Für Anikó: A Túlsó Oldalon

Túl, túl ezen a megkopott házfalon
Te még egymagadban élsz, úgy tudom
A város folyójának túlsó oldalán

Túl, túl a falakon a hidakon
Túl, túl, egyedül túlélni akarom a napokat
Előre küldöm a szavakat,
Fedezzenek, ha kérdezed, hogy
Mi a nagy helyzet velem
Csak a szám mosolyog
Minden tükörben ugyanúgy lebukok
A ragyogás a te műfajod volt

Ha tudnád, hányszor látlak még
A folyón hányszor átmennék
Oda, a túlsó partra hozzád
Ha tudnád, miért bántam meg
Hogy akkor úgy bántam veled
Minden szavad visszavonnád

Mit akarsz? Kit akarsz,
Amikor itt se vagy velem
A jelenet újra lepereg, ahogyan
Azon az éjjelen
Te meg én, közepén a városnak
Várjuk, hogy álmomban, most valami mást mondjak
Csak nehogy ugyanaz legyen, látom a szemeden,
Csak nehogy ugyanaz legyen, látod a szememen
Csak nehogy újra összetörj...

Juj, máskor, ha eszembe jutsz
Az arcom ég (Újra lepereg a jelenet)
Még az emlékedtől is
Elfutnék (Ahogyan azon az éjjelen)
Hogyha ráemlékszem, hogy bántál velem
(Látom a szemeden)

Ha tudnád, hányszor látlak még
A folyón hányszor átmennék
Oda, a túlsó partra hozzád
(Csak nehogy újra összetörj)
Ha tudnád, miért bántam meg
Hogy akkor úgy bántam veled
Minden szavad visszavonnád

Hát így telik nap nap után
Rád fognám, visszavonnán...

Hát így telik (Hát így telik)
Nap nap után (Nap nap után)
(Rád fognám)
Visszavonnám (Visszavonnám)