We were together since we were five She was so pretty Emma was a star in everyone's eyes And when she said she'd be a movie queen Nobody laughed A face like an angel She could be anything
Emmaline Emma, Emmaline I'm gonna write your name high on that silver screen Emmaline Emma, Emmaline I'm gonna make you the biggest star this world has ever seen
At seventeen we were wed I'd work day and night To earn our daily bread And every day Emma would go out Searching for that play That never, ever came her way You know sometimes she'd come home So depressed I'd hear her crying in the back room Feel so distressed And I'd remember back when she was five To the words that used to make Emmaline come alive It was : "Emmaline, Emma, Emmaline, I'm gonna write your name high on that silver screen. Emmaline, Emma, Emmaline I'm gonna make you the biggest star this world has ever seen."
It was a cold and dark December night When I opened up the bedroom door To find her lying still and cold Upon the bed A love letter lying on the bedroom floor It read : "Darling I love you, But I just can't keep on living on dreams no more. I tried so very hard not to leave you alone. I just can't keep on trying no more."
Ostoba szavakkal támad a hazug, ha otthagyod. A buta az túl okos lesz ha nem vagy ott.
Az irigy semmit nem alszik éjszakákon át. A hiúnak orráig ér a nagy világ.
Nézz körül és válassz! Tudnod kell a választ! Nézz körül és válassz! Tudnod kell, ki vagy...!
Rájössz, hogy magadból bármennyit adsz és akárhogy szétszakadsz...
Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég!
Soha nem hagyom abba, csak újra kezdem el. Újult erõvel tép a szenvedély. Kérdezni akkor is fontos, ha senki nem felel. Mindegy, hogy milyen az út, ha menni kell.
Nézz körül és válassz! Tudnod kell a választ! Nézz körül és válassz! Tudnod kell, ki vagy...!
Rájössz, hogy magadból bármennyit adsz És akárhogy szétszakadsz...
Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég!
Nézz körül és válassz! Tudnod kell a választ! Nézz körül, és válassz! Tudnod kell ki vagy...!
Rájössz, hogy magadból bármennyit adsz És akárhogy szétszakadsz...
Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég!
Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég! Soha nem elég!
"Az ember, ha már nem tud szeretni: menjen tovább!" Semmiért nem kár, csakis a szeretetért. Az pedig - ha valóban volt - elveszíthetetlen."
"Nevettem, hogy ne zokogjak."
/Chuck Palahniuk/
Szívvel látni nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáidat, esendőségeidet, néha még a legtaszítóbb, legmegvetendőbb tulajdonságaidat is. Nem azt, hogy nem látom meg a gonoszságodat, amitől, mint minden ember, te sem tudtál vagy nem akartál megszabadulni - hanem azt, hogy mindezeknél följebb is nézek benned, és tudom, hogy több vagy, mint a démonaid!
Egy téli reggel váratlan álltak elém És összedőlt egy megszokott világ Már álmok nélkül a padlón ott fekszem én Csak rám dobnak egy széttépett ruhát
Talán, lesz még egy életem Talán, még újra kezdhetem Talán, még egyszer szép leszek S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek
Én azt képzeltem, hogy nem vagyok sebezhető Gondosan nevelt egy jó család Egy emberélet oly könnyen megtörhető Ha bármikor fegyvert szegeznek rád
Talán, lesz még egy életem Talán, még újra kezdhetem Talán, még egyszer szép leszek S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek
Talán, majd elfelejthetem Talán, felnő a gyermekem Talán, majd róla álmodom S, hogy éjjel mégis sírok, Azt majd letagadom
Talán, talán majd elfelejthetem Talán, felnő a gyermekem Talán, lesz még egy életem Talán, még újra kezdhetem Talán, még egyszer szép leszek S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek
És, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek
Este volt s a nyári égről Rohanó, tüzes vágyak estek belém, Mikor a bőrünk össze-összeért, Egész életemmel ott éltem én, Azon a kicsi, darabka helyen, Ahol a bőrünk, A bőrünk összeért.
voltam New Yorkban reptéren Londonban Berlinben lassú volt a fény imbolygott Amszterdam és hess jött Marrakech Párizsból sms szikrázott Velence mint Varsóban a fűszeres lány aki eladó de én nem Bem apó halló halló halló hallucináció csak a szerelem eleven elemem valahol elveszett veszettül keresem sehol se talállak téged életem
voltam Keleten jártam Nyugaton déli legelőn északi ugaron sorstalan utakon fejvesztve kutatom őt nem tudom hol lakom
itt lesz a szekrényben a kávés csészében vagy tán a szőnyeg alatt az ajtó mögött nem néztem egy sötét sarokban nyilvános wc-ben a körúton egy kávéházban budai erkélyen jaj hívok nyomozó mer én nem Columbo halló halló halló halucináció...
csak a szerelem eleven elemem valahol elveszett veszettül keresem sehol se talállak téged életem
voltam Keleten jártam Nyugaton déli legelőn északi ugaron sorstalan utakon fejvesztve kutatom őt nem tudom hol lakom
Egy szívdobbanásnyi pillanat volt; Tekintetedben elmerültem. Hogy hányféleképp érintett meg nem tudod azt hiszem. Elragadtál,és megrémítettél: Mélyen bennem utaztál; lelkem kertjében, elmém tengerén, hová én sem tudom az utat már. Visszavárlak.Most örökre vésd belém, hogy létezel! Zuhanj bennem mélyre, s talán lelkem átölel, vagy talán megrettenek ahogy gyenge viaszként elfolyok lángoló pillantásodban... Ijesztő: Valahol még mindig ember vagyok.
(Nagy Attila)
Szélnek eresztlek....
Nézem a nyár utolsó virágait ahogy koromtalan lángjuk világít a fűszálból a zöld tovaillan hová lesz minden amim van a tövekben elapadnak a nedvek talán nem is vagy csupán kereslek.
(Fecske Csaba)
2009. november 14., szombat
...miért nem hallgatod meg???
lazíts kicsit....
hallgasd, élvezd....
Soha senkinek se engedd, Hogy megnyirbálja Arany álmaid ezüst szárnyait.
(Sri Chinmoy)
....én nem is engedem......
tele vagyok félelemmel...
napról-napra nő bennem...
mi lesz velünk, hogyan tovább....
nagy terveket szül a kényszer....
aztán. ha belebukunk, mindent elbukunk....
van-e bennem ennyi erő?.....
ad-e valami erőt mindehhez?....
lassan belefáradok, hogy mindenkinek azt mutassam, minden rendben....
ha tudnátok, mennyire nem így van....
tele vagyok félelemmel....
de jó lenne pár biztató szó...
de jó lenne....
"Véletlen volt, vagy csapda tán, hogy egymást újra láttuk? Azóta nem találhatom helyem se itt, se másutt! Megkérdem százszor is magam, halottan is tovább élsz? Kihúnytál vagy csak bujdokolsz, mint fojtott pincetűzvész?"
Pilinszky János
*
*
*
Juhász Gyula: Gyöngyök
Vannak dalok, mik titkosak, Szívünk éjében élnek, Elfojtott, néma dalai Mély szenvedélynek.
Vannak gyöngyök, mik titkosak, Örvény mélyén teremnek, Becsesek, fénylők, nem valók Az embereknek.
*
*
Rakovszky Zsuzsa: Elmegyek
Mert elapadt az életem mindenemet a tűzre vetem és elmegyek innét
Szétszálazni a bonyolultat nincsen erőm már folytatni a múltat álmomban fogaim mind tenyerembe hulltak hát elmegyek innét
Mint a macska az egeret lesem: szaporodnak az égi jelek foltok a napban árvizek mutatják: elmegyek innét
Mint a macska a madarat lesem: minden jel egyfelé mutat tudom hogy kő kövön majd nem marad hát elmegyek innét
Minden szilárd egyensúly minden erős szerelmem szívemen súly kőfal mely harsonáktól meg nem indul hogy elmehessek innét
De minden fölborult egyensúly szikla mely barlangszáj elől kifordul por száll a fényben, sarokvas csikordul és én elmegyek innét
Por száll, homok pereg Mindent, ami voltam, a tűzre vetek míg végre egészen könnyű leszek és elmegyek, elmegyek innét.
Miben lehet reményünk? Abban, hogy a rossz mellett ott áll a jó is. Azért van jó, mert rossz is van: mindkettő a szabad ítélet, a szabad akaratunkból származó döntés következtében jön e világra. Másfelől: amiként fenn van, úgy lenn is van.
*
*
*
Viszont, ha bajba kerülve, a másik jóságára is okvetlenül számítasz, alighanem csalódni fogsz. Meg is érdemled. Minden egyébtől függetlenül, mondd: te mindig, minden körülmények között jó vagy?
Biztosan lehet rád számítani mindenkinek? De reménykedni szabad a másik jóságában.
(Kornis Mihály)
2009. november 12., csütörtök
..mert nem érezte, hogy minden mosoly mögött -
lélekig hatoló fájdalom lakik..
Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed; csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret. Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább. Ha szomorú vagy, magad vagy, úgy érzed, dől a ház, egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz. A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat. Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!
********************************
Ha szomorú vagy, ugye idetalálsz Vagy hívj fel, merre jársz Majd valami jót, megint összehozunk Hisz van rá száz okunk Ha fogy a zseton, vagy a szerelem fáj Éld túl, ez az ősi szabály Én azt hazudom, hogy jobb ami vár Ma is hajnalig szól a gitár
Ha gyilkos a nap, legyen a zene vidám A dallamát bízd rám Te a szavakat add, ne a vállamon sírj Ne csak rímmel-ámmal írj Ha üres a ház, vagy a félelem űz Éld túl, mint a víz meg a tűz Ha gyötör a láz, vagy egy szó, ami fáj Majd jön a zene, ami sohase volt muszáj
Süt a nap, nehogy szomorú légy Ez lehetne százszor is rosszabb Süt a nap, kicsit nevet az ég Még gyönyörű dolgokat hozhat Süt a nap, nehogy szomorú légy Ez lehetne százszor is rosszabb Hát az a bolond, aki most Hogy ragyog az ég, mégis áldozat
Ha szomorú vagy, gyere, segít a dal Ha nem, hát az se baj Majd bejön a csönd, s velünk fülel a fal És ne tudd meg, hogy miket hall Ha fogy a zseton, vagy a szerelem fáj Éld túl, ez az ősi szabály Én azt hazudom, hogy jobb ami vár Pedig az igaz, hogy kapunk, amennyi jár
Süt a nap, nehogy szomorú légy... Süt a nap, nehogy szomorú légy...
Hűvös volt ez a nap és az újságok szerint Jön az eső, jön az ősz, hosszú tél lesz megint Húzódj még közelebb, s ha egy kevés bor maradt Oszd meg velem a poharad, ugyanúgy, mint szebb időkben
Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy, átkarolt Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Húzódj még közelebb, hajtsd a párnámra fejed S az a páncél ami óv, földre hullik lehet Ne beszélj dal sem kell, már a zenék sem azok Amik nehéz napokon, végül is rólunk szóltak
Ez a csönd éve volt, körül zárt, átkarolt Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, szinte fájt, ahogy átkarolt Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
Ez a csönd éve volt, lassan elfogy, mint a Hold Gyere hát, legalább te légy kicsit bolond
“Már nem vágyom semmi másra, csak egy kertre, ahol szeptemberi délelőtt fedetlen fővel lehet üldögélni egy diófa alatt. Az ember a végén csak közhelyekre vágyik. A kert közhely; menjünk haza, üljünk le a diófa alatt.” (Márai: A kert)
.jpg)
