Következik
addig is hagyok itt egy pár gondolatot....
tessék......légy ember......
állj elém, és mondd a szemembe,hogy sosem gondolsz rám.....
akkor vajon most miért vagy itt????
minek olvasod el a soraimat?????
mért érdekel, hogy mit érzek????
(hisz úgyis tudod.....)
mit érzel, mikor olvasod a kinlódásom????
és mondd, belehalnál, ha néha reagálnál rá valamit????
van a bal alsó sarokban megjegyzés lehetőség...
nem éreztél még késztetést,hogy irj oda valamit???
de akkor sem értem, mire vagy kiváncsi????
és,ha kiváncsi vagy, akkor miért nem kérdezel????
tessék,légy ember!!!!!
ember, amilyennek megismertelek....
ember....
******
| Kóstolgat az élet minket, gondoltál már erre? Hoz rengeteg jót, de mindig valami nagy árat fizetsz. Olyan terheket ró rád, meggebedsz. Aztán megint ad. Elvesz, ad. Néha azt érzem, figyeli, mit bírsz még...? | ||
******** Elég csak nyitott lélekkel figyelni a világra. Befelé meg elcsöndesedni. Mindenki remélheti, megérkeznek a válaszok. ************ | ||
Ne visszafelé gondolkodj! Rosszul csináltad?
Nem rossz szándékkal tetted, nyilván. Rájöttél dolgokra, ez elég.
Bánod, rendben van. De nem kell meakulpázni, hanem előre figyelni.
Arra, hogy most mit teszel. Sajnálni magad és szenvedni lehet egy darabig, csak nem visz előre.
De hogy befelé figyelsz, az jó jel. Ne ijedj meg tőle! Változást hoz, és a változásban van a jövő.
Minden napnak a maga terhét nézd!
********
| Márai azt írja a tapintatról és gyöngédségről, hogy az több és értékesebb, mint a tudás és az értelem, és becsesebb mint a jóság... Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a tapintat és az a gyöngédség, mely mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak... Ez a tapintat nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. | ||
**********
Idővel te ülsz ki az arcodra. A gondolataid, az érzelmeid, a bánatod, a sérelmeid, a vágyaid, minden, amin átmész.
************
Különös dolog az adás képessége. Megtanít arra, hogy a tárgyak és a szeretet osztogatható kincsek. Minél több emberhez vándorolnak, nem kevesebb lesz belőlük, hanem több.
***********
Gyökerek nélkül elpusztul a növény. - Hogy maradhatna meg gyökerei nélkül az ember...
**********
Mindenkire, minden lényre a világon rábíztak valamit vagy valakit.
A világ a mi örökségünk, mindenki felel valamiért. (...)
Lehet, hogy elég, ha mindenki arra gondol, mi is bízatott rá ebben az életben.
Mit kell megőriznie, kire kell vigyáznia, mi a dolga kerek e világon.
**********
Én optimista vagyok, bár látom, elbitangolt a világ, a vesztébe rohan, ha így folytatódik.
De a káosz után rend kell, hogy legyen, s így lesz, bízom benne.
A gyerekeknek ezért kell ismerni a gyökereket, s tudni, hogy a világ nem az, amit mindenütt látnak, és a tévéből ismernek.
A világ egész másutt kezdődik.
A saját bensőmben, aztán a családnál, aztán a közösségeknél. Amik már nincsenek.
De mintha egyre születnének.
*********
| - Van a szenvedésnek értelme? - Van. - És mi az? - Kinyílik a szívünk. | ||
******
Schäffer Erzsébet szavait hívtam segítségül.....
azokat, amiket magaménak vallok.....
Te vallasz ebből magadénak valamit?????
Te mit vallasz?????
Temikor vallasz????
Mikor nyílsz meg újra????
Úgy érzem, hiányoznak életedből a versek, a szavak....
Különben miért lennél it???
Miért???
és van még valami, ami minden nap eszembe jut....
minden nap....
én hiszem, tudom ,Te jó ember és jó apa vagy.....
hiszem, hogy dolgozol rajta, hogy megtaláld utadat a fiadhoz....
meg kell találnod!!!!
és minden nappal, mikor ezt nem keresed, nagyon sokat veszítesz....
lehet száz meg száz barátod....
lehet száz meg száz szerelmed....
lehet száz meg száz új ismerősöd....
hiheted, hogy van új családod....
de fiad csak egy van!!!!!
mert:
„A gyerekkor egyik csapdája, hogy azt is érezzük, amit nem értünk, s mire értelmünk megemészti a történteket, addigra a szívünk már mély sebeket hordoz.”
(Carlos Ruiz Zafón)
és:
„A fiatal lehet szétszórt és a maga szintjén mégis eredményes - az öregnek azonban szüntelenül összpontosítania kell.
Az öregség nem nyugalom, hanem megfeszített akarat.
Két mankónk: az önirónia és a bátorság.
Energiánk pedig az eszközként használt szenvedés.
A hova nem rajtunk áll.
A miért az Isten titka.
A hogyan a mi szabadságunk"
tudd:
tudnod kell:
Mindenki úgy hal meg, ahogy élt, ahogy gondolkodott.
Halálában is saját személyiségét hordozza.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése