...volt már az életemben egy pár nehéz helyzet...

mindig azt vallottam, a nehéz helyzetek megeddzenek...

de most ez....

vagy inkább ezek...

össztűz....

mindig mindennek oka van....

biztos ezeknek is....

már nem is érdekel...

hazamegyek, begyujtok a kandallóba,

kibontok egy finom bort, mert most arra van szükségem...

meg egyedüllétre....

és nézem a tüzet....

semmi más nem érdekel...

mert minek is...

mindig küzdök, harcolok, hogy jobb legyen....

soha nem vétkezek....

folyton jó vagyok....

jó anya, jó feleség, jó diák, jó kollega, jó ember....

mert akkor hátha jót kapok...

mindenkinek szót fogadok,

anyámnak, uramnak,gyerekeimnek,tanáraimnak, kollegáknak,

vélt, vagy valós barátoknak,még az orvosnak is.....

mindenkinek....

és egyre rosszabb...

elég volt...

legyen minden úgy, ahogy van...

majd eladjuk szép lassan mindenünket...

feléljük értékeinket...

az a pár év kéne még, míg gyermekeink útra készek leszenek...

utána már nem érdekel, ha nem marad semmi sem...

egyszer azt mondtad: Neked még 20 éves terveid is vannak...

igazad van....

az elmúlt 1 évben azt hittem, csak egy pár hónapra tervezhetek....

de már másképp látom...

hátha mégis...

mikor rámborult minden, kicsúszott a talaj....

elkezdek hát tervezni....

keresek egy kis tanyát, ahova elbújhatok....

nem kell más, csak egy kis nyugalom...

meg a kandalló...

meg a tűz...