Tudod mit!
Nem jól van ez így!
Elég volt!
Elhatároztam, hogy nekilátok boldognak lenni és nekilátok Téged is boldoggá tenni!
Mert hidd el, rajtunk áll!
És nem hiszem el, hogy azért kapaszkodtunk egymásba, hogy szenvedjünk!
Egy fenét!
Pontosan azért, hogy örüljünk!
Mindennek a vége valaminek a kezdete!
Alig kezdtük el szeretni egymást és féljünk ,rettegjünk?!
Egy frászt!
Tessék örülni Nekem , ahogy én is örülök Neked!
Mindjárt vége ennek a cudar világnak, és csak siránkozzunk!
Hát nem!
Örüljünk, szeressünk, öleljünk, nevessünk és lássuk meg a szépet és jót egymásban!
Ugye Te is akarod ezt?! Ugye Te is akarsz örülni, boldog lenni? Ugye Neked sincs jól, ahogy van?
Ugye segítesz -Nekem ebben?
Elgondolkodtam rajta, hogy nincs is igazi barátom, senki.....Több, mint 20 éve csak a családomnak, gyerekeimnek élek, és jól is van ez így! De ami nagyon hiányzik, az egy ember, aki igaz barátom tud lenni. Akire rábízhatom minden gondolatom, ha helyes az, de akkor is , ha nem helyes.És aki szintén rám meri bízni (még a helytelen) gondolatait is..... Mondd, akarsz-e barátom, lelki társam lenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése