Károlyi Amy: És

Micsoda riadt rimánkodás, micsoda kővé dermedt kérlelés, micsoda töretlen várakozás: nem lehet, ne jöjjön segítés, s a kitárt kar a semmibe nyíló a végleg értelmetlen ölelés, a fagyott bizalom, a gyermeki, hogy aki, amit igért megteszi. Hogy most e pillanatban lép ide és fésüt hoz, hogy fésüljön vele és kezet hoz a kézben meleget és foghatatlan van a kéz helyett s a riadt szem, hogy nem, ezt nem lehet, a sebzettségre jő a balzsam és - a becsapottság gúnyos mosolya, hogy nincs több és. [Requiem élőkért, 1990]