Azt hiszed, a távolból nem érzem,

megalvadt bánatodban hányszor gondolsz rám,

hogy csöndre tanítva odaadó lelked

magadba bolyongsz késő éjszakán?

Azt hiszed, a távolból nem hallom,

hogy menedékért könyörög a szíved,

hogy kín sorvasztja minden gondolatod,

ha elillan a bennem vetett hited?

Azt hiszed, a távolból nem tudom,

hogy szemedből a könny nem apad el,

hogy magányod mélyén, álmaidba fojtod,

ha véletlenül rám emlékezel?

Azt hiszed, a távolból nem érzem,

megalvadt bánatodban hányszor gondolsz rám,

hogy csöndre tanítva odaadó lelked

magadba bolyongsz késő éjszakán?

Azt hiszed, a távolból nem hallom,

hogy menedékért könyörög a szíved,

hogy kín sorvasztja minden gondolatod,

ha elillan a bennem vetett hited?

Azt hiszed, a távolból nem tudom,

hogy szemedből a könny nem apad el,

hogy magányod mélyén, álmaidba fojtod,

ha véletlenül rám emlékezel?

........akármennyire akarom, nem tudlak gyűlölni......
szeretlek

........akármennyire akarom, nem tudlak gyűlölni......
szeretlek

Már mindennap

Nyárba-szédülő fák terhével

zuhant közénk a szerelem;

végighorzsolta halántékom,

vér serkent a kezeden.

Már mindennap így várnak ránk a

kisebesedett éjjelek,

rejtőzhetsz a hold mögé, kőbe,

mindenütt rád lelek.

Egymásra villanó szemünktől

robbanak fel a hajnalok,

sugár-mosolyod záporában

kitakart arcú ég vagyok.

Már mindennap

Nyárba-szédülő fák terhével

zuhant közénk a szerelem;

végighorzsolta halántékom,

vér serkent a kezeden.

Már mindennap így várnak ránk a

kisebesedett éjjelek,

rejtőzhetsz a hold mögé, kőbe,

mindenütt rád lelek.

Egymásra villanó szemünktől

robbanak fel a hajnalok,

sugár-mosolyod záporában

kitakart arcú ég vagyok.

Nyüszítve, fogvacogva.
Kiszolgáltatva, megalázva.
Tehetetlenül, ragaszkodva.
Megrémülve és becsapva.

...

Azt hiszem, a legmagasabb és a legmélyebb pontok a fontosak. Minden más csak... köztes.

Nyüszítve, fogvacogva.
Kiszolgáltatva, megalázva.
Tehetetlenül, ragaszkodva.
Megrémülve és becsapva.

...

Azt hiszem, a legmagasabb és a legmélyebb pontok a fontosak. Minden más csak... köztes.

........megyek elültetem a diófánkat..... egyedül

........megyek elültetem a diófánkat..... egyedül

....nincs több vers, elhallgatott a zene, meghalt valami,csak képek vannak.......

..........szilánkokra tört mennyország..........

....nincs több vers, elhallgatott a zene, meghalt valami,csak képek vannak.......

..........szilánkokra tört mennyország..........

Váradi Roma Café - Mert neked, ha más kell

Váradi Roma Café - Mert neked, ha más kell

260. bejegyés--fáj,minden fáj.........

Kispál és a Borz : Csillag vagy fecske

Amikor az ember szíve megszólal hogy ezt elbasztad az nagyon fájó pont az életben. Főleg úgy hogy már az eszed is tudja hogy elbasztad.

Nem jöttél túl korán
De időm az volt,
Nagy komám lett
És ültünk büfékben,
Várva reád

Egymás hátát ütve,
Italokat küldve
Múltját sem sejtő,
Kékruhás nőknek

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Nem kezdtünk nagyon bele
Semmibe, jössz úgyis te
És minek is bármit is
E kis időre

És aztán nem jötté'
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske

Minden föld bevetve
Minden nő rendbe
Na, ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske!

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én (részegen...)

260. bejegyés--fáj,minden fáj.........

Kispál és a Borz : Csillag vagy fecske

Amikor az ember szíve megszólal hogy ezt elbasztad az nagyon fájó pont az életben. Főleg úgy hogy már az eszed is tudja hogy elbasztad.

Nem jöttél túl korán
De időm az volt,
Nagy komám lett
És ültünk büfékben,
Várva reád

Egymás hátát ütve,
Italokat küldve
Múltját sem sejtő,
Kékruhás nőknek

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Nem kezdtünk nagyon bele
Semmibe, jössz úgyis te
És minek is bármit is
E kis időre

És aztán nem jötté'
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske

Minden föld bevetve
Minden nő rendbe
Na, ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske!

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én (részegen...)

Republic : Nem jöttél, nem is írtál

Nem jöttél, nem is írtál,
Úgy látszik, ennyit ér a szó.
Kimondod, kimondom elszáll,
Minden kiforítható.
Nekem mindegy, neked mindegy,
Nekünk mindegy már,
Zuhog az eső, zuhog az eső,
Itt az ősz, múlik a nyár.
Mosson mindent el,
Ami már nem kell.

Telihold és egyedül megy a lány
A kastélyparkon át.
Nesztelenül lépked az füvön,
Csak én tudom, hogy honnan jött
és merre járt.

Hányszor gondoltam Rád,
Hányszor próbáltam nem gondolni rá,
Kicsi voltam, még kisebb lettem,
Nagyon kicsi vagyok már.

Republic : Nem jöttél, nem is írtál

Nem jöttél, nem is írtál,
Úgy látszik, ennyit ér a szó.
Kimondod, kimondom elszáll,
Minden kiforítható.
Nekem mindegy, neked mindegy,
Nekünk mindegy már,
Zuhog az eső, zuhog az eső,
Itt az ősz, múlik a nyár.
Mosson mindent el,
Ami már nem kell.

Telihold és egyedül megy a lány
A kastélyparkon át.
Nesztelenül lépked az füvön,
Csak én tudom, hogy honnan jött
és merre járt.

Hányszor gondoltam Rád,
Hányszor próbáltam nem gondolni rá,
Kicsi voltam, még kisebb lettem,
Nagyon kicsi vagyok már.