Egoista, hajthatatlan, sőt néha kifejezetten agresszív. Már kora ifjúságában a saját útját járja. Erről senki sem tudja letéríteni. Szellemi horizontja tág, szinte a lehetetlent akarja. Reakciója spontán. Mérhetetlen becsvágya sokszor rugalmatlanná teszi. Gyakran ébreszt ellenszenvet másokban. Személyiségét azonban ennek ellenére sokan csodálják. Az olcsó népszerűség nem az ő kenyere. Zseniális stratéga, sokoldalúan intelligens. Szorgalmas és igyekvő. Vágyik a változatosságra, kalandokra, de mivel gyökerei mélyek, mozdíthatatlan. Állandóan kiéhezett a csodálatra, elismerésre. Szeret álmodozni, nehezen fogadja el az élet realitásait. Saját erényeit felnagyítja, az eseményeket kiszínezi, mert a valóságot nem találja elég vonzónak. Filozofikus alkat, az elméletek érdeklik. Nagy a tudásszomja.
Szerelmi élete: A szerelemben roppant szenvedélyes, de nehéz alkalmazkodni hozzá mert szeszélyes. Maga sem tudja, mit szeretne. Mindig valami mást. Nagyon féltékeny a partnerére, annak ellenére, hogy ő maga sem a hűség mintaképe. Ha viszont elkötelezi magát, akkor abszolút hű és alkalmazkodó. Egy ideig. Amint a házasságán erőt vesz az unalom, szenvedélye újra lángra lobban és új partner után kutat.
Eltűnt már minden, miről álmodtál
Széthullott lassan, mint egy kártyavár
Nem kell a szép szó, itt már senkit sem vár
Úgy érzem elkéstünk és lázadnál, holnap már
Ne félj, ne szólj, ne mondd hogy jó...
Az élet nem mindig pont rólunk szól...
Rámtör hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem
Mikor hangod ébresztett fel
Csak álmom mélyén, őrzöm a lángot még
Már mindent elfújt a szél...
Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz
Emélkül mit mondhatnék?...
Nem kell, hogy eltitkold, mi a lelkedből szólt
És nem kell szégyelld azt, mert mind értünk volt
Végül már nem hittem hogy van választás
Érzem, hogy bölcsebb lettem, nem fáj már: mondd good-bye...
Ne félj, ne szólj, ne mondd hogy jó...
Az élet nem mindig pont rólunk szól...
Rámtör hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem
Mikor hangod ébresztett fel
Csak álmom mélyén, őrzöm a lángot még
Már mindent elfújt a szél...
Rámtör hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem
Mikor hangod ébresztett fel
Csak álmom mélyén, őrzöm a lángot még
Már mindent elfújt a szél...
Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz
Emlékül mit mondhatnék?...
********************
Ha most majd hazamész,
Vagy bárhová is mész,
De tudd meg, elkísér egy gondolat,
Mi bántja azt, ki itt maradt.
Hogy vajon mi történt,
Hogy veled mi történt,
Míg engem forgatott a szédület,
Az vajon hogy történt veled?
És ha éppen hazamész,
Vagy bármerre mész,
Tudd meg, elviszel most engem is.
S hogy elfelejtesz majd,
Ha elmúlt egy nap,
Te majd velem maradsz akkor is.
S én az asztalra teszem
A lábam, s nekem
Itt vagy, hátradőlök székemen.
Az emlékem vagy.
Majd az leszek neked,
Mit magaddal viszel,
Az érzés, amit majd most elviszel,
És holnap talán elhiszel.
Mert én úgy akarnám,
Hogy emlékezz majd rám,
Már érzem, tőled függ az életem,
Majd hátradőlök székemen.
És míg magam maradok,
Csak rád gondolok,
Nekem az lesz majd a módszerem,
Hogy rólad álmodok,
És így bejutok
Majd a gondolataid közé.
Mert majd érezni fogod,
Hogy rád gondolok,
És majd megtalál a gondolat:
Az emlékem vagy.
Ha most majd hazamész,
És nagy utcákon mész,
Nem kell, hogy hátranézz, mégis érezni fogod,
Nem kell, hogy visszanézz, csak érezni elég,
Hogy hátad mögött ott jár egy néma gondolat
Azt én küldtem neked,
És ott marad veled,
És bármerre is járnál, majd magaddal viszed.
Tíz kicsi bűnjel...
Minden utcasarkon csak Terólad hallok
Azt beszélik van néhány gyereked
Ha veszekedsz berekedsz
És még azt is hallom, minden utcasarkon
Nős vagy és az asszony nagyon szeret
És azt mondják, hogy érte Te is odavagy
Márpedig a múlt éjszaka egész másnak mutattad magad
Elmúlt az az éjszaka, de tíz ujjad tűznyoma
Apró bíbor bűnjelek tanúk rá, hogy létezett
Minden utcasarkon csak T rólad hallok
Hogy körbe hordasz apró bűnjeleket
És még azt is hallom, hogy az tíz kis ujjnyom
És hogy éjjel pont én voltam veled
Lehet mondtam ilyet
És ami főképp meglep, hogy ezért oda vagy
Márpedig Te előzőleg zárkózottnak mutattad magad
Kiáltozva emlegetsz kis tíz bíbor bűnjelet
És felléptél már mérgesen vagy száz nyilvános helyen
Másként kéne, lármát csapsz, így iszony a viszony
Másként kéne, másképpen ez iszony nem viszony
Ha Te jobbra akkor én balra, ha Te széna akkor én szalma
Fel-le fordulok egyre gyorsulok merre van az arra,
Kibe keveredtem bele hazafele, hogy kerülök ide
Ez ugyanaz az emelet a ház ami más ki hibás csakis a panel
Az érzéki csalódás itt kap el
Én ezentúl vallom, minden háztömb sarkon
Hadd tudja az egész lakótelep
No meg a közület a kerület
Mától én a blúzom a vállamról lehúzom
Hadd lássák az összes bűnjeleket
És teszem én ezt addig, míg egy éjszaka
Vállam fehér bőrére majd újra rásüt tíz ujjad nyoma
Új és újabb tűznyomok, erre bizton számítok
Mit feltárhatok mérgesen vagy száz nyilvános helyen
Gallérom felhajtom, minden háztömb sarkon
Mert rám bámul mind a lakótelep
Na látod ez jár neked
Hátam mögött hallom minden háztömb sarkon
Itt megy az, kit egy nő nagyon szeret
Csak azért mert éjjel ittam valamit
És valaki magányos volt hát gondoltam segítek kicsit
Az sem jó, ha emleget, az sem jó, ha elfelejt
Az sem jó, ha nincs nekem, senkin sehol bűnjelem
Másként kéne, lármát csapsz, így iszony a viszony
Másként kéne, másképpen ez iszony nem viszony
"Méltatlanul bízunk, méltatlanul adunk, méltatlanul hiszünk, méltatlanul szeretünk minden egyes nap, mert olyannyira szeretnénk, ha igazán létezne mindaz, amit elképzeltünk. És mégsem. Egyszer aztán nem bízunk és nem hiszünk többé, akkor sem, ha méltó volna, mert olyannyira belénk ég a méltatlanság-érzés, a méltatlanság-félelem, hogy elveszítjük a bízás-hívés képességét"
"Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid. Remélem, te tele leszel jóval. Remélem, látsz majd olyanokat, amin ledöbbensz. Remélem, érzel olyat, amit addig még sosem éreztél. Remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem, olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem, lesz erőd, hogy újra elkezdd. "
(Benjamin Button különös élete)--ezt is meg kéne nézned!!!
"Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon." (P.C.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése