„- Most tudom csak, milyen kegyetlen voltál… kegyetlen és hamis! Miért nem kellettem neked, ... ? Miért cselekedtél szíved ellenére, ... ? Egy szóval sem tudlak vigasztalni. Megérdemelted sorsodat. Önmagad gyilkosa lettél. ... Szerettél… mi jogon áldoztál fel, felelj, mi jogon! ... Amit sem a nyomor, sem a bűn, sem a halál, sem Isten, sem Sátán nem tudott volna elérni: hogy mi valaha egymástól elválhassunk, azt te saját jószántadból, önként megvalósítottad. Én nem törtem össze a szívedet, magad törted darabokra, s ezzel összetörted az enyémet is…”
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése