Fáj,hogy messze vagy....


Ma fáj,hogy messze vagy

Úgy lehajtanám öledbe fejem!

Kérném,hogy itt maradj,

míg elcsitul bennem az érzelem.

Megfognám a kezed

Tenyeremben tartanám ujjaid,

s megsúgnám-csak neked-,

hogy énbennem miféle vágy lakik.

Megcsókolnám a szád

Szerelmet adni-látod?- szép dolog...

Nincs bennem semmi vád,

mert te ott vagy,amíg én itt vagyok.
.

Fáj,hogy messze vagy....


Ma fáj,hogy messze vagy

Úgy lehajtanám öledbe fejem!

Kérném,hogy itt maradj,

míg elcsitul bennem az érzelem.

Megfognám a kezed

Tenyeremben tartanám ujjaid,

s megsúgnám-csak neked-,

hogy énbennem miféle vágy lakik.

Megcsókolnám a szád

Szerelmet adni-látod?- szép dolog...

Nincs bennem semmi vád,

mert te ott vagy,amíg én itt vagyok.
.

.

Vámos Róbert:Szeretni úgy is lehet

	Vámos Róbert: Szeretni úgy is lehet Szeretni úgy is lehet, hogy nem mutatod meg, szeretni úgy is lehet, hogy lábad megremeg, szeretni úgy is lehet, hogy csókolni nem mered, szeretni úgy is lehet, hogy könnyed megered, szeretni úgy is lehet, hogy mindened Neked, szeretni úgy is lehet, hogy nincsen ott Veled, szeretni úgy is lehet, hogy küldesz verseket, szeretni úgy is lehet, hogy tudod, hogy szeret, szeretni úgy is lehet, hogy viszontszeretnek, szeretni úgy is lehet, ahogy én szeretlek !

.

Vámos Róbert:Szeretni úgy is lehet

	Vámos Róbert: Szeretni úgy is lehet Szeretni úgy is lehet, hogy nem mutatod meg, szeretni úgy is lehet, hogy lábad megremeg, szeretni úgy is lehet, hogy csókolni nem mered, szeretni úgy is lehet, hogy könnyed megered, szeretni úgy is lehet, hogy mindened Neked, szeretni úgy is lehet, hogy nincsen ott Veled, szeretni úgy is lehet, hogy küldesz verseket, szeretni úgy is lehet, hogy tudod, hogy szeret, szeretni úgy is lehet, hogy viszontszeretnek, szeretni úgy is lehet, ahogy én szeretlek !

Illyés Gyula

Öt percre

Öt percre nem gondoltam rád. Be jó
volt, istenem,
öt percre tőrdöféstelen
lélekzenem!

Öt percre nem gondoltam rád. Milyen
meglepetés:
kiállt a sajgó szerelem,
nem szúrt a kés,
lazult a szorító marok, megállt
a fulladás,
elszállt a féltés, a gyanu,
leszállt a láz.

A megcsitult szív hogy csodálkozott.
Való? Igaz?
Nem vagy! Hiány vagy! Annyi sem.
Halott! S ha az?

Öt percre az örökviharú ég
tisztást kapott.
S most annál reménytelenebb, ahogy
megint zuhog,

csattog és dörög, idegemen át
földek-egek
bömbölik, nincs egy pillanat tovább
tenélküled!

Illyés Gyula

Öt percre

Öt percre nem gondoltam rád. Be jó
volt, istenem,
öt percre tőrdöféstelen
lélekzenem!

Öt percre nem gondoltam rád. Milyen
meglepetés:
kiállt a sajgó szerelem,
nem szúrt a kés,
lazult a szorító marok, megállt
a fulladás,
elszállt a féltés, a gyanu,
leszállt a láz.

A megcsitult szív hogy csodálkozott.
Való? Igaz?
Nem vagy! Hiány vagy! Annyi sem.
Halott! S ha az?

Öt percre az örökviharú ég
tisztást kapott.
S most annál reménytelenebb, ahogy
megint zuhog,

csattog és dörög, idegemen át
földek-egek
bömbölik, nincs egy pillanat tovább
tenélküled!

"Ha meg tudod magyarázni, miért szeretsz valakit,nem szereted igazán.
Nem az a fontos, akivel le tudod élni az életed,hanem aki nélkül nem tudsz élni..."


Ha most elkezdenék írni, egy napokig fel sem állhatnék az asztaltól. Mert amikor az ember heteken át mosolyog másokra, miközben a szíve zokog, a dolgok akkor is történnek... Ha ő pont az ellenkezőjét kívánja, akkor is.Ha most elkezdenék írni, egy napokig fel sem állhatnék az asztaltól. Mert amikor az ember heteken át mosolyog másokra, miközben a szíve zokog, a dolgok akkor is történnek... Ha ő pont az ellenkezőjét kívánja, akkor is.
Ha most elkezdenék................

"Ha meg tudod magyarázni, miért szeretsz valakit,nem szereted igazán.
Nem az a fontos, akivel le tudod élni az életed,hanem aki nélkül nem tudsz élni..."


Ha most elkezdenék írni, egy napokig fel sem állhatnék az asztaltól. Mert amikor az ember heteken át mosolyog másokra, miközben a szíve zokog, a dolgok akkor is történnek... Ha ő pont az ellenkezőjét kívánja, akkor is.Ha most elkezdenék írni, egy napokig fel sem állhatnék az asztaltól. Mert amikor az ember heteken át mosolyog másokra, miközben a szíve zokog, a dolgok akkor is történnek... Ha ő pont az ellenkezőjét kívánja, akkor is.
Ha most elkezdenék................

Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél BOLDOGABB...

.
.
.
.
.


“Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.
.
.
.
.

A szeretet csak van és vár.

Ül lomb - árnyban, ül fellegekben.

A szeretet csak ül és vár, hogy tárgya legyen kit szerethessen.

.
.
.
.
Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban.

.
.
.

Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni. Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat. Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat. Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ. Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad. Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat. Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat. És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél BOLDOGABB...

.
.
.
.
.


“Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.
.
.
.
.

A szeretet csak van és vár.

Ül lomb - árnyban, ül fellegekben.

A szeretet csak ül és vár, hogy tárgya legyen kit szerethessen.

.
.
.
.
Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban.

.
.
.

Márai Sándor

Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad. Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli. Nem akartál az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre, nem akartál lélek és betű helyett olyasmit, ami csak ügyes torzképe a léleknek és a betűnek; igazi nőket akartál szeretni, igazi könyveket akartál írni, igazi emberekkel akartál harcolni és megbékélni. Az egészet akartad, nem valamilyen törlesztéses részletet. Vágyad nem teljesedett be. Elbuktál. De a földön és a sárban heverve, ledöfött harcos, dadogjad ezt: “Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit, legalább ennyit értsetek és bocsássatok meg.”

Márai Sándor

Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad. Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli. Nem akartál az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre, nem akartál lélek és betű helyett olyasmit, ami csak ügyes torzképe a léleknek és a betűnek; igazi nőket akartál szeretni, igazi könyveket akartál írni, igazi emberekkel akartál harcolni és megbékélni. Az egészet akartad, nem valamilyen törlesztéses részletet. Vágyad nem teljesedett be. Elbuktál. De a földön és a sárban heverve, ledöfött harcos, dadogjad ezt: “Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit, legalább ennyit értsetek és bocsássatok meg.”

Bartal Klári - Keserű szívvel

Belémrugdostak gyávák és gazok,
Így lett, hogy én is keményebb vagyok.
Olyan is rúgott, akit más ütött,
De csont helyett már vasba ütközött.

Hiába csattan rajtam a pofon,
Én jól tudom, hogy nem az fáj nagyon.
Szomorú az, hogy ridegebb vagyok,
S hogy néha én is ütni akarok.

De nem lehet az gyáva soha sem,
Kit megtapostak mindíg bűntelen.
Érjen bár ezer rúgás, vád, szitok,
Foggal-körömmel EMBER maradok.

Negatív

Tegnap elszakadt egy fonál,
melyen még lengett életem.
Tegnap elhallgatott egy szó,
melyet dalolt még énekem.
Tegnap eltörött egy pohár,
melyet tartott még két kezem.
Tegnap kettétört egy lélek,
s azóta csak emlékezem...

Pozitív

Holnap újra lesz egy fonál,
melyen lenghet majd életem.
Holnap újra szólal egy szó,
s ismét dalolhat énekem.
Holnap újra lesz egy pohár,
melyet tarthat majd két kezem.
Holnap összeforr egy lélek,
s utána éltem élhetem...
.
.
.
.
.
Keménységed és elvárásaid
zorddá és undokká tesznek.
De ha szeretsz,
jóságod sugarában
újra megszelídülök,
és elfogadlak én is.
Ha csak az eredményeim
alapján tartasz értékesnek,
elveszek;
de ha pusztán önmagamért
szeretsz,
sikert sikerre halmozok.
Semmit se tégy, csak szeress,
és felnövök magamhoz.

A messzi távolba, lehunyt szemmel nézek

mellkasomból bús sóhaj szakad

hallgatásom útra kél az éjben

porladnék lassan ujjaid alatt…

Ha sűrűl a csönd, s nem talál rám szavad

az ősz árnyéka földig húzza vállam

izzó véredbe megmártva magam

hagyom, hogy átjárjon a kettőnkről szőtt álom.

Bartal Klári - Keserű szívvel

Belémrugdostak gyávák és gazok,
Így lett, hogy én is keményebb vagyok.
Olyan is rúgott, akit más ütött,
De csont helyett már vasba ütközött.

Hiába csattan rajtam a pofon,
Én jól tudom, hogy nem az fáj nagyon.
Szomorú az, hogy ridegebb vagyok,
S hogy néha én is ütni akarok.

De nem lehet az gyáva soha sem,
Kit megtapostak mindíg bűntelen.
Érjen bár ezer rúgás, vád, szitok,
Foggal-körömmel EMBER maradok.

Negatív

Tegnap elszakadt egy fonál,
melyen még lengett életem.
Tegnap elhallgatott egy szó,
melyet dalolt még énekem.
Tegnap eltörött egy pohár,
melyet tartott még két kezem.
Tegnap kettétört egy lélek,
s azóta csak emlékezem...

Pozitív

Holnap újra lesz egy fonál,
melyen lenghet majd életem.
Holnap újra szólal egy szó,
s ismét dalolhat énekem.
Holnap újra lesz egy pohár,
melyet tarthat majd két kezem.
Holnap összeforr egy lélek,
s utána éltem élhetem...
.
.
.
.
.
Keménységed és elvárásaid
zorddá és undokká tesznek.
De ha szeretsz,
jóságod sugarában
újra megszelídülök,
és elfogadlak én is.
Ha csak az eredményeim
alapján tartasz értékesnek,
elveszek;
de ha pusztán önmagamért
szeretsz,
sikert sikerre halmozok.
Semmit se tégy, csak szeress,
és felnövök magamhoz.

A messzi távolba, lehunyt szemmel nézek

mellkasomból bús sóhaj szakad

hallgatásom útra kél az éjben

porladnék lassan ujjaid alatt…

Ha sűrűl a csönd, s nem talál rám szavad

az ősz árnyéka földig húzza vállam

izzó véredbe megmártva magam

hagyom, hogy átjárjon a kettőnkről szőtt álom.

.
.
.
.
.

A szeretet első lépcsőfoka az odafigyelés.

(Sin Ming)
.
.
.

Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.

hm....

.
.
.
.
.
.
.

"Furcsa érzés. Feszít. És még csak nem is tud róla, aki életre hívta. Talán jobb így. Mert magamban gyűjtöm a gondolatokat, te pedig, mint a kisgyerekek, mikor hungarocellt találnak, morzsolod szét nemtörődömségeddel, és ereszted őket százfele a szélben... "
.
.
.
Tamás Tímea

Várakozás

kihegyezett ceruzával vársz – mondatra
terített asztallal – vendégre
vacogó foggal – autóbuszra
idegnyugtatóval bérre, állásra, időre
ó azok az idők csak jönnek mennek
a ceruza hegye csak kopik
fogy az étel
(borfoltos fehér damasztabroszt vonszol
maga után)

kopik a ceruza, hiába
nem találsz rá a szóra
a mindent feloldóra
pedig csak ő kellene
valahogy
és Neked
úgy hogy soha ne kelljen várnod
az ajtóban ácsorognod látnod
az elkésett időt ami itthagy ittfelejt
akár a cickány az érett búzaszemeket
vagy a nap a még mindig aranyló mezőt
vagy a szellem a temetőt

ott kucorogsz az idő közepén
terített asztallal és vársz
őt várod
négy sorba szeretnéd besűríteni
az egész világot
de nem megy nem lehet
ő elvitte már az eszedet..
.
.
.
.


,Ha nincs olyan kicsiny dolog két ember kapcsolatában, aminek ne lenne jelentősége, ha az is fontos, hogy a másiknak nem kellett-e sokáig várnia a villamosra, és az új cipőjét már megszokta-e - akkor az a kapcsolat fontos és erős. Azt hiszem, az emberi kapcsolatokban csak az egészen kis dolgok fontosak, hogy el ne felejtsük, melyik a másik ember kedvenc párnája, melyikkel szeret aludni, akkor is, ha az az elnyűttebb, öregebbik párna."

.
.
.
.
.
.
.

" Mindenkinek adatik némi idő, amit azzal tölthet amihez kedve van.

Rajtunk áll, hogy kihasználjuk-e avagy elpocsékoljuk,

de soha egyetlen napot sem kapunk vissza!"

.

.

.

.

.

Ha már nincs erőm a szép szavakra, Ha már nem izgat a szép primadonna, Ha a szerephez már semmi kedvem, Akkor nagyon kell, hogy szeress engem! Ha már nem dob fel se harc, se játék, Hogyha nem akarom már a másét, S hosszú szünet van a jókedvemben, Akkor nagyon kell, hogy szeress engem! Ha a jobb napok sem érdekelnek, Mikor vége van a türelmemnek, Ha a szerelmedet nem érdemlem, Akkor nagyon kell, hogy szeress engem! Ha a kedvességed bosszant, fáraszt, Mikor nem adok és nem várok választ, Mikor szeretni már nincs mit bennem, Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

.
.
.
.
.

A szeretet első lépcsőfoka az odafigyelés.

(Sin Ming)
.
.
.

Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk valamilyen formában neki is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.

hm....

.
.
.
.
.
.
.

"Furcsa érzés. Feszít. És még csak nem is tud róla, aki életre hívta. Talán jobb így. Mert magamban gyűjtöm a gondolatokat, te pedig, mint a kisgyerekek, mikor hungarocellt találnak, morzsolod szét nemtörődömségeddel, és ereszted őket százfele a szélben... "
.
.
.
Tamás Tímea

Várakozás

kihegyezett ceruzával vársz – mondatra
terített asztallal – vendégre
vacogó foggal – autóbuszra
idegnyugtatóval bérre, állásra, időre
ó azok az idők csak jönnek mennek
a ceruza hegye csak kopik
fogy az étel
(borfoltos fehér damasztabroszt vonszol
maga után)

kopik a ceruza, hiába
nem találsz rá a szóra
a mindent feloldóra
pedig csak ő kellene
valahogy
és Neked
úgy hogy soha ne kelljen várnod
az ajtóban ácsorognod látnod
az elkésett időt ami itthagy ittfelejt
akár a cickány az érett búzaszemeket
vagy a nap a még mindig aranyló mezőt
vagy a szellem a temetőt

ott kucorogsz az idő közepén
terített asztallal és vársz
őt várod
négy sorba szeretnéd besűríteni
az egész világot
de nem megy nem lehet
ő elvitte már az eszedet..
.
.
.
.


,Ha nincs olyan kicsiny dolog két ember kapcsolatában, aminek ne lenne jelentősége, ha az is fontos, hogy a másiknak nem kellett-e sokáig várnia a villamosra, és az új cipőjét már megszokta-e - akkor az a kapcsolat fontos és erős. Azt hiszem, az emberi kapcsolatokban csak az egészen kis dolgok fontosak, hogy el ne felejtsük, melyik a másik ember kedvenc párnája, melyikkel szeret aludni, akkor is, ha az az elnyűttebb, öregebbik párna."

.
.
.
.
.
.
.

" Mindenkinek adatik némi idő, amit azzal tölthet amihez kedve van.

Rajtunk áll, hogy kihasználjuk-e avagy elpocsékoljuk,

de soha egyetlen napot sem kapunk vissza!"

.

.

.

.

.

Ha már nincs erőm a szép szavakra, Ha már nem izgat a szép primadonna, Ha a szerephez már semmi kedvem, Akkor nagyon kell, hogy szeress engem! Ha már nem dob fel se harc, se játék, Hogyha nem akarom már a másét, S hosszú szünet van a jókedvemben, Akkor nagyon kell, hogy szeress engem! Ha a jobb napok sem érdekelnek, Mikor vége van a türelmemnek, Ha a szerelmedet nem érdemlem, Akkor nagyon kell, hogy szeress engem! Ha a kedvességed bosszant, fáraszt, Mikor nem adok és nem várok választ, Mikor szeretni már nincs mit bennem, Akkor nagyon kell, hogy szeress engem!

lassan éjfél, s még nem alszok......
nem tudok...
vajon mi van Veled?
fáj-e a lábad?
pihensz-e?alszol-e?
minden nap, mikor nem tudok Rólad,tele van a lelkem félelemmel.....
írtam Neked, mert nagyon rossz történt velem a munkahelyemen....
annyira szerettem volna tanácsot kérni Tőled......
mert én nemcsak szeretlek, hanem felnézek Rád.....
mint ahogy a gyermek az apjára szokott.....
ne értsd ezt félre....ez nem a korkülönbségről hanem a tiszteletről szól....
akárhogy szeretnéd, én nem tudom ezt az egészet érzelem nélkül.......
és nem is akarom.......
én vallom, a szerelembe bele kell pusztulni.....
ebbe bele akarok pusztulni....és így jó nekem
tudom, hogy nem olvasod ezt, de nem baj,sőt.....
kiírom magamból, s ez jó Nekem....
én többet nem engedlek el magam mellől, Te már társam vagy nekem...
a lelki társam.....
és biztos tudod, ha Neked gondod van, bármikor írhatsz nekem....
és én fogok válaszolni....én még mindig válaszoltam Neked...

de Te nem válaszoltál......
nem érdekelt, mi történt velem......ezt nem akarom elhinni.....
pedig lehet egy mondat elég lett volna, hogy megnyugodjak......
már nem érdekes, mi történt....
már nem az az érdekes......
láttam, elolvastad a kiáltásomat.....
annyira vártam, hogy válaszolj, hogy megkérdezd, mi történt......
és meg tudtad tenni, hogy nem.....
hogy tudtad megtenni?hogy tudtál úgy hazamenni?
mit kezdjek ezzel?
tudom, azt szoktad mondani, nem volt rá időd......
nem volt rám időd........tudod mit szoktam erre mondani......
azt is tudod, biztosan, hogy dühös voltam ezért....
morogtam, dühöngtem, még szidtalak is magamban.....
és foglak még máskor is....
azt gondoltam, haragszom Rád,de közben mosolyogtam magamban, mert tudtam, nem tudok haragudni.......
tudom, hogy Te is harcot vívsz Magadban....
harcolsz az érzéseid ellen,ellenem, ez ellen az egész ellen....
azt akarod nekem mutatni, hogy Te nem érzel irántam semmit.....
de én ezt nem hiszem el........
és mindezek ellenére nem haragszom Rád
...............................
.........................................................
ma nagyon hasznosnak éreztem a napot
azért is megmutatom.........
nekiültem és a szakdogám vázlatát elkészítettem, sőt kb. a felét megírtam.....
persze kell még sokat finomítani, de 30 oldal az 30 oldal!!!!!!!
ennyi kész!!!
holnap meg megyek suliba.......
jól fog esni..


azon gondolkodom,miért történik velem annyi rossz mostanában....
az élet egyensúlyra törekszik........
mostanában a Veled eltöltött titkos percek jelentik a jót....
a napokban sok rossz történt velem....
szükségen lenne a titkos percekre, hogy helyreálljon az egyensúly....
és hát nem hagyom,hogy a diófa ne legyen elültetve, úgyis megkereslek vele....
ha Te nem......... még várok......
.
.
.
remélem, akinek dönteni kell felettem, értékeli eddigi munkámat....
s talán mégsincs itt a világvége.......
ha mégis, akkor úgysem tudok mit tenni......
nem az a baj, hogy hibáztam, hanem az, hogy a gyermekeimnek jut miatta kevesebb.......
akkor is tartom: nem az a baj, hogy az ember elesik, hanem az, ha nem képes felállni.......
márpedig én sokszor felálltam már......
most is fel fogok!!!!!!
csakazért is!!!!!!!!!


remélem alszol már.....és remélem nem fáj már a lábad........
Jó éjszakát!

lassan éjfél, s még nem alszok......
nem tudok...
vajon mi van Veled?
fáj-e a lábad?
pihensz-e?alszol-e?
minden nap, mikor nem tudok Rólad,tele van a lelkem félelemmel.....
írtam Neked, mert nagyon rossz történt velem a munkahelyemen....
annyira szerettem volna tanácsot kérni Tőled......
mert én nemcsak szeretlek, hanem felnézek Rád.....
mint ahogy a gyermek az apjára szokott.....
ne értsd ezt félre....ez nem a korkülönbségről hanem a tiszteletről szól....
akárhogy szeretnéd, én nem tudom ezt az egészet érzelem nélkül.......
és nem is akarom.......
én vallom, a szerelembe bele kell pusztulni.....
ebbe bele akarok pusztulni....és így jó nekem
tudom, hogy nem olvasod ezt, de nem baj,sőt.....
kiírom magamból, s ez jó Nekem....
én többet nem engedlek el magam mellől, Te már társam vagy nekem...
a lelki társam.....
és biztos tudod, ha Neked gondod van, bármikor írhatsz nekem....
és én fogok válaszolni....én még mindig válaszoltam Neked...

de Te nem válaszoltál......
nem érdekelt, mi történt velem......ezt nem akarom elhinni.....
pedig lehet egy mondat elég lett volna, hogy megnyugodjak......
már nem érdekes, mi történt....
már nem az az érdekes......
láttam, elolvastad a kiáltásomat.....
annyira vártam, hogy válaszolj, hogy megkérdezd, mi történt......
és meg tudtad tenni, hogy nem.....
hogy tudtad megtenni?hogy tudtál úgy hazamenni?
mit kezdjek ezzel?
tudom, azt szoktad mondani, nem volt rá időd......
nem volt rám időd........tudod mit szoktam erre mondani......
azt is tudod, biztosan, hogy dühös voltam ezért....
morogtam, dühöngtem, még szidtalak is magamban.....
és foglak még máskor is....
azt gondoltam, haragszom Rád,de közben mosolyogtam magamban, mert tudtam, nem tudok haragudni.......
tudom, hogy Te is harcot vívsz Magadban....
harcolsz az érzéseid ellen,ellenem, ez ellen az egész ellen....
azt akarod nekem mutatni, hogy Te nem érzel irántam semmit.....
de én ezt nem hiszem el........
és mindezek ellenére nem haragszom Rád
...............................
.........................................................
ma nagyon hasznosnak éreztem a napot
azért is megmutatom.........
nekiültem és a szakdogám vázlatát elkészítettem, sőt kb. a felét megírtam.....
persze kell még sokat finomítani, de 30 oldal az 30 oldal!!!!!!!
ennyi kész!!!
holnap meg megyek suliba.......
jól fog esni..


azon gondolkodom,miért történik velem annyi rossz mostanában....
az élet egyensúlyra törekszik........
mostanában a Veled eltöltött titkos percek jelentik a jót....
a napokban sok rossz történt velem....
szükségen lenne a titkos percekre, hogy helyreálljon az egyensúly....
és hát nem hagyom,hogy a diófa ne legyen elültetve, úgyis megkereslek vele....
ha Te nem......... még várok......
.
.
.
remélem, akinek dönteni kell felettem, értékeli eddigi munkámat....
s talán mégsincs itt a világvége.......
ha mégis, akkor úgysem tudok mit tenni......
nem az a baj, hogy hibáztam, hanem az, hogy a gyermekeimnek jut miatta kevesebb.......
akkor is tartom: nem az a baj, hogy az ember elesik, hanem az, ha nem képes felállni.......
márpedig én sokszor felálltam már......
most is fel fogok!!!!!!
csakazért is!!!!!!!!!


remélem alszol már.....és remélem nem fáj már a lábad........
Jó éjszakát!

Gámentzy Eduárd

Hazudni szépet
-Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!

És te is legyél ott kérlek!
Ha hívlak hazudni szépet.
-Csak igazat ne!...Az fájna!
Tedd meg!.. Csak egyszer, utoljára..

Gámentzy Eduárd

Hazudni szépet
-Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!

És te is legyél ott kérlek!
Ha hívlak hazudni szépet.
-Csak igazat ne!...Az fájna!
Tedd meg!.. Csak egyszer, utoljára..