Fehérvári Ervin: Meg nem született gyermekem... 

          Hosszú, méla csönd ömlik keresztül kietlen lelkemen.

Szeretlek téged, meg nem született gyermekem!

Jéghideg izzadságban úszva felriadok kétségbeesett sírásodra. Pedig...

Ezer verset mormolok neked álmodban, merengek melletted reggelig.

Hűs harmattal locsolom kényes talpad és mosolyogva,

enyhetadó kenőcsöt kenek bársonyos combodra.

Pedig...

Elmondom neked, hogy gyönyörű az élet

és vadregényes tájakra viszlek téged.

Semmi, semmi, semmi nem fáj, ha velem vagy!

Nem érdekel perzselő tűz, metsző szél vagy kegyetlen fagy!

Fehér, halk bölcsődet reszketve, lágyan ringatom.

Pedig éles, hideg szike vágott testembe azon a hajnalon.............

Republic:....született