hogy minden nap,
mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
hogy fáradt vagyok."
És megint, mert néha muszáj
Nézni, hogy halni kész a nyár
Tükröm tűzben, egy fejes az űrben
Tudom, kié lelkem, hozzád írtam
Minden versem, minden dalom
Te légy a sírom..
A zöld folyó, hullámain ha fényjelet
Küldenek, bocsájsd meg minden vétkemet
És válaszolj, mielőtt mennem kell
Velem az életed
Tudnom kell, hogy nem rontottad el
Már sosem bánthatnak
Maradj mindig így
Ilyen halhatatlannak
Ahogy megszoktad már
Újra minden nap
Táruljon szemed elé
Egy giccses képeslap
Te légy a sírom
A zöld folyó, hullámain ha fényjelet
Küldenek, bocsájsd meg minden vétkemet
És válaszolj, mielőtt mennem kell
Velem az életed
Tudnom kell, hogy nem rontottad el
Már sosem bánthatnak
Maradj mindig így
Ilyen halhatatlannak
Ahogy megszoktad már
Újra minden nap (újra meg újra..)
Táruljon szemed elé
Egy giccses képeslap
Maradj mindig így..
utadba jön - nem is kerested.
útjára megy - hiába nem ereszted.
mindegy - csak tűrd szótlan panasszal!
mindegy - üvölts, ha az vigasztal!
mindegy - harapd némán a nyelved!
mindegy - párnád ököllel verjed,
vagy görcsösen szorítsd a szádra!
hiszel? - most istent káromolhatsz!
hitetlen vagy? - hitet tanulhatsz!
legyintenél - az is hiába,
s hiába vágyol a halálra.
hát élj, s tanuld meg elfogadni,
hogy nem tud ennél többet adni.
(Paruj Szevak: A szerelem)
Nagy Attila: Egy pillantás
Egy szívdobbanásnyi pillanat volt;
Tekintetedben elmerültem.
Hogy hányféleképp érintett meg
nem tudod azt hiszem.
Elragadtál, és megrémítettél:
Mélyen bennem utaztál;
lelkem kertjében, elmém tengerén,
hová én sem tudom az utat már.
Visszavárlak. Most örökre
vésd belém, hogy létezel!
Zuhanj bennem mélyre,
s talán lelkem átölel,
vagy talán megrettenek megint,
ahogy gyenge viaszként elfolyok
lángoló pillantásodban... Ijesztő:
Valahol még mindig ember vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése