd meg..............

A zene

Mit ér, ha nagy vagy,
gigászi nagy,
ha birodalmak
császára vagy,
de bús szívedben
örök a fagy?

(Hans Christian Andersen

Mit ér, ha nagy vagy,
gigászi nagy,
ha birodalmak
császára vagy,
de bús szívedben
örök a fagy?

(Hans Christian Andersen

Ne szeress senkit! Ha szeretsz, védtelen vagy. Ha szeretsz, fölfekszel az áldozati oltárra, meztelenül, kiterítve, megkötözve, betömött szájjal, nem vagy önmagad, és egy vékony szálon ott lóg fölötted a kés. Ez a szál: a szeretet.

(Peter Marshall)

Ne szeress senkit! Ha szeretsz, védtelen vagy. Ha szeretsz, fölfekszel az áldozati oltárra, meztelenül, kiterítve, megkötözve, betömött szájjal, nem vagy önmagad, és egy vékony szálon ott lóg fölötted a kés. Ez a szál: a szeretet.

(Peter Marshall)

Antoine de Saint-Exupéry:A kis herceg

- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.

Antoine de Saint-Exupéry:A kis herceg

- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.

Semmi sincs, csak átlátszó éj,
szavak, miket nem bocsát meg senki,
Nincs hűséges szempár, nincs simító kéz
Ó Uram, mi jöhet még?

Éjszaka van, de napsugárra vágyom,
mint délre húzó, fáradt fecskepár,
Testem kihűlt álom csupán, darabokra hullik szét
Ó Uram, mi jöhet még?
Dühödt magányban, kócos szerelemmel
újra, csak újra küzdök valami ellen

Nem tölti be élet a végtelen űrt
Ó Uram, mi jöhet még?

Határtalan a fájdalom és oly dobogó minden emlék
még meg sem érkeztél, de máris elmégy,
Még nem is szóltál, de szád örökre néma
Ó Uram, mi jöhet még?

Kő, páncél, vasbilincs, szavak néma rendje.
Ne kínozz, hisz túsz vagyok, előtted állok pőrén bekötött
szemekkel Ó Uram, mi jöhet még?

Te és én nem létezünk már,
csak árnyékaink élnek.
Te és én becsapva állunk
nem szédít az ének.

Megyek, ahogy jöttem, senkiként a semmiből.

Megyek, mert nincs helyem, csak árny vagyok nem létezem.
A huszárcsínyek ideje lejárt
Nagy árulásokról írnak majd meséket

S nem keresnek többé csillagot szerelmes lányok

Botladoznak álmaink, könnyes az idő
szárnyaszegett vágyaink, csöndes temető

Szédül az éj, sóhaja kél
felébred a remény

Még meg sem érkezett, de már végleg elment,
még nem is szólt, nem látott embert

Még meg sem érkezett, de már végleg elment,
még nem is szólt, nem látott embert
Arcom, mint kőszobor.
Könnyek nélkül sírok.
Soha nem volt gyermekeimnek, hidegek a sírok,
Ó Uram, mi jöhet még?

Ó Uram, mi jöhet még:

Ámen.

Semmi sincs, csak átlátszó éj,
szavak, miket nem bocsát meg senki,
Nincs hűséges szempár, nincs simító kéz
Ó Uram, mi jöhet még?

Éjszaka van, de napsugárra vágyom,
mint délre húzó, fáradt fecskepár,
Testem kihűlt álom csupán, darabokra hullik szét
Ó Uram, mi jöhet még?
Dühödt magányban, kócos szerelemmel
újra, csak újra küzdök valami ellen

Nem tölti be élet a végtelen űrt
Ó Uram, mi jöhet még?

Határtalan a fájdalom és oly dobogó minden emlék
még meg sem érkeztél, de máris elmégy,
Még nem is szóltál, de szád örökre néma
Ó Uram, mi jöhet még?

Kő, páncél, vasbilincs, szavak néma rendje.
Ne kínozz, hisz túsz vagyok, előtted állok pőrén bekötött
szemekkel Ó Uram, mi jöhet még?

Te és én nem létezünk már,
csak árnyékaink élnek.
Te és én becsapva állunk
nem szédít az ének.

Megyek, ahogy jöttem, senkiként a semmiből.

Megyek, mert nincs helyem, csak árny vagyok nem létezem.
A huszárcsínyek ideje lejárt
Nagy árulásokról írnak majd meséket

S nem keresnek többé csillagot szerelmes lányok

Botladoznak álmaink, könnyes az idő
szárnyaszegett vágyaink, csöndes temető

Szédül az éj, sóhaja kél
felébred a remény

Még meg sem érkezett, de már végleg elment,
még nem is szólt, nem látott embert

Még meg sem érkezett, de már végleg elment,
még nem is szólt, nem látott embert
Arcom, mint kőszobor.
Könnyek nélkül sírok.
Soha nem volt gyermekeimnek, hidegek a sírok,
Ó Uram, mi jöhet még?

Ó Uram, mi jöhet még:

Ámen.

Bikini: Veled akarok…

Bikini: Veled akarok…

Hogyha tankönyv lennél,
Belõled tanulnék
Oldalaid többször,
Végig lapoznám.

Hogyha ital lennél,
Mindig részeg lennék,
És ha szabadságharc,
A vérem áldoznám

Veled akarok a pokol tüzén elégni
ha itt az idõ
Veled akarok a Mennyországba lépni
Együtt támadni fel.

Mikor felhõ voltál,
Mindig bõrig áztam,
Mikor napfényt szórtál,
Mindig ráfáztam...

Rád borulnék õsszel,
Takaró avarral,
És ha tél lehetnék,
Behavaználak.

Beléd olvadhatnék,
Nyiló szép tavasszal,
Forró nyár ha lennék
Beragyognálak.

Veled akarok a pokol tüzén elégni,
Ha itt az idõ,
Veled akarok a Mennyországba lépni,
Együtt támadni fel.

Mikor felhõ voltál,
Mindig bõrig áztam,
Mikor napfényt szórtál,
Mindig ráfáztam...

Veled akarok a pokol tüzén elégni,
Ha itt az idõ.
Veled akarok a Mennyországba lépni,
Együtt támadni fel

Mikor felhõ voltál,
Mindig bõrig áztam,
Mikor napfényt szórtál,
Mindig ráfáztam...

Mikor napfényt szórtál,
Mindig ráfáztam...

Bikini: Veled akarok…

Bikini: Veled akarok…

Hogyha tankönyv lennél,
Belõled tanulnék
Oldalaid többször,
Végig lapoznám.

Hogyha ital lennél,
Mindig részeg lennék,
És ha szabadságharc,
A vérem áldoznám

Veled akarok a pokol tüzén elégni
ha itt az idõ
Veled akarok a Mennyországba lépni
Együtt támadni fel.

Mikor felhõ voltál,
Mindig bõrig áztam,
Mikor napfényt szórtál,
Mindig ráfáztam...

Rád borulnék õsszel,
Takaró avarral,
És ha tél lehetnék,
Behavaználak.

Beléd olvadhatnék,
Nyiló szép tavasszal,
Forró nyár ha lennék
Beragyognálak.

Veled akarok a pokol tüzén elégni,
Ha itt az idõ,
Veled akarok a Mennyországba lépni,
Együtt támadni fel.

Mikor felhõ voltál,
Mindig bõrig áztam,
Mikor napfényt szórtál,
Mindig ráfáztam...

Veled akarok a pokol tüzén elégni,
Ha itt az idõ.
Veled akarok a Mennyországba lépni,
Együtt támadni fel

Mikor felhõ voltál,
Mindig bõrig áztam,
Mikor napfényt szórtál,
Mindig ráfáztam...

Mikor napfényt szórtál,
Mindig ráfáztam...

Valentinus

Apám hűsége

Idős ember ballag csendben, szépen,
Hetvenöt év múlt felette éppen.
Gondolatban visszanéz a múltra,
Ifjúságra, vesztett háborúkra.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Életében voltak derűs percek,
Gyermekkori tréfák, csínytevések.
Felnövekvő nehéz, dolgos évek,
Paraszt mezők, visszanéz felétek.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Megjárta az élet minden poklát,
De nem hagyta cserben szép hazáját.
Vére hullott, hűséges volt hozzá,
Nem vált soha becstelenné, ronggyá.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Hűséges volt mindig Istenéhez,
Ragaszkodott protestáns hitéhez.
A jó sorsa bárhová vetette,
Hazáját és hitét nem feledte.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Paraszt voltát soha nem tagadta,
Szülőföldje mindig visszavárta.
Búzakalász aranylott feléje
Hívó szavát úgy küldte elébe.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Megalázták sokszor, elmondták bitangnak
Pedig jó vitéze volt e dicső honnak.
Próbálták megtörni, lábbal sárba nyomni
Kétlakivá tették, tudjon boldogulni.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Imádott anyámmal kuporgattak sokszor,
Hej, pedig kevésszer jutott csak a jóból.
Mégis hűséges volt, megtörték az évek
Becsületes maradt, reá büszkén nézek.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Gyermekkori álom költővé avatta
De a valós világ, mindig megtagadta.
Gyönyörű lírája, egyszerű beszéde
Nem illett a képbe, elsodorták félre.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

De ő nem csüggedett rótta a sorokat
Tiszta szép szavakkal újra dalra fakadt.
Belső késztetésből, őserőből tette
Pedig az idő már elrepült felette.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Szép volt életének minden röpke perce
Hűséges szívével ő csak ezt tehette.
Elfáradtan immár, meghajlott derékkal
Tekinthet a múltra, összegző szándékkal.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Megköszönöm apám, hogy ilyen maradtál
A népedért mindig, csendben munkálkodtál.
Paraszti fajtádra végig büszke voltál
Hűséget számomra örökül, jussoltál.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Valentinus

Apám hűsége

Idős ember ballag csendben, szépen,
Hetvenöt év múlt felette éppen.
Gondolatban visszanéz a múltra,
Ifjúságra, vesztett háborúkra.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Életében voltak derűs percek,
Gyermekkori tréfák, csínytevések.
Felnövekvő nehéz, dolgos évek,
Paraszt mezők, visszanéz felétek.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Megjárta az élet minden poklát,
De nem hagyta cserben szép hazáját.
Vére hullott, hűséges volt hozzá,
Nem vált soha becstelenné, ronggyá.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Hűséges volt mindig Istenéhez,
Ragaszkodott protestáns hitéhez.
A jó sorsa bárhová vetette,
Hazáját és hitét nem feledte.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Paraszt voltát soha nem tagadta,
Szülőföldje mindig visszavárta.
Búzakalász aranylott feléje
Hívó szavát úgy küldte elébe.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Megalázták sokszor, elmondták bitangnak
Pedig jó vitéze volt e dicső honnak.
Próbálták megtörni, lábbal sárba nyomni
Kétlakivá tették, tudjon boldogulni.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Imádott anyámmal kuporgattak sokszor,
Hej, pedig kevésszer jutott csak a jóból.
Mégis hűséges volt, megtörték az évek
Becsületes maradt, reá büszkén nézek.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Gyermekkori álom költővé avatta
De a valós világ, mindig megtagadta.
Gyönyörű lírája, egyszerű beszéde
Nem illett a képbe, elsodorták félre.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

De ő nem csüggedett rótta a sorokat
Tiszta szép szavakkal újra dalra fakadt.
Belső késztetésből, őserőből tette
Pedig az idő már elrepült felette.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Szép volt életének minden röpke perce
Hűséges szívével ő csak ezt tehette.
Elfáradtan immár, meghajlott derékkal
Tekinthet a múltra, összegző szándékkal.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

Megköszönöm apám, hogy ilyen maradtál
A népedért mindig, csendben munkálkodtál.
Paraszti fajtádra végig büszke voltál
Hűséget számomra örökül, jussoltál.
Ki az, aki mindig figyel rám?
Ő az, az én drága jó apám.

most múlik pontosan

most múlik pontosan

A szívemben nincs senki másnak hely

Lehet megtalálsz majd egyszer mert nem jól bújtam el
Kicsit megharagszol majd mert nem tagadtam el
De értelmetlen kérdés a választ tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely

Lehet rajtakapsz majd egyszer hogy másnak írtam dalt
És a csók után a múzsa még maradni akart
Hogy ott maradt vagy elrepült kérdezned sem kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely

Lehet százszor hallott földhözragadt primitív ez a mese
Lehet elcsépelt a gondolat kicsit giccses a kezdete
De most az egyszer hadd maradjon így
Most az egyszer hadd legyen jó így

Lehet azt is hallod egyszer hogy elcsatangoltam
Ahogy bandukoltam vissza csak rád gondoltam
Csodálkozni nincs mit hisz úgyis tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely

A szívemben nincs senki másnak hely

Lehet megtalálsz majd egyszer mert nem jól bújtam el
Kicsit megharagszol majd mert nem tagadtam el
De értelmetlen kérdés a választ tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely

Lehet rajtakapsz majd egyszer hogy másnak írtam dalt
És a csók után a múzsa még maradni akart
Hogy ott maradt vagy elrepült kérdezned sem kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely

Lehet százszor hallott földhözragadt primitív ez a mese
Lehet elcsépelt a gondolat kicsit giccses a kezdete
De most az egyszer hadd maradjon így
Most az egyszer hadd legyen jó így

Lehet azt is hallod egyszer hogy elcsatangoltam
Ahogy bandukoltam vissza csak rád gondoltam
Csodálkozni nincs mit hisz úgyis tudnod kell
A szívemben, a szívemben nincs senki másnak hely

Ady Endre: Ugrani már: soha

Gyönyörséges gyönyörű----hallgasd ezt meg!

Megállok pihegve, űzetve,
ugrani nem fogok tüzekbe,
ugrani már: soha már.

Megállok, s úgy állok, úgy állok,
miként a három szent királyok,
kik Krisztustól jöttenek.

Pokoltokból semmit se hoztam,
s amim csak volt: szét-elosztoztam.
S nem kell nekem semmi sem.

Állok egy kifosztott lélekkel,
drága, megrabolt emlékekkel,
de siváran, savanyun.

Adjatok egy jobbik világot,
s akkor talán másképpen látok,
de adjatok: de hamar.

És külömben mindennek vége,
megállni: sorsom tisztessége,
s ugrani már - soha már.

Ady Endre: Ugrani már: soha

Gyönyörséges gyönyörű----hallgasd ezt meg!

Megállok pihegve, űzetve,
ugrani nem fogok tüzekbe,
ugrani már: soha már.

Megállok, s úgy állok, úgy állok,
miként a három szent királyok,
kik Krisztustól jöttenek.

Pokoltokból semmit se hoztam,
s amim csak volt: szét-elosztoztam.
S nem kell nekem semmi sem.

Állok egy kifosztott lélekkel,
drága, megrabolt emlékekkel,
de siváran, savanyun.

Adjatok egy jobbik világot,
s akkor talán másképpen látok,
de adjatok: de hamar.

És külömben mindennek vége,
megállni: sorsom tisztessége,
s ugrani már - soha már.

imádok élni

Tudod mit!
Nem jól van ez így!
Elég volt!
Elhatároztam, hogy nekilátok boldognak lenni és nekilátok Téged is boldoggá tenni!
Mert hidd el, rajtunk áll!
És nem hiszem el, hogy azért kapaszkodtunk egymásba, hogy szenvedjünk!
Egy fenét!
Pontosan azért, hogy örüljünk!
Mindennek a vége valaminek a kezdete!
Alig kezdtük el szeretni egymást és féljünk ,rettegjünk?!
Egy frászt!
Tessék örülni Nekem , ahogy én is örülök Neked!
Mindjárt vége ennek a cudar világnak, és csak siránkozzunk!
Hát nem!
Örüljünk, szeressünk, öleljünk, nevessünk és lássuk meg a szépet és jót egymásban!
Ugye Te is akarod ezt?! Ugye Te is akarsz örülni, boldog lenni? Ugye Neked sincs jól, ahogy van?
Ugye segítesz -Nekem ebben?
Elgondolkodtam rajta, hogy nincs is igazi barátom, senki.....Több, mint 20 éve csak a családomnak, gyerekeimnek élek, és jól is van ez így! De ami nagyon hiányzik, az egy ember, aki igaz barátom tud lenni. Akire rábízhatom minden gondolatom, ha helyes az, de akkor is , ha nem helyes.És aki szintén rám meri bízni (még a helytelen) gondolatait is..... Mondd, akarsz-e barátom, lelki társam lenni?

imádok élni

Tudod mit!
Nem jól van ez így!
Elég volt!
Elhatároztam, hogy nekilátok boldognak lenni és nekilátok Téged is boldoggá tenni!
Mert hidd el, rajtunk áll!
És nem hiszem el, hogy azért kapaszkodtunk egymásba, hogy szenvedjünk!
Egy fenét!
Pontosan azért, hogy örüljünk!
Mindennek a vége valaminek a kezdete!
Alig kezdtük el szeretni egymást és féljünk ,rettegjünk?!
Egy frászt!
Tessék örülni Nekem , ahogy én is örülök Neked!
Mindjárt vége ennek a cudar világnak, és csak siránkozzunk!
Hát nem!
Örüljünk, szeressünk, öleljünk, nevessünk és lássuk meg a szépet és jót egymásban!
Ugye Te is akarod ezt?! Ugye Te is akarsz örülni, boldog lenni? Ugye Neked sincs jól, ahogy van?
Ugye segítesz -Nekem ebben?
Elgondolkodtam rajta, hogy nincs is igazi barátom, senki.....Több, mint 20 éve csak a családomnak, gyerekeimnek élek, és jól is van ez így! De ami nagyon hiányzik, az egy ember, aki igaz barátom tud lenni. Akire rábízhatom minden gondolatom, ha helyes az, de akkor is , ha nem helyes.És aki szintén rám meri bízni (még a helytelen) gondolatait is..... Mondd, akarsz-e barátom, lelki társam lenni?

Emily Bronte: Üvöltő szelek

„- Most tudom csak, milyen kegyetlen voltál… kegyetlen és hamis! Miért nem kellettem neked, ... ? Miért cselekedtél szíved ellenére, ... ? Egy szóval sem tudlak vigasztalni. Megérdemelted sorsodat. Önmagad gyilkosa lettél. ... Szerettél… mi jogon áldoztál fel, felelj, mi jogon! ... Amit sem a nyomor, sem a bűn, sem a halál, sem Isten, sem Sátán nem tudott volna elérni: hogy mi valaha egymástól elválhassunk, azt te saját jószántadból, önként megvalósítottad. Én nem törtem össze a szívedet, magad törted darabokra, s ezzel összetörted az enyémet is…”

.

Emily Bronte: Üvöltő szelek

„- Most tudom csak, milyen kegyetlen voltál… kegyetlen és hamis! Miért nem kellettem neked, ... ? Miért cselekedtél szíved ellenére, ... ? Egy szóval sem tudlak vigasztalni. Megérdemelted sorsodat. Önmagad gyilkosa lettél. ... Szerettél… mi jogon áldoztál fel, felelj, mi jogon! ... Amit sem a nyomor, sem a bűn, sem a halál, sem Isten, sem Sátán nem tudott volna elérni: hogy mi valaha egymástól elválhassunk, azt te saját jószántadból, önként megvalósítottad. Én nem törtem össze a szívedet, magad törted darabokra, s ezzel összetörted az enyémet is…”

.

"..............ó de mégis
ne hidd, Szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen."

"..............ó de mégis
ne hidd, Szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen."

Republic : Engedj közelebb

Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak.

Hazudj még nekem.

Mondd azt, hogy ezerszer élek,
Akkor is értesz, ha nem beszélek.
Mondd azt, hogy senki se bánthat,
A sötétben senki se láthat.

Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy igaz volt minden,
Minden szó, amit elhittem,
Meleget hozz, hogyha fázom,
Szeress úgy, ahogy kívánom.

Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Hogy ha fáj, ne mondj igazat.

Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz míg megtalállak.


Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy igaz volt minden,
Minden szó, amit elhittem,
Meleget hozz, hogyha fázom,
Szeress úgy, ahogy kívánom.

Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad. (4x)

Republic : Engedj közelebb

Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak.

Hazudj még nekem.

Mondd azt, hogy ezerszer élek,
Akkor is értesz, ha nem beszélek.
Mondd azt, hogy senki se bánthat,
A sötétben senki se láthat.

Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy igaz volt minden,
Minden szó, amit elhittem,
Meleget hozz, hogyha fázom,
Szeress úgy, ahogy kívánom.

Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Hogy ha fáj, ne mondj igazat.

Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz míg megtalállak.


Hazudj még nekem!

Mondd azt, hogy igaz volt minden,
Minden szó, amit elhittem,
Meleget hozz, hogyha fázom,
Szeress úgy, ahogy kívánom.

Hazudj még nekem!

Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad. (4x)

Für Anikó: A Túlsó Oldalon

Túl, túl ezen a megkopott házfalon
Te még egymagadban élsz, úgy tudom
A város folyójának túlsó oldalán

Túl, túl a falakon a hidakon
Túl, túl, egyedül túlélni akarom a napokat
Előre küldöm a szavakat,
Fedezzenek, ha kérdezed, hogy
Mi a nagy helyzet velem
Csak a szám mosolyog
Minden tükörben ugyanúgy lebukok
A ragyogás a te műfajod volt

Ha tudnád, hányszor látlak még
A folyón hányszor átmennék
Oda, a túlsó partra hozzád
Ha tudnád, miért bántam meg
Hogy akkor úgy bántam veled
Minden szavad visszavonnád

Mit akarsz? Kit akarsz,
Amikor itt se vagy velem
A jelenet újra lepereg, ahogyan
Azon az éjjelen
Te meg én, közepén a városnak
Várjuk, hogy álmomban, most valami mást mondjak
Csak nehogy ugyanaz legyen, látom a szemeden,
Csak nehogy ugyanaz legyen, látod a szememen
Csak nehogy újra összetörj...

Juj, máskor, ha eszembe jutsz
Az arcom ég (Újra lepereg a jelenet)
Még az emlékedtől is
Elfutnék (Ahogyan azon az éjjelen)
Hogyha ráemlékszem, hogy bántál velem
(Látom a szemeden)

Ha tudnád, hányszor látlak még
A folyón hányszor átmennék
Oda, a túlsó partra hozzád
(Csak nehogy újra összetörj)
Ha tudnád, miért bántam meg
Hogy akkor úgy bántam veled
Minden szavad visszavonnád

Hát így telik nap nap után
Rád fognám, visszavonnán...

Hát így telik (Hát így telik)
Nap nap után (Nap nap után)
(Rád fognám)
Visszavonnám (Visszavonnám)

Für Anikó: A Túlsó Oldalon

Túl, túl ezen a megkopott házfalon
Te még egymagadban élsz, úgy tudom
A város folyójának túlsó oldalán

Túl, túl a falakon a hidakon
Túl, túl, egyedül túlélni akarom a napokat
Előre küldöm a szavakat,
Fedezzenek, ha kérdezed, hogy
Mi a nagy helyzet velem
Csak a szám mosolyog
Minden tükörben ugyanúgy lebukok
A ragyogás a te műfajod volt

Ha tudnád, hányszor látlak még
A folyón hányszor átmennék
Oda, a túlsó partra hozzád
Ha tudnád, miért bántam meg
Hogy akkor úgy bántam veled
Minden szavad visszavonnád

Mit akarsz? Kit akarsz,
Amikor itt se vagy velem
A jelenet újra lepereg, ahogyan
Azon az éjjelen
Te meg én, közepén a városnak
Várjuk, hogy álmomban, most valami mást mondjak
Csak nehogy ugyanaz legyen, látom a szemeden,
Csak nehogy ugyanaz legyen, látod a szememen
Csak nehogy újra összetörj...

Juj, máskor, ha eszembe jutsz
Az arcom ég (Újra lepereg a jelenet)
Még az emlékedtől is
Elfutnék (Ahogyan azon az éjjelen)
Hogyha ráemlékszem, hogy bántál velem
(Látom a szemeden)

Ha tudnád, hányszor látlak még
A folyón hányszor átmennék
Oda, a túlsó partra hozzád
(Csak nehogy újra összetörj)
Ha tudnád, miért bántam meg
Hogy akkor úgy bántam veled
Minden szavad visszavonnád

Hát így telik nap nap után
Rád fognám, visszavonnán...

Hát így telik (Hát így telik)
Nap nap után (Nap nap után)
(Rád fognám)
Visszavonnám (Visszavonnám)

Charlie : Az légy, aki vagy

Gharlie: Az légy, aki vagy

Hova mész, hova futsz, mondd, hogy jó reggelt!
Ölelj át, a világ épphogy életre kelt!

Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
alakul még az igazi kép,
nézni szeretném a színek, meg a fény
hogyan fonnak Rád ma új ruhát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útbaejthető,
de úgyis visszaérkezem.

Ébredés, változás, minden új nap új,
ölelj át, mitől félsz ennyi hajnalon túl?
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útbaejthető,
de úgyis visszaérkezem.

Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útbaejthető,
de mindig visszaérkezem!

Kórus: Az légy, aki vagy, érezd jól magad...

Néhány kikötő még útbaejthető,
de mindig visszaérkezem!

Mindig visszaérkezem !

Charlie : Az légy, aki vagy

Gharlie: Az légy, aki vagy

Hova mész, hova futsz, mondd, hogy jó reggelt!
Ölelj át, a világ épphogy életre kelt!

Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
alakul még az igazi kép,
nézni szeretném a színek, meg a fény
hogyan fonnak Rád ma új ruhát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útbaejthető,
de úgyis visszaérkezem.

Ébredés, változás, minden új nap új,
ölelj át, mitől félsz ennyi hajnalon túl?
Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útbaejthető,
de úgyis visszaérkezem.

Az aki szép, az reggel is szép,
amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,
ne siess még, ne siess úgy, mondok valamit,a tükröd hazudik,
nehogy elhidd, hogyha másnak lát!

Az légy, aki vagy, érezd jól magad,
és ha elhajózom hosszú vizeken,
néhány kikötő még útbaejthető,
de mindig visszaérkezem!

Kórus: Az légy, aki vagy, érezd jól magad...

Néhány kikötő még útbaejthető,
de mindig visszaérkezem!

Mindig visszaérkezem !