.. szeretem az éjszaka színeit, hangulatát, dallamát... az alvó fák sóhaját... a világ lüktetése szelídül... minden csendesül... biciklit tekervén suhanok az úton, magam mögött hagyván a nappal zaját... felzaklatott elmém békésre simítja az éjszaka...
... gondolatok jönnek-mennek... árnyak ölelnek-bújtatnak... nyugtatják szívdobbanásaim ütemét... iszom magamba a világot... takaróznék a csillagos égbolt-paplannal... és a Hold mosolyát használnám párnámul...
... hív a Hold és én mennék... megérinteném arcát... távol van... kezem nyújtom felé és gondolataimmal simítok egyet a képen... így érintem...
... csend van... béke... sötét... és azt szeretném, maradjon így...
... nem akarok még hajnalt...
... nem akarok még nappalt...
... most nem akarom...
ki- be kapcsolható........
"A csendes embert már megérteném.
Mindent átbeszélnénk ó hogy szeretném. Fájdalmasan hiányozni fogsz.....Úgy érzem,
hogy megbolondulok..."
Edda : Csendes ember
De rá sosem, sosem figyeltetek.
A világról véleménye volt,
De megtanították rá, hát halgatott.
A csendes ember nem kell senkinek,
Ha szeret is, nem mond szépeket.
A csendes ember nem jó társaság,
Ha megszólal minden szava vág.
A csendes ember.
Jól van, jól van, - mondta - okosok!
Tudom ti mindent előre láttatok.
Istenem, de akkor ki tévedett?
A csendes ember magában nevetett.
A csendes ember hosszú útra megy.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.
A csendes ember némán ordított.
Hiába hajolsz fölé nem hallhatod.
Így múltak el utolsó napjai.
A fájdalomról nem voltak szavai.
A csendes embert már megérteném.
Mindent átbeszélnénk ó hogy szeretném.
Fájdalmasan hiányozni fogsz.
Édesapám, veled maradok.
A csendes ember hosszú útra ment.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.
A csendes ember hosszú útra ment.
Találkozásunk a néma völgyben lesz.
Te nem kérdezel, és én hallgatok.
Úgy érzem, hogy megbolondulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése