Nem az a baj, hogy feladtad, hanem hogy meg sem próbáltad!!!!!
Nem az a baj, hogy nincs energiád, hanem , hogy nem vagy fogékony semmire!

Nem az a baj, hogy bezárkózol, hanem, hogy undok , magadnak való, másoktól sokat elváró, ugyanakkor magaddal igénytelen, lusta vagy! És ne mondd magadról, hogy következetes vagy, mert egyáltalán nem!

A legnagyobb baj pedig az, hogy nem volt rá okod, mégis HAZUDTÁL nekem!
Ha nem mondtál el nekem dolgokat, legalább ne hazudtál volna!
Nem volt rá szükség!
OLYAN DOLOGBAN HAZUDTÁL, AMIT SOHA NEM FOGOK MEGBOCSÁTANI NEKED!

NEM VOLTAM HIBÁTLAN, SŐT SOK HIBÁM VOLT, DE EMBERKÉNT ÉLTEM,ÉS EMBERSZÁMBA VETTEM A BARÁTAIMAT!

Látod, igazam lett, én mindig ettől féltem
Hogy közénk áll valami, talán fontosabb
Pedig én igazán kiszámíthatóan éltem
S közülünk mindig te voltál okosabb

Tudod jól, nekem a szívem gondolkodik
És amit ő gondol, azt muszáj megtennem
De szólhattál volna, hogy nem tudsz már velem jönni
S ha már nem tudsz, hadd tudjam, hogy miért nem

Refr.:

Hónapok óta a híredet se hallom
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom
Tán a hétköznapok fogságába estél
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér

Olyan csendben maradtál el, hogy észre sem vettem
Csak a hiányod lett egyre égetőbb
És tudom, mit gondolsz - hagyjam már végre abba -
De hadd mondjak pár dolgot még előbb

Bizony, nem így képzeltem még néhány éve
Megint egy dolog, amit valahogy nem értek
Igaz, nem biztos, hogy mindent értenem kéne
Hát úgy teszek, mintha hinném, mit beszélnek

Refr.:

Hogy annyi a dolgod, hogy ki sem látszol belőle
A munka, a kocsi, a pénz s még az asszony is
De úgy érzem, olyan nagyon nem is bánod
S ha így van, hát én bánom helyetted is

Persze, lesz még úgy, hogy együtt ülünk mi ketten
Pár üveg borral, egy csendes délután
S nem kell többé gondolnunk sem arra,
Hogy a barátunk már nem a barátunk talán.